A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)

Csongor Rózsa: A Tanácsköztársaság művelődéspolitikája Fejér megyében

Arra kell minden öntudatos munkásnak törekednie, hogy a világ összes államaiban ilyen tanácsok intézzék a proletárok ügyeit, s ezért kell, hogy visszhangozzék az egész világon: Világ proletárjai egyesüljetek!" Az olvasmányok egyenlőtlen értékűek, láthatóan több ember foglalkozott megírásukkal, erre a különböző stílusjegyek, valamint a tartalmi átélés világít rá. A tartalom helyenként patetikus örök igazságokkal áthatott, túl egyszerű és naivan megfogalmazott. Ilyenek a családi tűzhely melegéről szóló, vagy az állatok megbecsülésével foglalkozó írás. Az új rendszer politikai tartalmát, célkitűzését megfogalmazott kis írások viszont tömörek, kifejezőek, s talán az egyszerűségre törekvés teszi őket líraian is oly nemessé és széppé. Az olvasókönyvek születéséről semmi különöset nem tudunk, szerzőiről egy kivételével semmit, még a nevüket sem. Egy biztos, Velinszky más írásokból is megismert stílusát, hangvételét, több olvasmányban fedezhetjük fel. Az olvasókönyvek másik nagy tartalmi vonatkozású csoportja, a versek, költemények. Petőfi Sándor, Tompa Mihály, Arany János versei mellett új, a munkáshatalcm harcos résztvevőinek versei is szerepelnek, így: Csizmadia Sándor: A tőke, Forradalom, Március c. versei. A Munkáshimnusz, a Fel szocialisták c. versek; Most János: A munka népe c. verse, majd ismét Csizmadia: A nőkhöz írott költeménye. A versek között nem egy Ady Endrétől származó is van; A csillagok csillaga, A délibáb üzenete, Grófi szérűn. Magyar jakubinusok dala. A versek alatt aláírás egyetlen esetben sem szerepel. Bizonyára a kortárs Ady merész szerelmi költészetének rossz hivatalos visszhangja, s a reakció kígyót-békát kiáltó elhiresztelése Ady rebellis magatartásáról, tették megfontolás tárgyává Ady nevének kiírását. S hogy a kötetek szerkesztője és sok esetben szerzője is mennyire merőben újat és forradalmit akart a gyermekek lelkébe plántálni, bizonyítják, hogy Ady legszebb forradalmi verseit választotta nevelő eszközül. Nem ismerem az egykorú olvasókönyveket, amelyek helyére kellett volna Velinszky könyveinek lépni, egyben azonban biztos vagyok: Ady-verseket, s méghozzá politikus költeményeket azok nem tartalmaztak. Az olvasókönyvek tartalmának harmadik nagy, és talán legszebb és jelentősebb csoportját azok az egv-két mondatból álló feliratok, jelszavak alkotják, melyek a kötetek szinte minden lapját elfoglalják. A kis jelmondatok az új hatalmi rend politikai céljait, eszmei tartalmát fogalmazzák meg — gyermeknyelven. Éppúgy, mint az olvasmányok egynémely ikénél, itt is a tömörségre törekvés adja meg a lírai és tartalmi szépségét ezeknek a kis tanításoknak, melyekben egész előadások mondanivalója sűrűsödik. Ezekről a jelmondatokról maradéktalanul hiszem, hogy Velinszky munkái, elsősorban a stílus ismét az, amiről felismerhetőek, másrészt a politikus pedagógust tükrözik. Legszebb és legmeghatóbb része ez a könyvnek, osztályharcos és humánumra nevelő, a gyermeket, a jövőt szerető ember lelkivilágát tárják elénk. Ötven esztendő távlatából is lobognak ezek a sorok: „Azelőtt csak a gazdagok tanulhattak, ma a dolgozó nép joga, hogy művelt és okos legyen." „Most átvette a munkásság mindazt, amire régóta csak neki volt