A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Buzás József: Fejér megye és Székesfehérvár közigazgatása 1918. novemberében és decemberében

rendelkezett. A városban a közigazgatás operatív vezetésének szerve a tanács volt. élén a polgármesterrel. Mindkét törvényhatóság tevékenységét meghatározott, különleges feladatok ellátására, a feladatkörbe tartozó elvi jelentőségű kérdések közgyűlési előkészítésére létrehozott állandó és ad hoc bizottságok segítették. Ezt a közel fél évszázada kialakult és megcsontosodott közigazgatási szervezetet örökölte a polgári demokratikus forradalom a dualizmustól. 1913 őszén Fejér megyének és Székesfehérvár szabad királyi városnak Károlyi József volt a főispánja, aki 1917-ben az Esterházy-kormány bizalmasaként került ebbe a méltóságba. Élesen szemben állt a forradalommal és a polgári köztársaság követelésével. Bár közvetlenül tapasztalhatta a tömegek forradalmasodását, mégis azt remélte, hogy a népmozgalmak lecsendesednek, és Károlyi Mihály kormánya konszolidálja a viszonyokat. Bár a forradalom — országosan éppúgy, mint helyileg — a pillanatnyilag létező és változó gazdasági, társadalmi, politikai viszonyok összességének függvényeként törvényszerűen alakult és fejlődött, és arra egyegy vezető — pozitív vagy negatív — szereplése tartós és igen jelentős befolyást nem gyakorolhatott, mégis megállapítható, hogy Károlyi József főispánsága a forradalom első két hetében átmenetileg fékezően hatott a kibontakozásra. Ennek oka elsősorban a főispán vezetési módszerében mutatkozott, amellyel a maga funkcionális hatalmi erejére támaszkodva igyekezett megakadályozni a spontán alakult népi szervek megszilárdulását. Egy ideig sokakban még bizalmat táplált az egykori főispán személye és tevékenysége, és minden másban — (gazdasági nehézségekben, pártvillongásokban) inkább keresték a forradalom lassú fejlődésének okát, mint a főispán személyében. A politikában járatos, a pártok és irányzatok céljaival, a politikusok és más közéleti személyek szereplésével tisztában lévők előtt azonban egyáltalán nem volt kétséges Károlyi József főispáni tevékenységének iránya és értéke. A korábban mögötte álló erők a forradalom kitörése után is támogatták, és arra törekedtek, hogy átmentsék őt az új törvényhatóság élére is. Sikerült is elérniök, hogy Batthyány Tivadar belügyminiszter őt jelölje Fejér megye és Székesfehérvár főispán-kormánybiztosi tisztjére is. A kormány elnöke azonban túlságosan konzervatívnak tartotta öccsét, és nem járult hozzá kinevezéséhez. Károlyi Józsefnek tehát le kellett mondania a főispáni megbízásról. 1918. november 18-án a székesfehérvári rendkívüli városi közgyűlésen patetikus beszéddel búcsúzott el a várostól, és hogy emlékét megőrizzék, 100 000 koronás alapítványt tett „egy, a városban felállítandó földmíves iskola céljaira, hogy ott a földmívesek gyermekei — kikhez ő mint szintén földekkel dolgozó ember, szívének teljes melegével ragaszkodik, — elméletileg is kiképeztessenek". Ilyen nemes, iskola-alapítási gesztussal akarta bizonyítani, hogy megérti a kor szavát. Ugyanakkor sem ő, sem osztályos társai nem tettek egyetlen lépést sem. hogy a cselédek és a földigénylő parasztok földhöz jussanak. Károlyi József csendben visszavonult, és a februári közgyűlésig a közéletben alig hallatta szavát. Közben november elején jelentős események zajlottak le Fejér megyében és Székesfehérváron, amelyek a helyi államszervezet alakulására erősen hatottak. A fővárosból kiinduló forradalmi impulzus itt is tömegmegmozdulásokat váltott ki. Ezek eredményeképpen új szervek jöttek létre, amelyek — tudatosan vagy ösztönösen — igyekeztek a meglévő állami helyi szervek mellett vagy helyett tevékenykedni. Így a régi államigazgatási apparátussal párhuzamosan a közigazgatási tevékenységet ellátó szerveknek új hálózata alakult ki. Ez utóbbi természetesen nem volt olyan jól és pontosan szervezett, mint a „hivatalos" közigazgatási adminisztráció. Nem fogta át maradéktalanul a megye egész területét, és egységei nem is alakultak meg minden községben. Létrehozásukra, szervezetük és tevékenységük egységesítésére nem is volt jogszabály. Irányítási rendszerükben nem érvényesült következetesen a lép-