Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)
2004-09-01 / 6. szám
Olvasói levelekre lapunk hasábjain a legritkább esetben válaszolok, mivel azok legnagyobb része szubjektív indíttatású. Most, hogy egy kis lapfelületet „ellopok" magazinunktól, annak az oka az, hogy igen gyakran felteszik nekem a kérdést, MIÉRT nem közlünk politikai írásokat? Egy kedves olvasómnak vissza is küldtem előfizetési díját, mertő azt hitte, hogy politikai újságra fizetett elő. Neki, és azoknak a kedves olvasóinknak, akik ezt kérdezik, most igyekszem válaszolni. A legegyszerűbb az lenne, hogy „TSAK!", melyhez nem kéne magyarázatot fűznöm. Racionális válaszomhoz kölcsönveszem, első oldalunkon az EZ VAN alatti alcímet: Szórakoztató Magazin. Mint tudjuk a politika egyáltalán nem szórakoztató, így lapunk profiljába nem is fér bele. Egyébként is politizálni ma már túlhaladott tevékenység. Egyik haverom kérMiért? élő honfitársunk politikával kapcsolatos megnyilvánulásairól. Az EZ VAN magazin ipari termeléssel nem foglalkozik, és itt a köpönyeggyártásra gondolok. Nem lenne rossz üzlet tán magazinunkat szponzorálná a Köpönyeggyár. Nagyon menne a „bőt”, hiszen ennyi köpönyegforgatót, mintamennyi itt honfitársaink között található, köpönyeggel ellátni nem semmi! Legutóbb megállt bennem kedvenc ételem, a gombapörkölttojásosnokedlivel (természetesen egy mélytányérban, kanállal fogyasztva), és ki is esett kezemből kedvenc Samuel Adams söröm üvegestől, amikor az alábbi történetekkel örvendeztettek meg olvasóim. Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc leverése után az Amerikában új életet kezdő emigránsok között nagyon sok hős, becsületes, szerény szabadságharcossal találkozhatunk, akik manapság idősödő koruk miatt visszahúzódóbbak lettek, ők aztán pontosan tudják, hogy vannak itt akik magukat „forradalmároknak, hősöknek” titulálják, és erről óbégatnak, harsognak már lassan ötven éve. Egyik levélíróm pontosan tudja azt is, hogy dezte tőlem, hogy belépek-e az MSZP-be, a másik pedig, hogy belépek-e a FIDESZ- be. Mindkettőjüknek ugyanazt válaszoltam: „Belépni, most szezon után?" Szóval maradok pártonkívüli, mint az elmúlt 68 évemben ez eddig is sikerült Hát most miért pont a szerkesztésemben megjelenő lap legyen az összes „szezon utáni” szócsöve. Na nem! A most felfokozott légköri tevékenységre való tekintettel, mint eddig, a jövőben sem írok és nem jelentetek meg egy szót sem a politikáról. Szolgálhatok azért néhány adalékkal, na nem a nemzetközi, nem az óhazai politikai életről, hanem kizárólag néhány itt “a politika egyáltalán nem szórakoztató, így l^ipunk profiljába nem is fér bele” egyikük-másikuk már nem is volt otthon a forradalom idején, hiszen van közöttük olyan is, aki október 26-án már Bécsben volt Másik levélíróm az egyik ilyen „hősről" azt állítja, hogy az egy nagy gyár DISZ titkára, a másik hős ugyanannak gyár kommunista pártjának alapszervi párttitkára volt Egyik személy majd ötven éve arról regél, hogy egymaga tett ártalmatlanná egy szovjet hadosztályt A másik, aki a kommunista néphadsereg tisztje volt - nem csekélység - katonaszökevényként elég hamar ideérkezett, végig arról „híresítette” el magát, hogy lakhelyéhez közel egyes egyedül több tucat orosz tankot lőtt ki. Ha ez a két ember ennyi kártokozotta forradalmat eltipró oroszoknak, akkor hogyan és mivel fojtották vérbe dicső forradalmunkat Egy másik olvasónk levelében ““ arról informált, hogy egy magát ugyancsak „hősnek, parancsnoknak” kinevező egyént a forradalom előtt egy nappal egy budapesti kórházban megműtötték, és hetekig ott tartózkodott, holott itt végig a hőstetteiről tartott előadásokat nekünk. A forradalmat még kórterme ablakából sem nézhette, mert az ablakok a kórház kertjére néztek. De kaptam levelet Budapestről is, mely azt bizonyította, hogy egy Securitates besúgó, aki még ma is itt él közöttünk, Caucescu idején mi mindent cselekedett. Antiszemita megnyilvánulásait még a náci háborús bűnösök is megirigyelhetnék. De volt itt közöttünk ÁVO-s tisztis, aki nekem személyesen vallotta be, hogy a volt ÁVO-s barátaival időnként egy nagy amerikai városban összejönnek. Titkát