A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Móra Magda: A szociális helyzet Fejér megyében 1917 – 1919 között

természetesen átvenni nem akarják. így kb. 10 db suba és 12 pár csizma nem használható."

34 1919 telének első hónapjait az élelmiszer és ruha hiánya, illetve silánysága mellett a tüzelőanyag hiánya országos viszonylatban is nagyon megnehezíti. Ez már a nyár folyamán előrelátható volt. 1918 júliusában a belügyminiszter utasítja a törvényhatóságokat, rendőrkapitányságokat, kórházakat és néhány kiemelt hivatalos szervet, hogy igyekezzenek mielőbb beszerezni a téli tüzelőt, illetve takarékosan bánni a meglévővel, különösen a tűzifával, mert a termelés erősen visszaesett, a munkaerő, a fuvarerő és az üzemi anyagok hiánya következtében.

35 Ez sok keserűség forrásává válik a tél folyamán s új és új problémák támadnak nyomában. A kisapostagi nemzeti tanács, amely nyersolaj kiutalását kéri malma számára, arról panaszkodik 1919 februárjában, hogy a veszedelem minden oldalról fenyegeti a falut: „Oly komoly a helyzet, hogy maholnap kenyér nélkül állunk, de nem azért, hogy nincs gabona, hanem azért, mert nem lehet megőrleni. A dunapentelei gőzmalom áll, az egyik: nincsen fűtőanyaga, a másik: ha visz valaki fűtőanyagot, megőrleti, de honnan vegyen a szegény ember fát?"...

36 A pázmándi nemzeti tanács 1919. február 6-án arról jelent, hogy a község lakossága hiába vitte gabonáját Fehérvárra vagy a környék gőzmalmaiba őrletni, „a legtöbb malomban szénhiány miatt nem fogadták el a gabonát". Erre a kápolnásnyéki molnárral egyezett meg a tanács, szenet is, fűtőt is adott, január végére meg is őrölt a malom 9 vagon gabonát, mivel azonban elfogyott a szén, 110—115 pázmándi lakos gabonája őrletlen maradt. Szenet szerezni azonban lehetetlen, így 12 m

3 fát rekviráltak a szomszédos uradalomból, de a molnár nem fogadta el a fát, hivatkozva arra, hogy malma szénfűtésre van berendezve. A pázmándi nemzeti tanács a Nemzeti Tanács Fejér megyei Bizottságának segítségét kéri, vizsgáltassa meg szakértőkkel a kápolnásnyéki malmot, mert ha a község hátralévő lakóinak gabonáját meg nem őrli nagyon hamar „a tele erszényű, kőkeményszívű molnár", akiről ugyan köztudomású, „hogy a siránkozók könnyei sem indítják szánalomra", maga fogja kárát vallani. „Rövid idő alatt zendülés lesz, melynek a nyéki gőzmalom lesz majd áldozata."

3

' A városokban olyan sokszor megoldhatatlan problémákat jelentő lakáshiány a falvakban csak szórványosan mutatkozik. Az a néhány menekült család, amelyik egy-egy faluba bekerül, könnyen kap elhelyezést, ha másutt nem, a szőlők hajlékaiban. A kápolnásnyéki néptanács elnöke azonban 1919. március 4-én arról jelent a kormánybiztosnak, hogy több oldalról érkezett hozzá panasz a „szegényebb néposztály" lakásviszonyainak tarhatatlanságáról. „Egyesek olyan épületekben kénytelenek lakni, hol az életük minden pillanatban veszélyben forog, mert a ház összeomlásától kell tartani, másoknál pedig a tűzbiztonsági viszonyok esnek kifogás alá, miáltal utcarészek forognak állandó veszélyben." Panaszolja, hogy a községi elöljárósághoz hiába fordult, mert az azt állítja, hogy a rossz épületek kilakolta tása és a lakások elrekvirálása főszolgbírói hatáskörbe tartozik. Azért kéri a tanács a kormánybiztost, mert a halogatásra idő nincs. A néptanács szerint viszont a kérdés megoldásának objektív feltételei megvannak. „A községben igen sok lakatlan épület és lakás van, a bajt minden nehézség nélkül lehetne orvosolni." A kormánybiztos gyorsan és rugalmasan intézkedik. Március 11-én utasítja a községi elöljáróságot, hogy 8 nap alatt adjon be tételenkénti elő-