Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)
2004-09-01 / 6. szám
Apró-cseprő Mottó: „Cikkeidbe tegyél be egy nem odavaló mondatot. Akik nem értették írásodat, csak ezzel foglalkoznak valóságos mondanivalód helyett.” Számos levelet kapok kérdésekkel, vagy néha még javaslatokkal is. A kérdésekre adott válaszokból tallóztam. * „...jelenlegi párommal együtt érkeztünk az ígéret Földjére, azzal a feltett szándékkal, hogy közös életünk alapjait anyagilag itt biztosítjuk. Közösen készültünk az utazásra, tanultunk, mindent elolvastunk, jegyzeteltünk, érdeklődtünk, stb. Azonban mindez kevés volt, mert itt a megfelelő információk hiánya megnehezíti életünket, és sajnos kiszolgáltatottá tesz. Például kaptunk olyan ajánlatot, hogy 1500 dollárért személyenként Social Security számot kaphatunk, legálisan. Elhiggyem? Soha nem láttam még ilyet azt sem tudom, hogy néz ki." Levélíróm ezen kívül még 17 kérdést tett fel nekem, amelyek közül bizony van néhány, amire nem tudok válaszolni. Emellett még egy olyan javaslattal is élt, hogy írjak egy tájékoztató könyvet az általa feltett, és azokhoz hasonló kérdésekre adott válaszokból. Mint írja, lenne rá igény és senki sem sajnálna érte kiadni néhány dollárt Kicsit olcsó árat számolt részemre, de nem is ez a fő oka, hogy ebbéli kérését nem teljesítem. Mint említi, hogy a saját példájából kiindulva ezzel megmenekülne az 1500 dolláros kiadástól, vagy bármilyen más anyagi, erkölcsi kártól. Ki meri leírni és felelősséggel vállalni egy teljeskörű útmutató anyag közzétételét, az emigrációs jogszabályok értelmezését, ami minden kérdésre választ ad, amelyekkel nap, mint nap szembetalálkozunk. Egyébként sincs két egyforma eset és ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy jó volna előre olyan okosnak lenni, mint volt a nagymamám. * Másik levélírómra, fiam egy kiskorában „elhallott” felkiáltása a legjellemzőbb: in médiás „REX", merthogy a RES-nek nincs értelme, mondta a gyerek. Egy fiatal lány levelében minden köntörfalazás nélkül belevágott a közepébe, és ezt írta: amerikai barátomtól terhes vagyok, azonban ő terhességem alatt másba szeretett és vége. Mit tegyek? Most erre mit válaszoljak, vagy ha megfogadom a tájékoztató füzet megírását javasoló levélíróm tanácsát, akkora könyvecske melyik fejezetére utaljak a kérdésre adott válaszommal. Lett volna elképzelésem, de hát egy könyvben ilyet leírni, hogy „igencsak nehéz egyszerre szeretkezni is, meg szűznek is maradni”, nem lehet De inkább megpróbáltam humánus oldalról közelíteni, és levelemben arra hivatkoztam, hogy globalizáció ide, szabad utazások oda, nem hátrány, ha valakinek a gyermeke amerikai állampolgárnak születik. Még neki sem tragédia, ha az áhított gyermekét megszüli, akkor magyar állampolgársága mellé minden bi zonnyal megkapja az amerikai állampolgárságot is. Hogy hogyan és miből fogja felneveli itt egyedül gyermekét, arról mélyen hallgatott szetesen nem szükségeltetik, mert az benne van az árban, szóval tokkal, vonóval együtt egy zöldkártya mindössze 7000 dollár. A lány úgy látszik óvatosabb volt mint a neki jót akaró tanácsadója, a házaspár, akik bár itt élnek már vagy ötven éve, de még ők sem nagyon találkozhattak eddig ilyen és ehhez hasonló „komoly” lehetőséggel. Szóval a lánynak azt írtam, hogy kérdezze meg a neki valóban jót akaró nénit és bácsit ha most történetesen előre kifizetik a 7000 dollárt, mi van akkor, ha egy év után a zöldkártya valamilyen okból nem sikerül, és például az „irodának” is hűlt helyét találják. Talán még a segíteni akaró házigazdái is furcsán néznek majd rá, ne adj isten, el is bocsátják. Egyéb-Egy lánynak, aki itt ment férjhez egy amerikai állampolgárhoz, és nem érdekből, hanem mint írta szerelemből, egy kis bibije támadt, ami a házasság további sorsát illeti. A szeptember 11-e, nemzeti tragédiánk dátuma, a nemzet sorsának alakulása mellett neki egyéni tragédiát is okozott Mint mindannyian New York városában