A Polgári Demokratikus Forradalom Fejér megyében 1918-1919 - Fejér Megyei Történeti Évkönyv 1. (Székesfehérvár, 1968)

Farkas Gábor – István Sarolta – Móra Magda: Földkövetelő mozgalmak Fejér megyében 1918. november – 1919. március között

FÖLDKÖVETELÖ MOZGALMAK FEJÉR MEGYÉBEN 1918 NOVEMBER — 1919 MÁRCIUS KÖZÖTT A polgári demokratikus forradalom öt gazdag hónapja elevenedik meg előttünk 36 eredeti korabeli dokumentum tükrében. Fejér megye dolgozó parasztságának földkövetelő mozgalmai kapnak hangot az 1918 őszén és 1919 telén írt levelekben, jelentésekben, rendeletekben és utasításokban. Falvaink mezőgazdasággal foglalkozó lakosságának majdnem fele törpebirtokos vagy földnélküli. A háború nyomorúságai legjobban őket sújtják, ök adják az elesettek és megrokkantak legnagyobb számát. Az épen hazatérők közül nem egy volt katona kezdi itthon is hirdetni az Oroszországban tanult új igazságokat. Szavaik nyomán itt-ott valóban: „Szikrát vet a szalma És föllángol e táj, e néma, lomha." Mikor azután falvainkba is elérkezik a hír, hogy a fővárosban győzött a forradalom, és érzik, hogy országszerte „új szelek nyögetik az ős magyar fákat," elindulnak megyénkben is a földéhes tömegek. Ady látomása elevenedik meg: „Dózsa György kósza népe rettenetes nagy dühvel özönöl," de még nem tudják hova és meddig. Még nem tudják, hogy kell megkezdeni az új világ építését, csak egyet éreznek biztosan, hogy a réginek pusztulnia kell. Alulról és felülről egyformán sürget a rendteremtés igénye, de az elképzelések gyakran ütköznek. A falu forradalmi vágyainak középpontjában a földszerzés áll. A várva várt „új magyar csodák" a földnélküliek számára a kiosztott holdak vagy itt-ott a közös gazdálkodásban kezelt nagybirtok. A közölt dokumentumok egy része nem tárgyilagos irat. Ezek úgy állanak elénk, mint a torzító tükrök. Nem a forradalom cselekvő részesei szólalnak meg az írások többségében, hanem akik félnek tőle vagy csak eltűrik. Azonban éppen az ellenséges aggodalmak torzító tükrében rajzolódik ki legélesebben a forradalom félelmes ereje.