A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Farkas Gábor: politikai irányzatok és küzdelmek Fejér megyében az őszirózsás forradalom idején

a forradalom kitörésének hírére megrohanták az uradalmi magtárakat, kastélyokat, úri lakokat, a kereskedőik üzleteit és malmokat. A kiéhezett falusi nép pedig vitte, amit elért, még abban az esetben is, ha arra különösebb szüksége nem volt. Közben néhány népítélet is történt. Jószágkormányzót, gazdatiszteket, kasznárokat és községi vezetőjegyzőket kergettek el. Hiába szállott ki a nemzetőrség és büntette meg a móriakat a kereskedők üzleteinek kirablása miatt, a szegény nép újra kezdte a fosztogatást más helyeken: Csákváron, Etyeken, Sóskúton, Kislángon.

217 Ezeket a mozgalmakat tulajdonképpen nem is lehet tudatos agrármozgalmaknak minősíteni. Már november első napjaiban megjelennek az uradalmakban és a falvakban a katonai különítmények. Ezeket a birtokos osztály kérte az elöljáróságok közbejöttével. A községekben a nemzeti tanácsok nem tudták a fellobbanó paraszti megmozdulásokat lefékezni, de a polgárőrség is képtelen volt erre. November 5-én Herczegfalva—S'ismánd pusztáról érkezett kétségbeesett levél a megyei hatósághoz, amely szerint a herczegfalvi szegénység kifosztotta Farkas Géza és Nagy Pál gazdaságait. A mozgalom vezetői megizenték a két birtokosnak, hogy fel fogják akasztani őket. Az egyik birtokos javasolta, hogy a mozgalom három vezetőjét — Kupáit, Kovácsot, Kaszást — a község szemeláttára kellene agyonlőni. Mindkét nagybirtokos csakis a karhatalom legerélyesebb beavatkozásával véli az eredeti rend helyreállítását megvalósíthatónak. A karhatalom néhány nap alatt leszerelte ezt az ösztönös mozgalmat, de az elöljáróság szerint a fegyveresen hazaözönlő katonaság miatt a karhatalomnak a tartózkodását meg kellene hosszabbítani. A parancsnok azonban nem látott okot a további tartózkodásra, és egységével 11-én Nagylókra távozott. Előtte azonban kihirdette a statáriumot abban a hiszemben, hogy ezzel a mozgalmat hamu alatt tarthatja.

28 Statárium kihirdetésével kezdték tevékenységüket a kirendelt karhatalmi egységek Adonyban és Rácalmáson is. Adonyfcmn 7, Rácalmáson pedig 5 egyént végeztek ki azok közül, akik a november eleji mozgalmas napokban az agrármczgalom élén állottak. November 11-én még többen állottak a katonai parancsnokok által alakított katonai bíróság előtt. Ebben a két községben tevékenykedő karhatalmak a megyei Nemzeti Tanácsnak sem engedelmeskedtek. A kivégzést ugyanis a Nemzeti Tanácsban helytelenítették, és ezt a parancsnokok tudomására is hozták. Ezek azonban azzal hárították el a megyei megkeresést, hogy ők a hadügyminiszter rendelkezése szellemében cselekszenek, és különben sem Székesfehérvárról, hanem Budapestről rendelték őket a mozgalom elfojtására.

29 Kislángra is a budapesti 32. gyalogezredből rendeltek ki különítményt, akik a lakosság között megfélemlítéssel, harácsolással tették hírhedtté magukat. Ebben a községben működött még a székesfehérvári 10. huszárezred egy karhatalmi egysége is. Mindkét ezredbeli legénység egyúttal a lopott holmik és katonai felszerelések felkutatását is végezte. A budapestiek eközben négy utcát teljesen kiraboltak; órákat, ékszereket és pénzt tulajdonítottak el a házkutatás során. A 10. huszárezred legénységét Kislángra a megyei Nemzeti Tanács rendelkezésére a megyei nemzetőrség parancsnoka, Mecsér Endre százados küldte, de még november 21-én sem tisztázódott, hogy a budapesti különítményeseket ki küldte Kislángra.

30 Baracson november elején Klein Lajos gazdaságát fosztotta ki a helybeli lakosság. A kivezényelt katonaság a mozgalom részvevőit összegyűjtötte, s a községházán arra akarták őket rávenni, hogy az okozott károkat térítsék meg. Ebből a célból a kúria kifosztásáért 200 ezer, az állatok elhajlásáért pedig 56 ezer koronás kötelező aláírására akarták őket kényszeríteni. A jegyző, Galambos Lajos azonban megakadályozta ezt, mondván, hogy ez éppenolyan törvénytelen eljárás a katonaság részéről, mint