A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Farkas Gábor: politikai irányzatok és küzdelmek Fejér megyében az őszirózsás forradalom idején

volt a törekvésük, hogy a két legnagyobb polgári tömörülést, — a függetlenségieket és a keresztényszocialistákat — politikailag is lehetetlenné tegyék. A pártvillongások tehát egyre erőteljesebbek lettek, amelyek az élesedő osztályviszonyokra vetettek fényt. A szociáldemokraták ezért a kispolgárság körében kívánták politikai bázisuk szélesítését elérni. Belátták, hogy a meglévő erők elégtelenek arra, hogy a megyében nagyobb eredményeket tudjanak kivívni; azaz tovább szélesítsék a párt kereteit, és a szocialista célok megvalósításában haladást érhessenek el. Azt is tudták, hogy amíg a hatalom teljes birtokosai nem lesznek, addig csak részmegoldásokat tudnak elérni. Ezek pedig csak reformok, és a polgári rend keretében a dolgozó rétegeknek nem jelentettek igazi megoldást. Az, hogy a szociáldemokraták a hatalom részbirtokosai voltak, még nem jelentett túl sokat, hiszen a polgári élet valamennyi közintézményével megküzdeni nem tudtak. Ezekben ugyanis túlnyomó többségben voltak a polgári elemek, vagy teljesen ők gyakorolták a hatalmat. Egyetlen, de erős szövetségesük a katonaság volt. A város közellátása, a zavaros viszonyok a pénzügyek területén azonban fokozták az elégedetlenséget és sokat rontottak az általános helyzeten is. December elején a húsüzletek például már ki sem nyitottak, a vendéglősök pedig méregdrágán adták a szeszt és az ételt. Szinte az egész város lakossága fűtőanyag hiányban szenvedett, csupán a gazdag családoknál volt némi széntartalék. Emiatt a villanytelep csak néhány órát működött naponta, ugyanakkor a munkanélküliség egyre aggasztóbb méreteket kezdett ölteni. A spanyol járvány a lakosság nagy százalékát döntötte le. Hiányos az élelmezés a város laktanyáiban is. Alig tudják biztosítani az öt legfiatalabb korosztály ellátását a katonai intézményekben.

53 4. A szociáldemokraták küzdelme a megyei és városi hatalomért. A szociáldemokrata párt a válság megoldása érdekében sokat tevékenykedett. Vezetősége szinte állandóan ülésezett ezekben a nehéz napokban. Arra a következtetésre jutottak, hogy a megoldást radikálisan csak a gazdagok megadóztatása, majd kisajátítása útján lehet véghezvinni. Ehhez viszont a pártnak nincs elég ereje. Ügy gondolták, hogy szövetségesek után néznek. A kispolgárságnak és a parasztságnak az a része, amelyet a nélkülözés a legjobban sújtott, és amely eszmei felfogásában távolabb állott az uralkodó osztálytól, kereste a kapcsolatot a szociáldemokratákkal. Ezt a réteget a szociáldemokraták nem szervezték saját maguknak, hanem támogatásukkal létrejött a radikális párt megyei és városi szervezete. December 15-én tartotta meg a párt a zászlóbontó nagygyűlést, amelyen a szociáldemokraták messzemenő segítséget nyújtottak a radikálisoknak. A párt teljes neve: Székesfehérvári és Fejér megyei Polgári Radikális Párt lett. Elnökéül Pajzs Pál orvost, titkárainak pedig Fodor Sándor kereskedőt és Hermann László zeneiskolai igazgatót választották.

54 Később, 21-én jött létre a párt 40 tagú választmánya, amelyben három szervező bizottságot alakítottak: a szellemi dolgozók, a kereskedők és az iparosok szervezésére. A választmány tagjai között találjuk Littyán Viktória leánygimnáziumi tanárnőt, aki már a novemberi népmozgalmak során kitűnt baloldali tevékenységével. Littyán Viktória nem volt szociáldemokrata, de baloldali nézetei — és liberális felfogása a pedagógiában is — ösztönösen ehhez a mozgalomhoz sodorták. A radikális párttal kétségtelenül erősödött a megyei politikai élet baloldala. Ezentúl közösen lépnek fel a szociáldemokratákkal a szervezkedő jobboldal ellen. Ugyanekkor kezdett kialakulni a jobboldali egységfront is. December 17-én a keresztényszocialisták gyűlésére 60 fő szervezett munkás tört be, és feloszlatta azt.