A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Pesti János: A katolikus egyház a forradalmak időszakában

ták politikai pártjukat (1903). Természetesen, az egyház ellentámadása a forradalmak időszakában volt a legelkeseredettebb. * Székesfehévár a millenneumi esztendőkig lényegében kielégítette az építőipari dolgozók munkaigényét, de utána minden megváltozott. A középítkezések éppúgy, mint a főváros és a vidék építkezései, a gazdasági válság előrehaladásával szüneteltek, s ennek hátrányát elsősorban a munkások érezték. Pedig folyt a kórházak építése, befejezése előtt állt az igazságügyi palota, azonban az építőmunkások panaszhangja mégis egyre messzebbre hallatszott. Figyelmüket elsősorban a munkanélküliség elleni harc és a munkaviszonyok megjavításáért folytatott küzdelem kötötte le, de már gondoltak a politikai szabadságjogok, — döntően a választójog megszerzésére is. Küzdelmük 1903-ban az első év eseményeinek egyik epizódjához kapcsolódott. November végén kollektíven vettek részt meghalt munkatársuk temetésén, amelyen a felsővárosi káplán befejezte a sírszentelést, mire a gyászolók odaértek. Megbotránkozást kiváltó magatartásáról Pintér Károly szociáldemokrata kőművessegéd „Egy dühös pap" címen rövid glosszát írt a Népszavába, de hírt adott róla a megyei sajtó is. Ez próbálta megmagyarázni azt is, hogy a szociális kérdések, tágabb értelemben a szocializmus eszméje miért foglalkoztatja annyira az utóbbi években az embereket. A város vezetői — ahelyett, hogy a munkaalkalmat fokozták volna — az adók emelésével növelték az elszegényedést, a kisiparosok és parasztok tönkre jutását, ők pedig a gyári munkát keresők, illetve a munkanélküliek számát. Tüneti kezelés sem volt, preven ti vitás helyett egyre fokozódott a megtorlás, ismétlődtek a „szocialista izgatók" perei, melyről 1894 májusa óta hírt adott az SZDP pártsajtója is. Az ellensúlyozásul alkalmazott eszközök között mind nagyobb szerepe lett az egyház egyre nyíltabb ideológiai zászlóbontásának. Az ország és a megye hivatalos irányítói — nem utolsósorban taktikai meggondolásból — évek óta elismerték a szocializmusnak mint tudománynak a létét, saját érdekeik határain belül magyarázták okait és igazságát is. Egyszóval: számoltak vele. Az országos viszonylatban több évtizedes, megyei vonatkozásban több éves tapasztalat azonban azt bizomütotta, hogy térhódításának, egyre növekvő befolyásának megállapításához és felszámolásához sem a Széli Kálmán-féle taktikázó elnézés, sem Tisza és társai erőszakpolitikája nem elegendő. Ez a felismerés késztette a megye — főképpen egyházi — vezetőit a bírósági eszközökkel párhuzamosan alkalmazott ideológiai ellentámadás fokozására. A nyár végén a Bilkei Ferenc szerkesztette katolikus „Fejér megyei Napló" több elvi cikket szentelt a szociáldemokrácia, a szocializmus elemzésére. Ezeknek a tudatos céllal és a szocialisták elleni törvényszéki tárgyalások ítéleteivel egyidőben megfogalmazott (1903—4) eszmefuttatásoknak a konklúzióját saját szavai idézésével közelíthetjük meg leginkább: „A szociáldemokrácia mozgalma folyam, amelynek megfelelő ágat kell ásni, nem gátakkal állni el az útját".

4 Ez a program — mert annak tekinthetjük — következetesen érvényesült az elkövetkező időszak harcaiban. S nemcsak az eszmei,