Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)

2004-09-01 / 6. szám

EZ VAN Szórakoztató Magazin Főszerkesztő/Felelős kiadó: (Editor in Chief/Publisher) Dr. Hámori Péter Tördelőszerkesztés: Virtualsugar Hirdetés: Bállá Károly, Balta Éva (718) 431-1425 Szerkesztőség és Kiadóhivatal: (Editorial Office) HÁMORI Inc. PO. Box 87 New York, NY 10150 Telefon: (212) 725-1211/224 Fax: (212) 684-6327 Email: magazin@ezvan.net Hirdetési díjszabások: 1/1 oldal $ 600,00 1/2 oldal $ 300,00 1/4 oldal $ 150,00 1/8 oldal $ 75,00 1/16 oldal $ 40,00 Színes oldalak: 25% felár Előfizetés egy évre: $ 30,00 Fizetés: csekk vagy money order, melyet a HÁMORI Inc. részére kérjük kiállítani és HÁMORI Inc. PO. Box 87 New York, NY 10150 címre elküldeni. Qhukm: A Győri Balett, amely a közeljövőben a Bnai Zion Művész Színházban vendégszerepei Keresse korábbi lapszámainkat! Ez Van Mottó: „Nem kell ellenséget keresnie annak, akinek van egy magyar ismerőse”. Hogy konkrétan kikre is gondolok? A neveket nem írom le, nem csak a pe­rek elkerülése végett, hanem higiéniai okokból, ugyanis nem szeretném a sa­játoméval egy lapon említeni nevüket, nehogy elkapjam elmebetegségüket. Isten bizony, amikor egy ki­halt sötét utcán visz el utam Amerikában, ke­vésbé félek egy felém közeledő sötét alak­tól, mint egy-két szabadon járó-kelő őrülttől. A mai bírói gyakorlat ezeket az őrülteket a bűn el­követése után, majd minden esetben fel­menti. Gondoljunk csak a svéd külügymi­niszter asszony áruházi gyil­kosára, akit elmebajosnak minősítet­tek, és most egy elegáns svéd - nem börtönben - diliházban piheni ki elkö­vetett gyilkosságának fáradalmait. Mint tudjuk, mindenkinek alapvető jo­ga hülyének lenni, na de gonosznak is egyidejűleg? Erre csak egy történetet említek magazinunk rövid életéből. Már maga az a tény, hogy 6. lapszámunkkal is a pályán vagyunk, mégtöbb eddig is kö­zöttünk élő, bocsánat élősködő elme­beteget tett még őrültebbé. Nem vált be korábbi jóslatuk, hogy még a máso­dik számot sem érjük meg, és most, hogy ez már a hatodik, teljesen be­zsongtak, mocskolódnak, rágalmaz­nak, agykimerüléssel küszködnek. Ez­zel szemben mi örömmel vettük tudo­másul, hogy egy több mint 100 éves lap hála Isten nem szűnt meg, hanem csak beleolvadt egy másikba, mint ahogy legutóbbi számunk vezércikk­ében utaltam is rá. Az új hirdetési újság szerkesztőségét én levélben üdvözöl­tem, sok sikert kívánva, és szomorúan vettem tudomásul, hogy megszűnt egy fiatal bulvárlap. Az EZ VAN magazin továbbra is meg fog jelenni, és igyekszünk olvasóinknak ezzel rendszeresen örömet szerezni. Nem kell ismét hangsúlyozom, hogy ha valakinek nem tetszik a lap, a fent lát­ható dobókockával dobjon ő is egy ha­tost, és próbáljon ő is egy újságot elin­dítani, a mienkénél jobbat. S, hadd maradjak a hasonlatoknál, ha mi hat­nál kevesebbet dobunk, vagyis a ne­mes versenyben alulmaradunk, akkor szó nélkül odébbállunk, hiszen mások lettek a nyertesek. Minden esetre a partvonal mellől nem fogjuk mocskol­ni, rágalmazni az újabb lapot, mint ahogy ezt tette, a többek szerint hi­vatalos diliflepnivel rendelkez­hető félkegyelmű, agya­­ment őrült, akit én sze­mély szerint nem is is­merek. Alakítása a követ­kező volt. Én egy Manhattan-i szálloda vendégházában la­kom. EZ VAN magazi­nunk első számának megjelenése előtt több magyar nyelvű újságban ad­tuk hírül, hogy új lapunk rövid időn belül meg fog jelenni. A lap szer­kesztőségének, előfizetések, hirdeté­sek beküldésének címéül rövid ideig a szállodában lévő lakáscímemet tüntet­tük fel, miután Incorporation cégbe­jegyzésünk csak néhány héttel később érkezett meg a New York-i City Haliból. Ezután elérhetőségünkhöz természete­sen már a végleges postafiók címet kö­zöltük. A fent említett szálloda igazgatója - aki egyébként jó haverom - egyik nap üzenetet hagyott, hogy másnap szemé­lyesen keressem fel. Azon nyomban megnéztem lakbérbefizetésem dátu­mát, ami persze rendben volt. Legjobb emlékezetem szerint a lakás padlóját nem szedtem fel, a falra nem köptem, a tetőteraszomra nem építettem me­dencét, melynek hatalmas víztömege az alattam lakót eláztatta volna, vagyis semmi kivetnivalót nem találtam arra vonatkozóan, miért is hivatott az igaz­gató. Amikor irodájában megjelentem, a kikészített whiskys palack mellett mit láttak szemeim, egy amerikai szálloda, amerikai irodájában, magyarul egy szót sem beszélő tősgyökeres amerikai igazgató tárgyalóasztalán? Nem talál­ják ki kedves olvasóim! Kedvenc heti­lapom a NÉPSZAVA/NÉPSZABADSÁG akkoriban megjelent egyik számát, ki­nyitva ott, ahol EZ VAN magazinunk kö­zelgő megjelenését hirdettük, a fent említett okok miatt még a szállodában lévő lakáscímmel. Az igazgató még job­ban zavarban volt, mint én. Nem értet­te ugyanis, hogy egy magyar honfitár­sam, egy agykimerüléses, agyament elmebeteg, azért jelentett fel, hogy iro­da helyszíneként egy privát házban lé­vő lakáscím nem adható meg. Képzel­jék el kedves olvasóim, milyen pihent agyúnak kell lennie valakinek ahhoz, hogy ezt a „világrengető szabálytalan­ságot” felfedje, és ezt fáradságot nem kímélve, egy névtelen levél társaságá­ban egy magyar újsággal együtt elküld­­je a szálloda amerikai igazgatójának. Az EZ VAN magazin akkor még meg sem jelent, de az illető már feljelentett, be-Zsidó vallású olvasóinknak a közeledő ünnepek alkalmából jó egészséget és boldogságot kíván a Szerkesztőséi u Ha mi hatnál vésebbet; d(f­­hk, vagyis a ne­­psenyben alulmaradunk, ak­kor szó nélkül odébbállunk...” EZ VAN -1. évfolyam 6. szám, 2004. szeptember

Next

/
Thumbnails
Contents