A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Móra Magda: A szociális helyzet Fejér megyében 1917 – 1919 között

mennyiségből ígérték. „Ha tartozásainkat megadni nem tudjuk, a további ellátás forog veszélyben... és üzemünk, amelynek kiváltképp a mai nehéz időkbeni fontosságát szükségtelennek tartjuk ecsetelni, a legfontosabb élelmiszer hiányában minden munkaerő nélkül marad, és a még feldolgozásra váró nagymennyiségű répánk itt rohad. Ami figyelemmel az ország abnormisan csekély cukorkészletére, nemcsak a mi mértéktelen károsodásunkat jelenti, hanem az ország gazdasági életre mélyen kiható csapást jelentene." Sürgős intézkedést kérnek, hogy emiatt kénytelenek ne legyenek az üzemet beszüntetni. A kormánybiztos, illetve az alispán intézkedik, a kiutalást 99 q 45 kg lisztre megkapják.

3 A Szári Faipari Részvénytársaság üzemi munkásainak gabonaellátása érdekében maga a vármegyei főjegyző ír fel a közélelmezési miniszternek: „Illetékes főszolgabíró jelentése szerint a tárgyban megnevezett munkások gabonával való azonnali ellátása szükségessé válván — nehogy gabona hiányában a munkát abbahagyják — ami télvíz idején a nagy közönségre igen érzékenyen hatnia."* Hogy a falun élő üzemi munkásság számára a gabona a mindennapi kenyeret jelenti s hogy ennek hiánya zendülésre és az üzem bezárására vezethetne, — a körülmények ismeretében — aligha számít túlzásnak. Az a viszonylag kisszámú és a megye területén szétszórtan élő kisiparos réteg, amely a falvakban többnyire néhány hold földdel, vagy legalább háztáji gazdasággal rendelkezik, a háború első éveinek súlyát nem érzi olyan mértékben, mint a falusi gazdaságok. Ha a katonai behívók érzékenyen érintik is az egyes családokat, rendszerint a műhelyt nem kell azért bezárni, mert a mester bevonult. Az utolsó években fellépő nyersanyag-hiány azonban egyre bénítóbban hat egyes iparágakban. Más területeken a kereslet hiánya jelent problémát. így pl. A Székesfehérvári Szobafestő és Mázoló iparosok Szakosztálya 1919. március 15-én panasszal fordul a kormánybiztoshoz és javaslatot tesz az elégedetlenségek elkerülésére. „Elrendelni méltóztatnának úgy a városi, mint az állami építészeti hivatalnál, hogy minden munka árlejtés útján adassék ki. Az Állami Építészeti Hivatal néhány napja kb. 4000 koronát meghaladó festőmunkát árlejtés mellőzésével adott vállalatba, egyéb munkákat is, és pedig olyan iparosnak, aki katonai szolgálatot egyáltalán nem teljesített, míg a hadban volt iparosok munkahiányban szenvednek." A kérvényezők hangsúlyozzák, hogy mindezt azért írták meg, hogy „hasonló esetek a jövőben elő ne forduljanak."

5 A megyei viszonylatban csupán 2 %-ot jelentő kereskedő réteget a háborús évek folyamán egyrészt az áruhiány, másrészt az árak állandó emelkedésével fellépő pénzhiány érinti súlyosan. A fűszerkereskedésekben nincs liszt, cukor, só, zsír, gyufa, petróleum. A ruházati boltokban viszont a hiány mellett helyenként és árufajtánként felesleg lép fel. így előfordul, hogy a kevésbé fogyó cikkeket felesleges mennyiségben erőltetik rá a kereskedők vásárlóikra hitelben is, sőt az árukapcsolás gyakorlatától sem riadnak vissza még 1919 februárjában sem. A fehérvár csurgói nemzeti tanács elnöke a Magyar Nemzeti Tanács Fejér Megyei Bizottságát kéri, hogy járjon közben egyik fehérvári céggel fennálló vitás ügyükben, így adja elő a sérelmet: „Községünk átvett Bogdán és Nemes cégtől 21 000 kor. értékű fiú ruha, leányka ruha és harisnya-féle árukat. Az átvétel alkalmával megbízottaink eléggé hangoztatták, hogy községünkben a kiadott fiú ruha és még egyéb holmik nem fognak elkelni, de a fentnevezett cég kijelentette, hogyha azokat el nem viszik, nem kaphatnak semmiféle árut, — Akkori jóslásunk be is teljesedett, mert