A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Dani Lukács: A tanácsok megalakulása Fejér megyében 1919 tavaszán - Dani Lukács – Kadácsi Tamásné: A tanácsok megalakulása Fejér megyében 1919 tavaszán. Függelék. A községi járási, városi és megyei tanácsok és direktóriumok névjegyzéke

arányban kapcsolódtak be a választásba a zömében pusztai, majorsági lakosokból álló Nagylók község választói. A 2101 lakosú településen — pusztákon élő lakosainak száma 1948 fő — 276-an szavaztak. Kedvezetlőnebbül alakult a részvétel abban a községben, ahol a helyi nagybirtokos bizonyíthatóan ellenezte cselédei számára a választáson való megjelenést. Cecén (ahol a lakosság egyharmada pusztai lakos) ilyen beavatkozás következtében csak 182-en, a lakosságnak mintegy 5 %-a választhatott. (A község lakossága 3860 fő). Másutt, más eszközökkel éltek az új rend ellenfelei. Nagylók — pusztákból álló településen — Asbóth Lajos ,,a földmunkásság és kisgazdák csoportjának elnökeként" választatta meg magát, és csak a lakosság öntudatosabb rétegeinek tiltakozására mondott le funkciójáról. A megválasztott tanácstagok száma a községek nagy részében a törvényes előírásokkal megegyező. Az alkotmány előírásainak megfelelő számú tanácstagot választottak pl. Baracs, Dunapentele, Erd, Pátka, Zámoly és más községekben. Néhány településen viszont az előírtnál kevesebb tanácstag megválasztására került sor. Csákberényben és Polgáraiban pl. csaknem 50 %-kal, Csákváron (a lakosság száma 4433) 70 %-kal kevesebb tanácstagot választottak, mint amenyire a lélekszám alapján a törvény módot adott. Ezzel ellentétes gyakorlat is érvényesült, elsősorban kisközségekben, külterületeken. Az 1200 lakosú Kajászószentpéteren 15, a 628 lakosú Nadapon 10, az 1015 lakosú Sáregresen 15, a 137 főnyi lélekszámú Kisperkáta pusztán 12 tanácstagot választottak. A megválasztott tanácstagok összetételére vonatkozó adatokból megállapítható, hogy a különböző társadalmi rétegek képviseletének megvalósítására és a területi elv (puszták, külterületek képviseletének) érvényesítésére törekedtek. A tanácsokba kevés nődolgozót választottak. Mindössze Ráckeresztúron és Tácon találunk női tanácstagokat. A tanácsok szociális összetételét vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy néhány községben a dolgozók minden rétegét képviselő államhatalmi szerv alakult. Csákberény községben (1713 lakos) pl. a 6 tagú tanácsba 3 földműves napszámost, 2 kisbirtokost és 1 kisiparost választottak. Hasonló a helyzet Tácon. Itt a lakosság (1917 fő) fele pusztai, majorsági lakos. A községben 25 %ban kisbirtokosokat, több mint 30 %-ban földműveseket, 20 %-ban gazdasági munkásokat és alkalmazottakat választottak a 20 tagú tanácsba. Rajtuk kívül kisiparos, értelmiségi, sőt 1 gazdatiszt is beválasztásra került. A 4197 lakosú Dunapentele községben — ahol a helyi közigazgatás ellenőrzése, majd átvétele még a tanácsköztársaság kikiáltása előtt a munkástanács részéről megtörtént — a 40 tagú tanácsba 65 %-ban parasztok, 25 %-ban kisiparosok, 10 %-ban értelmiségiek és alkalmazottak foglaltak helyet. A falusi szegények abszolút többséggel (55 %-kal) rendelkeztek. Néhány község vonatkozásában öszehasonlításra van mód a népgyűlés keretében választott és az áprilisi szavazás után alakult tanácsok összetételére és létszámára vonatkozóan. A rendelkezésre álló adatokból az állapítható meg, hogy több helyen a korábbi ta-