A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Pesti János: A katolikus egyház a forradalmak időszakában

A vázolt helyzetet súlyosbította az egyre növekvő kivándorlás. 1906-ban 250 000 ember indult el szerencsét próbálni az újvilág földjére, 1907. első hónapjában összesen 30 000. Az erőviszonyok arányát és a jövő lehetőségeit próbálta befolyásolni az egyház Székesfehérvárott, a már említett formák és eszközök hatékonyságának fokozásával. Erre voltak hivatva a népakadémia előadásai. Prohászka mellett Giesswein Sándor és Vass József tartott előadást —, mind gyakrabban lehetett találkozni Szabó Dezső, (akkor főreáliskolai tanár) nevével, aki az íráson kívül szintén vállalt előadást a népakadémián. Ezt a célt szolgálta Ketskés Elek az „Űj Lap" székesfehérvári mellékletének szerkesztésével, ezért használtak fel „megtérített" szociáldemokrata munkásokat (Libits Imre), s a programmal fügött össze — szintén a szociáldemokdatáktól tanulták — a vidéki szervezkedés. Azonban — eredmény és jelentőség szempontjából — mindezeket a formákat felülmúlta : — a szociáldemokratákkal folytatott nyílt vita, — az újabb kurzusok indítása, — az eszméhez tartozást szimbolizáló, keresztényszocialista zászlót felszentelő aktus. A szociáldemokraták és a keresztényszocialisták nyílt összecsapása nem volt új a mozgalom történetében. Szinte „hagyománnyá" vált, hogy eljártak egymás népgyűléseire, s hol szelídebb, hol erőszakosabb formában fejezték ki ellenvéleményüket. Az sem volt ritkaság, hogy maga Prohászka jelent meg a szociáldemokraták vásártéri népgyűlésen, s „elbeszélgetett" a munkásokkal. 1904-ben pedig ő a Szt. Imre kör vándorgyűlése alkalmával a ciszterciták templomában beszélt május elsejéről, s óva intett „az új, hamis elvek, téves nézetek, hiú agyrémek" vállalásától. Pintér Károly szociáldemokrata pártvezér ugyanakkor „a hamis elvek, téves nézetek" vallóinak feladatait elemezte egy népgyűlésen. Ez a párviadal — szóban és írásban — 1907-ben is folytatódott. Az év elején XIII. Leó azon enciklikája szerepelt a napirenden, amelyben a munkásság megzabolázására felajánlotta szolgálatait a fejedelemnek. A kérdés a Bábel nyomán kitűzött téma kapcsán merült fel: „A kereszténység, specialiter a katolicizmus szabadságos kultúra ellenes". A vita pontjaiként szóba került a munkásnyomor, a papi birtok, a népbutítás, a magántulajdon szentsége és a középiskolába jutás problémája. A szociáldemokraták budapesti megbízottja — egy ügyvédjelölt — után Vass József szólalt fel a több száz fős hallgatóság előtt. A vitát hallgatták hitoktatók, tanítók, ügyvédek és hivatalnokok. Egy főreáliskolai hittanár kérdésére — „Lesz-e a jövendő szociális államban szabadság?" — Forgács Dezső szociáldemokrata párttitkár válaszolt. A szociáldemokraták és a katolikus egyházra támaszkodó keresztényszocialisták ideológiai és politikai vitáin belül külön problémakörnek tekinthetjük a protestánsok magatartását és állásfoglalását. Bilkei panaszolta, hogy a közös ellenség, a szociáldemokrácia helyett a „klerikális áfium" ellen keresnek orvosságot, támadásuk célja az állami természetű egyházi javak szekularizációja. Közülük 500 pap a szociáldemokrata hajdúszoboszlói esperest fogadta