A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Móra Magda: A szociális helyzet Fejér megyében 1917 – 1919 között

eddigi foglalkozásának és testi épségének megfelelő munkakörben elhelyezni. Amenynyiben pedig ez bármi körülménynél fogva nem volna lehetséges, úgy módot nyújtani neki, hogy valamely szákiskola vagy tanfolyam (kertészet, méhészet stb.) elvégzésével a jövőben boldogulását biztosíthassa."

13 Mire azonban a február végén keltezett körlevél március elejére elérkezik a falvakba, a hadiözvegyek és hadirokkantak maguk is gyűléseket tartanak, szervezkedni kezdenek és javaslatokkal lépnek fel sorsuk javítása érdekében. így 1919. március 3-án jegyzőkönyv készül, amely „Kelt Sárkeresztes községben 1919. március 3-án a rokkantak, hadiözvegyek és háborúban eltűnt katonák hitveseinek együttes gyűlésén. Jelen vannak a rokkantak... összesen 13-an, a hadiözvegyek... összesen 9-en, az eltűntek hitvesei: összesen 7-en..." A református lelkész ismerteti a megalakulás célját, majd felszólítja az egybegyűlteket, hogy válasszanaut egy-egy megbízottat, aki képviselje őket minden ügyükben. A jegyzőkönyv szerint megtárgyalásra kerül, hogyan látnák az egybegyűltek a maguk számára legcélszerűbbnek az állami és társadalmi támogatás módját. „20-an azt óhajtanák, hogy segélyösszegük hozassák kapcsolatba a földbirtokrefomimal, illetve néptörvénnyel olyképpen, hogy megkaphatnák a segélyösszegüknek megfelelő földbirtokot, amelynek vételára letörlesztésére átengednék az összes pénzbeli járandóságukat... 10-en azt óhajtják... mivel a megnyerendő földbirtokot kellőleg megmunkálni nem tudják, a részükre már megállapított s ezután megállapítandó segély végkielégítés formájában nyújtassék." A kiskorúak károsodásának elkerülése végett az őket illető rész az árvaszékhez kerülne, mint letét, amelyet 18 éves koruk után kapnak meg.

14 Az árvák pénzének kezeléséről szóló bonyolult javaslat, sőt a földbirtokreformmal kapcsolatos földhözjuttatás az egyre kevesebbet érő pénz helyett, inkább a református leikész tervezgetéseire mutat, aki a jegyzőkönyv szerint „mint a legtöbb hadiözvegy és hadiárva pártfogója" a gyűlést egybehívta, de az érdekeltek mindenesetre elmentek, megválasztották a megbízottakat és elfogadták a javaslatokat, mert valami általuk is áltatható terv volt, amiről úgy érezték, hogy gyors segítséget jelenthetne. 1919. március 11-én a váli járás főszolgabírója számol be a kormánybiztosnak, hogy mivel az új kormányrendelet értelmében február végétől új segélyek nem adhatók ki, általános az elkeseredés. „Tabajd községben a szociáldemokrata párt székesfehérvári kiküldöttjének közben jötte mellett tartott vizsgálat során hadisegélyes asszonyok tömegesen emeltek panaszt és kérelmet aziránt, hogy a véleményük szerint, őket megillető hadisegély részükre utólag folyósíttassék." Bár a főszolgabíró ismeri a kormányrendeletet és tudja, hogy ahhoz kellene tartania magát, de érzi, hogy olyan elégedetlenséggel áll szemben, amit csak megnyugtató intézkedéssel tud elhallgattatni, így felhatalmazást kér arra, hogy a kért segélyeket utólag megállapíthassa, „mert mindaddig a községben a rend és nyugalom helyreállni nem fog".

15 A legerélyesebb hangú megmozdulást a háború itthon maradt, élő elesettjei ügyében azonban az a közgyűlés jelenti, amelyet a Székesfehérvári és Fejér megyei Hadirokkantak, özvegyek, Árvák Szabadszervezete hívott össze. A jelentés az elnök és titkár aláírásával érkezik a kormánybiztoshoz: „Székesfehérvár és Fejér megye területén a hadirokkantak, özvegyek és árvák szövetsége f. hó 1-én tartott impozáns közgyűlése határozati javaslatot fogadott el és egyhangúlag csatlakozott a szociáldemokrata párthoz. Városunk és vármegyénk területén a hadirokkantak, özvegyek és árvák 12 000-re menő tömegével szaporította kormányunk táborát akkor, amikor a kormány velük szemben kötelességét csak alig teljesíti. A rokkantak, özvegyek és árvák ajkairól ezrével jönnek a síró panaszok"...