dolgozókő is aznap jóval korábban ért haza. Férjecskéjét is otthon, pontosabban közös ágyukban találta, de nem egy bombázóval, hanem egy fiúcskával. Higgadt szövegű leveléből azt olvastam ki, hogy valahogy már túltette magát, elköltözött és próbál egyelőre csak a munkájának élni. A baj az, hogy folyamatban lévő papírjainak kézhezvételét volt férjecskéje megakadálvozza. mivel minden hivatalos levél az ő címére érkezik. Jelenlegi gondja az, hogy a személyesen felkeresett lakóhelyükhöz illetékes Social Security (társadalom-biztosító) iroda a törvények betartására hivatkozva közölte vele, hogy a Social Security kártyát a napokban postán fogja megkapni. Azt tanácsoltam, amit öreg pesti vagányoktól tanultán: várja meg a postást a házuk előtt, és vegye át tőle személyesen az ismert fejléces borítékot Ez teljes sikerrel járt Egy ilyen kérdésre adott „tájékoztatás" a javasolt könyvecske melyik fejezetébe került volna? * A „legmegdöbbentőbb” levél kétes elnevezést az alábbinak ítélem, az hiszem jogosan. Egy fiatal lány egy idős beteg házaspárt gondoz immáron két éve. Valaki - istenem, ez a szó, hogy valaki, már idegesít-szóval MR. NOBODY, ajánlott egy „irodát’ az idős házaspárnak, akik 7000 dollárért kiírom betűvel is, hétezer dollárért, egy év alatt zöldkártyát „produkálnak". Persze fizetni előre kell. Szponzor terméKi meri leírni és feletösséggel vállalni egy teljeskörű útmutató anyag közzétételét;^ emígrációs jogszabályok értelmezését?... ként még azt a válaszlevelembe odabiggyesztettem, hogy menjen el az „irodába” és kérje el tőlük azoknak a címét akik megmutatják neki a 7000 dolláros zöldkártyájukat, és ha ilyet saját szemével lát, OK, akkormeheta „bicikli”. Véleményem szerint nem fog biciklizni, hogy már a szójátéknál maradjak. Mit szólna, az engem könyvecske írására inspiráló korábbi levélíróm, ha leírnám, hogy igen, minden biciós életünkbe is. A „közgázon” hivatalos nevén a Közgazdaságtudományi Egyetemen a diákok között elterjedt egy szlogen: miszerint A LÉT HATÁROZZA MEG A TUDATOT, helyett A LÉ HATÁROZZA MEG ATUDATOT. Szó sem róla, ha van lé, azaz van suska, money, vagyis pénz, akkor van minden, még meló is a szegény frissen ideérkezetteknek. De ha nincs, mert a gazdaság pang, vagy csak időlegesen hanyatlik, akkor sok munkahely megszűnik. Ahova egy héten eddig 2-3-szor járt valaki takarítani, most közük vele, hogy 2-3 hetente jöjjön, és csak egyszer. Például a napokban járt nálam kárpótlás-ügyben egy hölgy, ő elmondta, hogy mind nehezebben jön ki nyugdíjából, ezért is sürgeti az évek óta ígért kis kárpótlási összeg kifizetését Úgy enyhített anyagi problémáján, hogy volt egy nagyon kedves, szeretetreméltó bejárónője, de a legnagyobb sajnálatára el kellett, hogy küldje, most ő maga takarít, ahogy magátnevezte, mostő a sajátbejárónője. Ugyanilyen hasonló esetről ír következő levélíróm, melynek tartalmából idézek: „Mostani munkaadóm elvesztette állását ezáltal én is munkanélkülivé váltam. Nagy dilemma előtt állok, hogy hazautazzam-e, vagy kutakodjak, érdeklődjek... Ön talán az utolsó szalmaszál nekem. Ha tud segíteni, nagyon szépen kérem, hogy tegye meg. Amennyiben nem, akkor is nagyon köszönöm Önnek, hogy elmondhattam problémámat” Mit válaszoljak az elkeseredett hölgyLevélíróm ezen kívül még 17 kérdést tett fel nekem, amelyek közül bizony van néhány, amire nem tudok válaszolni...” zonnyal a 7000 dollár már igen komoly ajánlati ár? * Következő levélíróm panaszáradatából egyértelműen megállapítottam, hogy az akár elismert, akár tagadott gazdasági recesszió létező valami, és ami majd hihetetlen bizony „begyűrűzik” a mi kisemigránek, hogy már mégse én legyek az utolsó szalmaszál neki. Nem panaszképpen mondom, de amikor ilyen és ehhez hasonló szomorú sorsokról írnak nekem, a költő után szabadon csak annyit nem könnyű munkátvállal az magára, aki kezébe, ha nem is lantot de újságszerkesztést vesz. 19. oldal EZ VAN -1.évfolyam 6. szám, 2004. szeptember
