A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Farkas Gábor: politikai irányzatok és küzdelmek Fejér megyében az őszirózsás forradalom idején

a földmunkásoknak, de a szocializálható nagybirtok anyagi, technikai bázisa sem volt elég fejlett) a párt megyei titkára elállott a nagyüzemek létesítésének gondolatától. Velinszky a földreformnak nagy politikai mozgósító erejét látta meg, amely során az agrárproletariátust és a 'kisbirtokos parasztokat a szocializmushoz lehet kötni. Másképpen pedig a kérdés szociális oldalát szemlélve megállapította, hogy a pauperizmus felszámolásának egyetlen módja az akkori viszonyok folytán csak a földreformon keresztül lehetséges.

44 3. A polgári erők összefogásának kísérlete a szocialisták ellen. A forradalmi mozgalom elfojtására, az elért vívmányok megsemmisítésére az uralkodó osztály szervezkedésbe kezdett. Erre felhasználták kezdetben a forradalom során létrejött szerveket is, különösen a Nemzeti Tanácsot. Ebben a testületben a polgári pártok képviselőire támaszkodva igyekeztek megszerezni vagy megtartani minden fontosabb áUamhatalmi pozíciót. Egyelőre megmaradt tisztségében Károlyi József főispán is, csupán Sághy rendőrkapitány nyugdíjazását határozták el a november eleji napokban. A jobboldali körök érthetően ragaszkodtak Károlyi József személyéhez, és amikor a kormánybiztosi tisztségek betöltésére sor került, a belügyminiszter erre Károlyit javasolta. Kinevezésére azért nem kerülhetett sor, mert Károlyi Mihály miniszterelnök, a Fejér megyei főispán testvérbátyja ellenezte a kormánybiztosi kinevezést, mivel öccsét túl konzervatívnak tartotta erre a tisztségre. Egyelőre Károlyi József hivatalában maradt, de utódát keresték. Így került sor Kövess Emilnek, a helybeli államügyészség vezetőjének a kinevezésére november 22-én, aki hivatalát a megyeházán 25-én foglalta el.

15 Kövess a polgári pártok embere volt, tevékenységét is ez jellemezte. Kezdetkezdetén szembekerült a szociáldemokratákkal, akik éppúgy ellenfelüknek tekintették, mint korábban Károlyi Józsefet. Bebizonyosodott az is, hogy a Nemzeti Tanácsban való képviselet a szocialista célok megvalósításához nem elegendő. Ezért a tanács kibővítésére került sor. De ennek az volt az ára, hogy újabb hat szocialista mellé a polgári pártok 10 személyt delegáltak. Az újabban bekerült szociáldemokraták a következők: Mihály József, Varga Ferenc, Beczők Gyula, Kövér István, Szabó Ferenc, Vintz Ignác. A városi Nemzeti Tanács ezzel 31 tagúvá bővült, amelyben 12 szocialista foglalt helyet.

48 Egyelőre tehát érvényesült a polgári pártok számbeli fölénye a tanácsban. Időlegesen mintha visszaszorultak volna a népi követelések is, és helyette a polgári politikai csoportok irányvonala érvényesült. November 17-én Paulovits Béla városi tanácsnok és földbirtokos, Kommendovits Gyula ügyvéd, Ketskés Elek főtemplomi kántor a megyeházára pártalapító értekezletet hívtak egybe. Az új politikai tömörülés neve: Nemzeti Polgári Párt lett volna. Ez a függetlenségiektől, de a szociáldemokratáktól is távolálló kispolgárságot, a birtokos parasztságot kívánta tömöríteni. Előzetes puhatolódzás szerint az értekezletre várták a keresztényszocialista szervezetek vezetőit, akik szintén csatlakoztak volna (vasutasok, kereskedők és kisipari műhelyek tulajdonosai). Politikai támaszul megnyerték Mátrai Rudolfot, a ciszterciták székesfehérvári Szent István gimnáziumának igazgatóját is, aki azonban nyílt szereplést nem kívánt és a pártvezéri szerepkört elutasította. Az új polgári párt létrehozásának terve a Nemzeti Tanács tudomására jutott, amely szociáldemokrata inspirációra azonnal hozzálátott annak megakadályozásához. A gyűlésen megjelent Velinszky László, a pártszervezet titkára, és a pártalakulás ellen a Nemzeti Tanács nevében vétót nyújtott be. A felolvasott nyilatkozatban többek között az szerepelt,