A Tanácsköztársaság Fejér megyében - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 2. (Székesfehérvár, 1969)
Csongor Rózsa: A Tanácsköztársaság művelődéspolitikája Fejér megyében
Az iskola évzárás előtt a tanítók tudomására hozták, hogy a régi osztályozási rendszerrel szemben, megfelelt, nem felelt meg, jegyet oszthatnak csak a diákok között. Általános iskolából középiskolába csak a tehetséges tanulókat javasolják, s ezt a szelektálást a tanítók legjobb tudásuk szerint lássák el. 2B Tanulmányom anyagának kutatása közben, sajnos csak a rendelkezések feltárására, és megítélésének erejéig mehettem el a tárgyban, mert a megvalósulásról szóló feljegyzések — ha voltak ilyenek — nem maradtak fenn. Bizonyára a közel háromszáz írásos rendelet gyakorlatot is eredményezett, azonban ezeket semmiféle megörökítés nem vette gondjaiba, s ha igen mégis, a huszonöt éves Horthy reakció elegendő időt nyert ahhoz, hogy elsüllyessze, vagy megsemmisítse, a Levéltárak anyagát szétzilálja, esetleg saját érdekében éppen. A felszabadulás utáni évek, más okokból ugyan, sok írásos anyag eltűnését, megsemmisítését eredményezték. Maradt, majdnem egyedül a helyi napisajtó, mint egyik legfontosabb segédeszköz. Az egykorú újságokat lapozgatva szűknek érzem a határokat, melyeken belül a feltáró és nyomozó munkát folytatni lehet. Rendeletek követik egymást, van nap, mikor kettő is jelenik meg, s hogy mi valósult meg belőlük, nem tudni, olyan hiányos a reánk maradt feljegyzés, s ez is, szinte teljesen a megyeszékhelyre szorítkozik, s úgy tűnik, a nagy kiterjedésű megyében történtekről, csak valamilyen kedvező véletlen folytán szerezhetett csak tudomást a sajtó. Nem tudjuk ugyan hány fővel dolgozott a Székesfehérvár és Vidéke Népszava, (A Székesfehérvári Friss Újság június 23-tól, papírhiány miatt beszünteti megjelenését, a Fej érmegyei Napló, az egyház újságja még március 23-án megszűnt, illetve betiltották) egyes nevek gyakori ismétlődése folytán úgy tűnik, nem nagy gárdával, az bizonyos, hogy a hírközlő és hírszerző eszközök híján, lassúbb munka folyt a sajtónál, mint napjainkban. Sajnos ez az oka a kielégítetlen kíváncsiságnak, mely hiába követ el mindent, mégsem tud bizonyos mélységnél alább betekintést nyerni a történtekbe, bármilyen hőn kívánnánk is ezt. Egy bizonyos: lelkesedésben, ötletekben, kezdeményezésben nem volt hiány a Fejér megyei művelődésügy területén. Magyarország lakosainak 39,6 %-a írástudatlan, mutatja ki az 1910-ben megjelent statisztikai évkönyv. A Dunántúl vidéke valamivel kedvezőbb helyzetben volt az országos átlaggal szemben, mindössze 27,9 % írni olvasni nem tudó, vagyis minden harmadik ember volt analfabéta. Azonban, ha ezen számadatokon belül vizsgálódunk, megállapíthatjuk, hogy Zala és Fejér megye írástudatlanjai az országos átlagnál is nagyobb százalékban jelentkeztek, vagyis az egyház befolyása alatt és a latifundiumok árnyékában, még nagyobb a szellemi nyomorúság, mint a Tiszántúl vagy a Duna-Tisza közén. 27 A Közoktatásügyi Népbiztosság rendeletet ad ki májusban, (94/1919. Hiv. Közlöny, Bp.) az analfabéták összeírásával kapcsolatban. A rendelet egyik pontja figyelmeztet arra, hogy mindaddig nem szabad megkezdeni a felnőtt analfabéták tanítását, amíg megfelelő könyv és papír nem áll rendelkezésére a tanítóknak.
