Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)
2004-09-01 / 6. szám
Szerezzen nekem öngyilkossággal. De ő folytatta a panasz áradatot, és amit még az otthoni telefonsegély-szolgálatnál dolgozó ismerősömtől hallottam, az a jó, amennyiben az ilyen és ehhez hasonló delikvensek kibeszélhetik saját hülyeségüegy férjet ... nm w w Gimnáziumi osztálytársaim bizonyára emlékeznek az Eötvös Gimnázium, vasággyal együtt30 kilós magyartanárnőjére, aki mind a házi feladat, mind a dolgozatírásnál törvényerőre emelte, hogy azok csak akkor értékelhetők, ha a bevezetés, tárgyalás, befejezés követelményeinek megfelelnek. A napokban egy telefonhívást kaptam, a telefonáló bizonyára megbukott volna magyarból a pesti Reáltanoda IV/D osztályában, ugyanis a bevezetésről megfeledkezett, legalább egy How are you? indifferens mondatocskáról. Nem cicózott, belevágott a pibe, a közepibe.- Halló, főszerkesztő úr? Válaszolni szándékoztam, de nem hagyott rá időt, mert ugyanazzal a szusszal folytatta. - Nem ismerem magát személyesen, csak írásain keresztül, amit mindig elolvasok, mivel személyes barátomnak tartom magát, így most bejelentem, hogy beszélgetésünk után azonnal öngyilkos leszek. Hülyékkel a legritkább esetben tárgyalok. Azokat úgy szoktam távoltartani magamtól, hogy én is hülyére veszem a figurát. (Barátaim szerint ez nem nehéz.) így csak annyit válaszoltam, hogy hívjon fel délután az „eredményről", mivel most nem érek rá, különben sem kedvelem, ha az öngyilkosságot bejelentik. Ha valaki öngyilkos akar lenni, az nem bejelenti, hanem megteszi. Vagyis, ha sikerül ez a baromság, akkor a szomszédok majd felhívnak engem. „Hagyja meg nekik a telefonszámomat." Egyébként a bejelentését nem is nagyon értem, se rokona, se ismerőse nem vagyok önnek. Ez után a cseverészés után hatalmas, kézzelfogható, döbbenetes csönd volt a készülékemben. Valószínűleg azt gondolta, megijeszt, és könyörgésre fogom a dolgot: hogy így, meg úgy, meg hogy ne tegye, meg hogy miért, mit old meg vele. Hát nem tettem. Még azért annyit megkérdeztem tőle - a csendet feloldani szándékozva-, hogy „ugyanmá” mondja meg, hogy mi módon szándékozik e marhaságot kivitelezni? Pisztoly, ehhez már volt rutinom, mert évekkel ezelőtt egy férfi bejelentette, hogy éjjeliszekrényében lévő pisztolyával végez magával, ha valami nem sikerül. Gondolom minden sikerült, mert azóta sem hív, de mind több helyen látom „előfordulni".- Hát kedves hölgyem, akkor pisztoly, gáz, gyógyszer, kötél. Tudja, most nagy divat a „kösd fel magad” jelszó, több óhazában élő barátomnak javasolták, de ők azért nem fogadták meg a jó tanácsot Na és, ha már meg van az eszköz, akkor legalább azt mondja meg, hogy ismétlem, baromságának mi a kiváltó oka, tiszteljen már meg egy-két értelmesnek tűnő mondattal is. Megtisztelt- Tudja, kedves, semmi sem sikerül itt nekem. Komplett idiótának néz mindenki, becsapnak, átvernek, hülyének néznek... - és nyomta a szöveget, melyet nem csak én, de írásaimat olvasók közül is sokan ismernek, mivel azokat átélték, de talán mégsem fenyegettek két, így én türelmesen vártam.- Szóval, tudja, özvegy nagynénikém befogadott engem, és ég a bőr a képemen, hogy tovább élősködjek rajta, mivel nem kapok semmiféle munkát hetek, sőt hónapok óta. Pedig higgye el, már vagy száz helyen voltam interjún, ugyanis jól beszélek angolul. Nincs papírom, szerintem az ID kártyám sem frankó.- Hozza be hozzám, majd én megállapítom! - vágtam közbe.