A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Gévay Ágnes: Az Eszme. ”Szociális kultúrlap” Székesfehérvárott 1919-ben

szórom'* és „Sírva bánom hazugságom". Urbán Eszter ebben az időben egyetemista volt Budapesten. Valószínűleg az egyetemről hazatért fiatalok valamelyike hozta magával verseit, amelyeknek Az Eszmében való megjelenése első közlés lehetett. Pór Nándor szerkesztői munkáján, s a programversen kívül egy novellával, egy színikritikával és egy etikai fejtegetéssel szerepel a lapban. Saját írásainak e műfaji sokfélesége, tárgyi különbözősége is mutatja, milyen eszközökkel kívánta a közvélemény formálásának, az újtípusú embernevelésnek céljait szolgálni. „Végzet" című novellája, bár Ady prózastílusára is emlékeztet, nem szimbólumokkal, hanem merész, expresszív asszociációival hat. A kezdő író jellegzetes hibái levonnak értékéből, ennek ellenére figyelemreméltó. Az új, szabad, kötöttségtől mentes irodalom stíluskereső, formateremtő próbálkozása. „Az emberekről" című írása a magántulajdon és az osztályellentétek megszűnése utáni emberideálról szól. A reakció egyik kedvelt vádja volt a kommunizmussal szemben, hogy falansztert hoz, megszünteti az egyéniség értékét. A közvélemény formálásának érdekében fontos volt az ilyesféle vádak szétoszlatása. Ezért hívta Velinszky a legkiválóbb, művelt tanárjelölteket, fiatal értelmiségieket az új erkölcstan tanítására, s az új erkölcs népszerűsítésének Az Eszme is több cikket szentelt. Pór Nándor negyedik közleménye színikritika. Barta Lajos „Örvény" című darabját és előadását elemzi. A darabot 1919. április 22-én adták először Székesfehérvárott Doktor János rendezésében. Ez a színikritika Az Eszme egyik legkiemelkedőbb, legjobban sikerült cikke. Érinti a Pestről vidékre ledobott, ott már lejárt előadások általános hibáit, majd szellemes esztétikai elemzésben mutat rá az előadás lényegi hibájára. Ez az elemzés szókimondó kritikát ad mind a darab, mind a rendezés hibáiról. Közérthetően és röviden, mégis a mű lényegére vonatkozóan bírál. Kimondatlanul is fontos elvi tanulságot szögez le a szocialista művészet követelményeivel kapcsolatban. Megállapítja, hogy Barta darabja haladó eszmeiségű, de formailag hibás, mert nem színpadszerű, hanem novellisztikus. Doktor János rendezői, illetve dramaturgiai beavatkozással ezt kiküszöbölte, a darabot színpadszerűvé tette. De ezzel megváltozott, elsikkadt a darab mondanivalója. Kritikája kiterjed a darabot bevezető előadásra is: „Az előadást Telegdi Sándor vezette be. A darab rövidítéséről nem tudhatott előre és így történt meg, hogy mást ígért, mint amit a közönség kapott." A fent említett Telegdi Sándor testvére, Telegdi Bernát, fiatal tanárjelölt, szintén Az Eszme munkatársai közé tartozott. Az 1. számban „Ady Endre" címmel közölt tanulmányt. Fejtegetésére jellemző, hogy — akárcsak Tóth Aladár Bartókról szólva —, az egyetemes művészet haladó áramában vizsgálja kora haladó magyarköltőjét. Ahogy Tóth Aladár Bartókot Muszorgszkij és Debussy mellé állítja, úgy állítja Telegdi Adyt Dosztojevszkij és a haladó nyugat művészete mellé. Telegdi Bernát tollából a lapban két filozófiai-etikai tárgyú fejtegetést is közöltek, „Konzervatizmus"" .és „Jegyzetek" címmel. A két dolgozat bepillantást enged abba, hogy hogyan igyekeztek a város lelkes, forradalmár fiataljai tisztázni magukban a legfonto-