A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Buzás József: Fejér megye és Székesfehérvár közigazgatása 1918. novemberében és decemberében

köztársaság homogén osztálybázisú, szocialista típusú államszervezete.. Ennek a helyi közigazgatási szervezetnek az egyik komponense a dualizmus korából öröklődött át. A forradalom készen kapta ezt, és eleinte mit sem változtatott rajta. A helyi szervek a forradalmi események okozta hirtelen meglepetésből hamarosan felocsúdtak, és a legtöbb helyen tovább folytatták a közigazgatást. Ez a tevékenység formailag is teljesen a régi volt. Az ügyeket az addigi jogszabályok szerint, a beidegződött államigazgatási eljárás útján intézték. Tartalmilag azonban változás történt. A háború alatt a leggyakoribb ügyek egy része a hadiállapot megszűnésével elmaradt (például a katonai felmentési ügyek, a hadisegélyek folyósítása, rekvirálások, stb.), és a forradalom kapcsán újtípusú ügyek kerülnek előtérbe (például a frontról hazatérők esetleges elszállásolása, munkába állítása, a földigénylés, stb.). A régi közigazgatási apparátus igyekezett beépülni az új rendszerbe. A megyei, járási, városi, illetve községi tisztviselők és alkalmazottak november első napjaiban sorra hűségnyilatkozatokat tettek az új Magyarország mellett. Így megtarthatták állásukat, bár egyeseket a községekben kirobbant népi elégedetlenség hűségesküjük ellenére is elűzött. Az elkergetett jegyzőket, szolgabírákat a belügyminisztérium vagy más községbe helyezte, ahol nem ismerték az illetőket, vagy valamely központi szervbe, minisztériumba rendelte be szolgálattételre. Így lényegében a helyi közigazgatási szervezet személyi állományának egészében minőségileg nem történt számottevő változás. Egyes tisztviselők helycseréje, kényszerű munkahelyváltoztatása a tisztviselői kar minőségi összetételét jelentősen befolyásolta. A budapesti Nemzeti Tanács, a Katonatanács, a Kormány és a Szociáldemokrata Párt vezetősége november 5-én együttes felhívásban kérte fel az ország lakosságát, hogy jelentse a Népkormánynak, ha újra látja, hogy a „kormányhatóságok még a régi rend embereinek kezében vannak". Ígérte, hogy a kormány „gondoskodni fog arról, hogy az állam egész kormányzati gépezete az új rendnek megfelelően vezettessék". A helyi államapparátus megtisztítására a központi szervek vajmi keveset tettek, hiszen az országos szervek, a minisztériumok és más központi hatóságok is tele voltak a régi rezsim képviselőivel. A helyi szervekben végzett tisztogatás óhatatlanul kiváltotta volna a központi szervek megtisztításának követelését is. Ezt a polgári demokratikus forradalom kormányától nem is lehetett elvárni, hiszen nem volt érdeke a régi államszervezet szétzúzása és újtípusú organizáció kiépítése. Az államapparátus személyi összetételének nagyobb arányú megbolygatása feltétlenül maga után vonta volna az amúgy is akadozó államgépezet összeomlását, és az újtípusú népi forradalmi szervek uralomra kerülését. A burzsoá-földbirtokos-kispolgári osztálybázisú kormányzatnak tehát a régi szervezet lehetőség szerinti megőrzése volt az érdeke, s ami személyi változás a helyi államapparátusban mégis történt, az kizárólag a forradalmi tömegek spontán fellépésének volt az eredménye. A Népkormány csak kénytelen volt tudomásul venni a bekövetkezett tényeket. A helyi közigazgatás másik pólusán azok a szervek foglaltak helyet, amelyeket a forradalmi fellendülés hívott életre. E szervek közül egyesek az uralkodó osztályok hatalmi helyzetének további fenntartását voltak hivatva szolgálni. Szorosan kapcsolódtak a hasonló feladat betöltésére alakult központi szervekhez. Mások viszont forradalmi, népi szervek voltak, és a forradalom alapvető kérdésében, a hatalom kérdésében élesen szemben állottak az uralkodó osztályokkal. A forradalmi tömegek természetesen igyekeztek megfelelő képviselethez jutni az uralkodó osztályok által kisajátított vagy befolyásolt szervekben is, hogy azokat a forradalmi fejlődés vágányára állítsák. Az uralkodó osztályok és pártjaik is arra törekedtek, hogy a kezükben tartott központi államapparátus hatalmi erejével, jogszabály-alkotásával elnyomják a népi szerveket. A Károlyi-rendszer helyi államszervezetének helyi története lényegében a szembenálló osztálytörekvések története is.