- Szóval el vagyok kenődve, ugyanis érzem magam olyan értékes embernek, mint azok, akiket befogadott ez a csodálatos ország. Azok közül valószínű egynéhány robbangat, anthraxot postázgat, vagy más terrorcselekményt hajt végre. Mint az a bizonyos vízcsap, úgy áradt belőle a szó, de nem szólaltam meg. Arra gondoltam, talán későbbre halasztja öngyilkossági programját. Mindössze csak annyit vágtam közbe:- Mindannyian voltunk már úgy, hogy grafikonunk lefelé ment, majd semmi sem sikerült. Betegség, munkanélküliség, szeretteink elvesztése, és még egy sor más baj és bánat. De azért nem kell öngyilkosnak lenni. Ezt mondtam annak idején a pisztolyos ürgének is. És ezzel folytattam:- Kedvesem, maga egy komoly érv az abortusz mellett. - Hű, de nagy csend lett, de nem tette le a kagylót, így tovább érveltem.- Annak idején maga valamilyen okból nem született volna meg, mert mondjuk szülei vacilláltak, hogy merjenek-e még egy gyereket vállalni anyagi meggondolásból, vagy uram bocsá’, drága szülei már akkor sejtették, hogy magácska kissé butácska lesz. Szóval, ha az abortusz mellett döntöttek volna, akkor mi most nem csépelnénk egymást. Természetesen jobb, hogy megszületett, és próbálja meg az életét itt, az újvilágban kialakítani. Ez mindannyian tudjuk, nem könnyű feladat. De azért ne feledje Madách Imre Az embertragédiája című művének utolsó mondatát, na nem a közelmúltban felújított budapesti előadásra gondolok, mert ott egyszerűen törölték az Úr szavait, de talán még emlékszik rá magácska is: „Mondottam, Ember küzdj, és bízva bízzál”. Hát kérdezem én magától, mennyiben oldotta volna meg problémáját, ha most már nem beszélgetnénk, és végzett volna magával. Mit gondol, hogy nagynénikéje, aki befogadta önt, és segíti, annak ezt úgy hálálta volna meg, hogy délután, amikor hazajön a munkából, holtan találná magácskáta szobájában? Talán mégis csak jobb, ha ezt nem teszi meg, és még „élősködik” rajta egy kis ideig. Fog találni munkát, higgye el, csak akarni kell. Szégyellje magát, maga egy alacsony frekvenciájú nő, hogy műszakilag is minősítsem magát. És miért az EZ VAN szerkesztőségét hívja, hiszen ez nem egy lelkisegély-szolgálat. levegőt vettem, már - Értse meg, eddig úgy éreztem, nincs kivel megbeszélnem problémáimat, de most valami dereng, van egy tervem. Elmondhatom magának?- Igen, válaszoltam, de röviden, higygye el, van más melóm is, mint az életbe való visszaállítás, amire magácska adott megbízást nekem. Szóval legyünk túl rajta, ne kíméljen! Mondja, mi az az ördögi terv?- Hát, férjhez kell mennem, akár szerelemből, akár kamuból, de véresen komoly az elhatározásom. Zöld utat akarok a jövőmhöz. - Hujujuj! - mondtam félhangosan. - Remélem, koccinthatunk majd a frigyemre. Apropó, mi a kedvenc itala? - kérdezte.- Vilmos körte pálinka, feleltem határozottan, és egyúttal megkérdeztem, hogy hány évesnek tetszik lenni, magácskának? „Harmincnyolc" válaszolta, majd odabiggyesztettem még, hogy van-e, vagy volt-e férjecskéje?- Volt férjem, és most van folyamatban a válásunk.- Kedveském! Magának nem kell öngyilkossággal kivonnia magát a forgalomból, bigámia miatt úgy is kivonják magát Mégis, mit gondol? Hajön a mesebeli herceg magáért, azért először mégiscsak el kellene válnia, nemde?- Azt mondták az ismerőseim, hogy itt nem is veszik szigorúan. Valahol a sivatagban, tudja, ahol a félkarú banditák, pénzokádó automaták vannak, ott Mottó: „Ne csüggedj, azdífol ;só ielőttifpiLIjan^ban^ka^ egyvalaki,aki melléd áll. Tanulj, gürcölj, légy szorgalmas, a többit a Jóisten elintézi.” EZ VAN -1. évfolyam 6. szám, 2004. szeptember 14. oldalMN "... Kedveském! Magának nem kell öngyilkossággal kivonnia magát a forgalomból!...”
