A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Salamon Konrád: A községi nemzeti tanácsok Fejér megyében

körüket" s igyekeztek a község vezetését mindinkább kezükbe venni. így a pákozdi tanács, amely kötelezte a község nagygazdáit, hogy biztosítsák a frontról hazatért katonák tűzifa szükségletét. Velence Nemzeti Tanácsa még kérelemmel fordult a „mélyen tisztelt" megyei Nemzeti Tanácshoz, „hogy átiratban közölje velünk, hogy a képviselői, valamint elöljárósági községi gyűléseken megjelenhetünk-e? és van-e közérdeket érintő ügyhöz szólási jogunk? hogy azt kellőképpen megvédhessük. Mert a régi korrupciós rendszer emberei mindig ellentétet igyekeznek származtatni, s így a közügyek terén a közügyek megvédése általunk a törvényes kereteken belül közmegnyugvásra nem teljesíthető." Dee kérdést már mind kevesebben tették fel, sőt odáig mentek a „közügyekbe való beavatkozással", hogy — a váli főszolgabíró február 13-i jelentését idézve — „A Tabajd községihez hasonló esetek napirenden vannak, legutóbb Tordas községben mozdították el a jegyzőt és az egész elöljáróságot, fgy a jegyzők elhagyják állásukat, a közigazgatás csődöt fog mondani." 1919 februárjára már ez volt az általános, de hasonló esetekkel jóval korábban is találkozhattunk. Még november 26-án jelentették, hogy „Lovasberényben a Nemzeti Tanács... a községi elöljáróság tagjait, úgyszintén a község jegyzőjét a községből leendő azonnali távozásra hívta fel, annak hangsúlyozásával, hogy amennyiben el nem távoznának, illetve áEásukat ott nem hagynák, az életbiztonságuk is kockára lesz téve. A hazatért katonák legnagyobb részt fegyverekkel vannak felszerelve... Minden jel arra vall, hogy az állapotok bolseviki és kommunista bomlássá fognak fajulni." Azokban a községekben viszont, ahonnan nem — vagy még nem — űzték el a régi apparátus tagjait, a Nemzeti Tanácsok egyre erőteljesebb ellenőrzést gyakoroltak felettük. Verebén pl. üléseikről, határozataikról jegyzőkönyvi alakban rendszeresen tájékoztatták a képviselő testületet. íme: „1. A Nemzeti Tanács kéri a község elöljáróságát, hogy mutassa fel mennyi pénzt kapott az államtól és meddig lett fizetve a polgárőrség zsoldja. 2. A Nemzeti Tanács kéri az elöljáróságot, hogy a szülésznői állás betöltése felől sürgősen intézkedjék. 3. Miután megszűnt az éjjeliőrök működése és házsorjában teljesítjük az éjjeli szolgálatot, kérjük az azóta beszedett éjjeliőri fizetést azok közt szétosztani, akik szolgálatot teljesítettek. 4. A községi kisbírónak 18-ban 400 korona helyett 350 lett fizetve, kérünk felvilágosítást. 5. A Nemzeti Tanács elhatározta és kéri az elöljáróságot a legközelebbi ülés vita tárgysorozatába vegye fel a segéd jegyzői állás felesleges volta miatt annak eltörlését, stb." Ez a község életének minden részletére kiterjedő, átfogó, sikkasztást és korrupciót felfedő ellenőrzés természetesen heves ellenállást váltott ki, mire a Nemzeti Tanács itt is túllépett véleménynyilvánító szerepén és eltávolította a feleslegesnek tartott segéd jegyzőt. Ugyancsak a frontról hazatért katonák és az őket tömörítő Nemzeti Tanácsok közös, forradalmi akciójával találkozunk Sárbogárdon és Cecén, ahol egy miniszteri rendelet okozott bonyodalmat annak kimondásával, hogy azon hazatérő katonáknak akik erre rászorulnak három hónapon át kedvezményes, szükség esetén pedig ingyenes ellátást biztosítsanak a községek. E rendelkezést a sárbogárdi leszerelt katonák úgy értelmezték, hogy mindannyiuknak járe kedvezmény és követelték a három hónapi ingyenes étkezés ellenértékét, fejenként 450 koronát. A községi elöljáróságot erélyesen felszólították, hogy ez összeget — összesen 224 000 koronát — öt nap alatt teremtse elő, mert ha nem, a következményeket az elöljáróság viselje