A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Pesti János: A katolikus egyház a forradalmak időszakában

kőművesség is jobban pártolja híveit, mint a kereszténység, s a szociáldemokratáktól többet vár az éhes ember, mint a keresztény szeretettől. Hangsúlyozta, hogy sok a lárma, kevés a bensőség, sok tinta folyik, de kevés méz csepeg az emberi szívekbe, sok, sok a tudatlan. Felvilágosult keresztényekkel akart dolgozni, akik a huszadik század igényei és szükségletei között a világmegváltás eszméit nem engedik át semminemű filozófiának és mozgalom­nak. Követelte, a kereszténység ne vonuljon félre az élet áramai­tól, álljon a kor magaslatán, legyen vezető a vajúdó eszmék ára­mában, érezze meg, mi mozgatja a világot, mi színezi az ember ál­mát, mi színezi lázait. Az előtte tisztelgő keresztény munkások­nak — akik elvárták, hogy Prohászka kinevezésével a keresztény munkásegyesületben új korszak kezdődjék —, azt válaszolta, hogy a társadalom súlypontja a munkásrétegekben helyeződik el, de a világot nem lehet egyszerre felfordítani, újabb intézmények kel­lenek, s az olajra is ott van legnagyobb szükség, ahol a súrlódás legszilárdabb, s ahol az összeütközések pontja van. Az egyház —• különösen személy szerint Prohászka — tudta jól: a szocializmus egyre nagyobb hatalom lesz, s a jövőt az fogja irányítani, aki a kisemberek millióit csatasorba tudja állítani. 15 Nem volt tehát vé­letlen, hogy elégedetlenkedett az iskolai hitoktatással és a templomi szentbeszéddel, hanem követelte az iskolán és templomon kívüli „foglalkozási területeket" is. Romboljunk vagy építsünk! c. cikké­ben 16 annak a fejtegetéséből indult ki, hogy a keresztényszocializmus és a szociáldemokrácia egyaránt hatalmi szervezetek alakítására tö­rekszik, mert hatalmi szervezetek nélkül nem lehet meg. Milliókat akart megmozdítani, szívek, voksok, kezek fölött kívánt rendel­kezni, hogy a régi falak lebontásával szabad teret teremtsen „egy új s jobb világalakulásnak". Ügy vélekedett, a szociáldemokrácia az elkeseredés révén növekszik, ezért akarta fölkarolni a szociális törekvéseket, hogy a szociáldemokrácia leszoruljon a küzdőtérről. Hitte, hogy ez bekövetkezik, „a szociáldemokratikus őrjöngés" alább hagy, elveszik az osztályok közötti feszültség, és a szociál­demokráciából „megmarad a szocializmus", — természetesen egy­házi irányítás alatt. Prohászka nyomán ebben a szellemben érvelt a fehérvári katolikus sajtó is. Figyelmeztetett, ne legyünk rövidlátók, az idők szelleme sürgeti a szociális kérdések iránti érdeklődést, előzzük meg tehát a bajt. Jogokat ne csikarjon ki a nép, hanem kapjon. A méltányos tekintély adjon neki, amíg adhat. A megindult ár vizeit idejekorán le kell vezetni, akkor haszon is származik belőle. Nem ostor, nem kancsuka kell, mert az ostorcsapás sebeket okoz, az egyház viszont sebek gyógyítását ígérte. A szociáldemokrácia a társadalom bajait a társadalmi rendszerben látta, a keresztény­szocializmus viszont az adott rendszer keretében akart eljutni a társadalom boldogulásához. Bilkei fogalmazott legnyíltabban, ami­kor a keresztény politikai szervezkedés elkerülhetetlenségét hang­súlyozta, bár Prohászka sem titkolta, hogy van az egyháznak poli­tikai tevékenysége is, amelyet nem szabad összezavarni a vallásos kegyelmi tevékenységgel. Nem ragaszkodott a régihez a történeti és szociális formákban, s nem akart apologétája lenni idejétmúlt

Next

/
Thumbnails
Contents