magával vitte a sírjába, mivel néhány évvel ezelőtt meghalt. De ő legalább nem volt köpönyegforgató. Ő, ha sunyin is, elbújva a világzajától, majdhogy vállalta a múltját Csakúgy, mintáz a volt nyilaspárti ember, aki a mai napig is vallja, hogy Hitler, Szálasi volt az igazi. Ezek nem „norvégok”. Tudják kedves olvasóim, kik azok a norvégok? Akik bizonyos időszakonként „fjordítva” veszik fel a köpönyegüket. Egyszer itt, egyszer ott, egyszer kipp, egyszer kopp, attól függően, honnan fúj a szél. Kifordítom, befordítom, mégis köpönyeg a köpönyeg. Itt vannak még a vallással kapcsolatos „norvégok” is. Egyiküktől a közelmúltban megkérdeztem egy magyarországi holokauszttal kapcsolatos dátumot „Szellemes” válasza így hangzott Nem tudom, régen voltam már zsidó. Most hívő, bigott katolikus, minden vasárnap misére jár, amit azért becsülök benne. Jómagam is igen gyakran megyek „másvallású” templomokba, ugyanis hívő vagyok, és hinni lehet bárhol, bármely templomban is. Azért csak megkérdeztem tőle, ha olyan régen voltál zsidó, akkor 56-ban miért nem a Vatikánba, miért Izraelbe disszidáltál, és miért ott éltél hosszú évekig? Most, akkor hogy van ez? Szombaton kaftán-köpönyegben vagy zsidó, vasárnap palást-köpönyegben katolikus? Néhány hete egy hétfő reggelen irodaházunkban a szokásos mennyiségben bedobott környékbeli éttermek szórólapjai között egy boríték várt szerkesztőségünknek címezve. Egy sokunk által ismert pali, aki most éppen jobboldalról vette fel köpönyegét a levélben küldött képen azonban más viseletben látható. Köpönyeg helyett a kommunista Munkásőrség egyenruhájában virít büszkén. A borítékban a munkásőr igazolványának másolata is mellékelve volt, levélíróm megjegyzésével. „Ezt tedd be az EZVANODBA!” Hát ötletnek nem lett volna rossz, mondjuk, ha lapom következő számának címlapjára tettem volna, de a levél az iktatómban, vagyis a szemétkosaramban landolt. Azért most figyelem majd a palit, a magyarországi politikai változások esetén köpönyegét kifordítva, vagy a munkásőrségtől kapott, valószínűleg mai napiig megőrzött egyenruhájában, bakancsában, fegyverével virít majd? Egy ugyancsak itt élő mindannyiunk által megbecsült személy hosszú ideig tartó levélváltás után bejutotta Magyarországi Történeti Hivatalba. Végre 50 év után megnézhette a róla készült besúgói jelentéseket Tudta, hogy az ötvenes években megfigyelték, telefonját lehallgatták. Azt azonban nem tudta, csak sejtette, hogy ki voltaő„hunyója”, aki minden lépéséről informálta a hatóságokat Most fél évszázad után megtudta. Ili/lll-as ügynöke ugyanaz volt, akinek dolgozatait gyakran olvassa a magyar nyelvű újságokban, s aki büszkén hangoztatja, hogy vannak még nálánál is jobboldalibb barátai, pedig az már nagy szó. Befejezésül egy a szórakoztató magazinhoz közelálló kis történet Egy 56-os hősnek magát kikiáltó, több helyen bekiáltó valakit próbára tettem, mert már nagyon untam sokadmagammal hősi tetteinek állandó felsorolását Egyszer megtréfáltam, amikoris bedobtam neki egy általam kitalál történetet, egy légből kapott névvel. Azt mondtam, hogy egy napra átutazóban itt járt az ő 56-os „forradalmi parancsnoka” N. úr Ausztráliából, de őt nem találta New Yorkban. Teljesen el volt keseredve, hogy itt volt az N., akinek ő a helyettes bajtársa volt, hát ez őrület - mondta. Ebből a történetből sem az általam adott parancsnok neve, sem ittléte nem volt igaz. Szerintem is őrület hogy egy ilyen szimpla kitalált történettel meg lehet arról győződni, ki hazudik immáron lassan 50 éve folyamatosan. Hogy ki az igazi forradalmár, szabadságharcos és valódi hős én már tudom, ahogy fentebb leírtam. Ők, akik csendben, visszafogottan, szerényen élnek közöttünk. Mindannyian igen sokat köszönhetünk nekik, becsüljük meg őket Remélem ezzel a néhány kis történettel sikerült a „MIÉRT nem közlünk politikai cikkeket” kérdésre választ adnom. Spongyát rá. Kedves olvasóim lapozzanak tovább, és olvassák inkább politikamentes írásainkat DHPa EZ VAN -1. évfolyam 6. szám, 2004. szeptember 4. oldalMN "... Vannak itt, akik magukat „forradalmároknak, hősöknek” titulálják, és erről óbégatnak, harsognak már lassan ötven éve.”
