A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)
Pesti János: A katolikus egyház a forradalmak időszakában
ezeket?" 65 Érdekes, hogy a gyakran gyűlölködő, így hazug és igazságtalan hangján józansága és objektívizmusa időnként — még 1919 elismerésével is! — úrrá tudott lenni: „Nem akarom azt mondani, hogy idővel be nem látjuk e helyzetet, s hogy ha nem is vagyunk forradalmárok, de teljesen vallhatjuk a forradalom elveit, a francia forradalomét, a 48-asét, az 1919-ét. S ezt öntudatunkra kell hoznunk .. . Harc, újság, alakulás, fejlődés ... ez valósul a korszerű, a népszerű, a szükségszerű általános követelményekben — természetesen megrostálva mindezt". 00 Ilyen pillanatokban elismerte azt is, hogy társadalmi revoluciókat a szenvedőknek, az osztályharcosoknak kell megvalósítaniuk, mert azok, akik oldalt állnak, beleágyazva s elidegződve a fönnállóba, „azok azt nem fogják feldönteni". Műveltségéből fakadó objektivitása ellenére — természetesen — végső fokon saját árnyéka átlépésére képtelen volt. Alig két héttel az idézett fejtegetés után — ahogy a tanácshatalom bukásáról tudomást szerez — így vesz „mély lélegzetet": ,, . . . befellegzett a zsidó proletárdiktatúrának . . . Ezzel a Knalleffekttel ez a füzet is záródik!" 67 A munkásosztály harca azonban Prohászka füzetével nem „záródott". Augusztus 7-én ezekkel a szavakkal összegezte a tanulságokat és tett hitet a jövő — az igazság! — mellett a „Székesfehérvár és Vidéke a Népszava" cikkírója: „A vörös ember elernyedt izmokkal ereszti le a rettenetes pörölyt ... de ereje és igazsága tudatában nem adja fel a biztos reményt, hogy alkalmas pillanatban újra fölveszi a döntő küzdelmet és átselejtezett vezérkarral és régi tisztességes célokért, az emberséges polgársággal testvéri együttműködésben vívja ki a munka érdekének most hibásan megközelített végső diadalát." A négy és fél hónapig kényszerű hallgatásra ítélt katolikus orgánum, a Fejér megyei Napló augusztus 12-i számában meghirdetett program is kénytelen belátni: „A polgárságnak szocializálódnia, a proletárságnak pedig polgárosulnia kell". Történelmünk új félszázadának fejezetei demonstrálják, ki mit és mennyit valósított meg a maga elé tűzött feladatból. Pesti János Jegyzetek 1 Prohászka Ottokár: Soliloquia I. 360. old. 2 U. o. II. 12. 3 U. o. 14 4 Fejér megyei Napló 1904. szeptember 7. 5 U. o. augusztus 15. 6 U. o. szeptember 13. 1 U. o. 8 U. o. november 2. 9 U. o. 1905. január 3.