A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Csongor Rózsa: A Tanácsköztársaság művelődéspolitikája Fejér megyében

nére építettek, ők idegen földön tanultak, s az alkotásaik már meszsze elkanyarodtak a népi dallamoktól. Bartók és Kodály az elsők, akik a magyar nép lelkéből fakadó dallamokra építik zeneszerzői munkájukat. ,,A magyar zene igazi megteremetője, Bartók Béla, aki tanár a budapesti Zeneművészeti Főiskolán, s noha alig töltötte be 37, életévét, máris világhírű zeneszerző". — írja tanulmányában. Azon a földön, amelyen Ady élt, Bartóknak is kijutott a megvetésből, meg sem hallgatták őt itthon. Külföldre kellett mennie, csak ezután a kerülő út után jutott el a magyar hangversenydobogóra. Bartók Béla nyitotta meg a Zeneművészeti Főiskola kapuit a magyar népzene számára. „Lángész, aki nem restelli gramafón lemezekre gyűjteni a magyar népdal rejtett kincseit", — írja cikkében Tóth Aladár, aki mindösze huszonegy esztendős ekkor. Dohnányi interpretáló művészetét óriási segítségnek tartja Bartók zeneszerzői egyéniségének feltárásában, aki zongorajátékával megértetni segít Bartók művészetét. Kodályról írva a zeneköltő lágyabb, líraibb hangját méltatja, aki ugyanolyan nagy tehetség, csak zenéje nem olyan markáns, mint Bartóké. „Lapunk következő számában egyenként és részletesen foglalkozunk majd a magyar zene hárem nagy büszkeségével", ezekkel a sorokkal fejezi be cikkét Tóth Aladár. Az idő ezt a húsz éves íiatalembert igazolta, s nem kevés büszkeség arról írni, hogy az igazoló sorok Székesfehérváron, Az Eszme lapjain születtek meg, a Tanácsköztársaság hatodik hetében. Telegdi Bernát tanár. Konzervativizmus című írása, valamiféle nagy esztétizáló humanizmustól áthatott, mely az idő múlásáról, s a közbeni harcról szól, s arról, hogy végülis, aki megszületett, nem kerülheti el a harcot, hogy aztán éppoly elkerülhetetlenül a halál is eljöjjön. Romantikus dialektika hatja át a különben, korába visszahelyezve, nagyon is érthető filozófiát. Telegdi másik, Ady Endrével foglalkozó írása, ugyancsak a korba visszahelyezve, érdekes és merész. A költő ellentmondásos életét írja le, s a cikk érdeme, hegy Ady Endre alakját, progresszív oldalról kísérli megközelíteni, s ezzel hozzájárul mintegy, Ady költészetének elismertetéséhez. Telegdi Bernát Az Eszme második-harmadik számában még egy cikket közöl, - - inkább esszét talán — Jegyzetek cím alatt, mely ugyancsak filozófiai régiókban, fejtegetés az ember életéről, s arról, hogy végül is az ember' boldogságra született. Másik írása, „Propaganda művészet" címmel, az emlékzetes áprilisi színházi botrányról ír, s azokról a ripacsokról, akiket művésznek nevezni semmiképp nem lehet, tehetségtelenek és ostobák voltak, s hogy a legfelháborítóbb pedig az, hogy a „propaganda társulat" mezében jelentek meg. s a kommunizmusra hivatkoztak, hogy még teljesebb legyen ocsmányságaik iránt a közönség bizalma. Pór Nándor, hogy a kritikai rovatnál maradjunk, Barta Lajos: Örvény című darabjának ősbemutatóját illeti mély kritkával, s ugyanezen számban — az utolsóban — Pór kis írása van jelen, az emberekről, a boldogságról, a szeretetről, melyek alapvető feltételei a kommunista társadalomnak is. Zsámboki Lajos, a tulaj-