A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Farkas Gábor: politikai irányzatok és küzdelmek Fejér megyében az őszirózsás forradalom idején

mondotta ki a városi Nemzeti Tanács feloszlatását. Hangoztatta, hogy erre ezért került sor, mert a kettészakadás következtében a tanács munkaképtelenné vált, illetve a függetlenségiek és a keresztényszocialisták alkotta Nemzeti Tanács december vége óta össze sem ült. A működő csonka Nemzeti Tanácsot pedig azért sem vehetik tudomásul, mert ez nem képviseli a város összlakosságát, hanem csak egy kisebb réteg érdekét, kizárólag osztályszempontok alapján. A kormánybiztos utasította a Nemzeti Tanácsot, hogy a szerv pecsétjét és iratait nála helyezzék el.

65 A kormánybiztos rendelete a szociáldemokraták között különösen nagy izgalmat váltott ki. Nem tél teleztek ugyanis fel azt, hogy a polgári kormányzat helyi megbízottja a feloszlató rendeletet ki meri adni. Másnap a Munkás- és Katonatanács ülésén Steiner Jákó radikális intézkedést kívánt elfogadtatni. Javasolta, hogy a Nemzeti Tanács megszüntetésével a városi politikai hatalmat a Munkás- és Katonatanács vegye át. Steiner meglehetősen élesen fogalmazott az ülésen. Azt mondotta többek között, hogy ez már proletárdiktatúra. De mindjárt hozzá is tette, hogy ez a rendszer nem szolgálja majd a város összlakosságának érdekeit, hanem csak a munkásság javát. A szociáldemokrata párt elnöke ezeket megfélemlítésképpen említette. Tudta, hogy szavai kiszivárognak, és esetlegesen a polgárság soraiban zavart keltenek. Azt várta, hogy a kormánybiztos a baloldali Nemzeti Tanácsot mégis megtartja, és feloszlató rendeletét éppen a proletárdiktatúrától való félelmében vissza is vonja. Ennek nagyobb nyomatékául másnapra a Megyeház előtti térre több ezres részvevővel tüntetést szerveztek a kormánybiztos és a polgári kormányzat ellen. Az volt a tervük, hogyha Köves Emil a rendeletet nem vonja vissza, akkor a tömegtüntetés hatására lemondását fogják kicsikarni tőle.

68 Január 15-én délelőtt a Megyeháza előtt nagy tömeg gyülekezett: Szervezett munkások, fegyveres katonák élükön parancsnokaikkal és a szociáldemokrata párti vezetők — Steiner Jákó, Velinszky László, a radikális párti Pajzs Pál és Szabó Ernő vezették a tüntetést. A tömeg a kormánybiztos lemondását követelte és be akart nyomulni a kapun. Kövess Emil látta a tömeg hangulatát, néhány szóban közölte lemondási szándékát. A katonák benyomultak a hivatali helyiségekbe, és ott órákon keresztül tartózkodtak.

6,7 A tüntetéssel a párt kettős célt ért el. Sikerült, — bár kb. csak 20 nappal később — a kormánybiztost leváltani, és egyúttal a hatalom megszerzése felé merész lépést tenni. Ez önbizalmat öntött a szervezett munkások nagy részébe is. Steiner Jákó személyesen ment a fővárosba és referált a politikai helyzetről a belügyminiszternek. A párt elnöke igyekezett a baloldali politikai mozgalom sikerének a gyümölcsét leszedni. Kérte a belügyminisztert, hogy Székesfehérvár külön kormánybiztost kapjon, és ezt lehetőleg a szociáldemokraták közül nevezzék ki. Itt Steiner Jákó a maga személyét tolta előtérbe, azonban a pártközpontban ezt nem tartották időszerűnek. Ekkor a párt vezetősége a kormánybiztosi tisztség megosztása kérdésében fordított a kockán. Azt javasolták, hogy a megye kapjon szociáldemokrata, a város pedig radikálispárti kormánybiztost. Azt vélték ugyanis, hogy még mindig erős polgári befolyás alatt álló megyében ezzel a szocialista szervezkedést meggyorsíthatják. A kormánybiztosi tisztségek ügyében Hamburger Jenő és Ágoston Péter a kormány megbízásából igyekeztek megegyezést találni. Mindketten arra a megállapodásra jutottak, hogy Kövess Emilnek valóban távoznia kell. Itt tartózkodásuk idején Steiner Géza és Pajzs Pál, egyben a megyei Nemzeti Tanács tagjai, igyekeztek a kormánybiztost teljesen lejáratni.

68 Ugyanakkor a "kiküldöttek a szociáldemokraták álláspontját sem fogadták el. Tisztában voltak azzal, hogy a két baloldali kormánybiztos nem tudná zökkenőmentesen intézni a két törvényhatóságban az ügyeket. Látták, hogy a polgári pártoknak — Kisgazdapárt, Függetlenségi Károlyi