Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)

2004-03-01 / 1. szám

Tölts italt a poharába! Fentiek ismeretében elképzelhető, hogy egy tel-avivi, vagy haifai diáklány mennyiben felel meg a gésa iránt tá­masztott követelményeknek. Még be­szélni sem tud a klienssel! A modern japán férfi egyéb- +*** ként sem igényli azt a kifino­i 3 t W 1 múlt ceremóniát, amelyben az egykori gésák apáit, nagyapáit részesítette. A mai japán vállalatigazgató, bankár, könyvelő vagy mérnök egy futó kaland erejéig könnyed és gyors kikapcsolódást akar rohanó élet­tempójából, percnyi változatosságot a mindennapi család-munka-család ta­posómalomból. A férfiakat szórakozta­tó lányokat azonban - tapintatból?, prűdségből? - a mai napig vendéglátó lánynak nevezik. Meglátogatásukat a japán férfiak szégyellik, tit­kolják, de azért látogatják őket rendületlenül. Rávid Jiszráéli így emlé­kezik vissza a gésaidőkre: „A Roppongi negyedben lak­tunk, köze! a mulatóhoz. A ház egy úgynevezett gajdzsin háza volt. Gajdzsinnak neve­zik a japánok az idegeneket, elsősorban az európai fe­hérembert. Hát, ez egy igazi éjjeli menedékhely volt. Kép­zeljék el, egy lakásban 16 lánnyal laktam egy fedél alatt. És milyen fedél alatt.... Elhanyagolt mel­lékhelyiségek, temetőre néző szalon. A legször­nyűbb mégis az volt, hogy mindezért havonta 400 dollárt fizettem. Japán­ból semmit sem láttam. Egyetlen kirándulást sem tettem. Űztem az ipart. Éjjelente nem aludtam, a nappal jó részét részegen töltöt­tem” - hangzik a sző­ke, karcsú Rávid vallomása. Ő egy olyan helyen dolgo­zott, ahol a belépés mindenféle fo­gyasztás nélkül 450 dollár volt. Az izraeli lányok a japán nép - pon­tosabban férfinép - elitjével találkoz­nak. A nemi erőszak, a durva viselkedés ezekben a körökben ismeretlen. A szorgalmas japánok korán kezdik az éjszakai életet. A vendéglátó lányok­nak már estefelé fel kell öltözniük. Mel­leik, combjaik csaknem fedetlenek. Ar­cukat gondosan kikészítik. Az első ven­dég általában este nyolc körül jelenik meg. Az izraeli polgári miliőben felnőtt húsz év körüli lány ott ül egy középkorú japán férfivel szemben. Első feladata meggyújtani a cigarettáját, italt tölteni a poharába. A lánynak kötelessége vi­dámnak, boldognak és megelégedett­nek mutatkozni. Nem csak illik, de köte­lező jókat kacarásznia vendég uram hü­lye viccein, amelyekből persze ő egy szót sem ért. Szigorúan tilos vi­szont elhárítania a már kapa­tos férfi kezeit a térdeiről, - - sőt a meghittebb testré­­szeiről. A „madam", azaz > Tokióban a „mama szán” V* % árgus szemekkel figyeli, hogy a lányok megfelelő tisz­telettel viselkednek-e a fizető­vendéggel szemben. Elég egyetlen hi­ba, és a vendéglátó lány máris az utcán találja magát. Vendégnek és vendéglátójának ugyanakkor nincs közös nyelve. A japán értelmiségi ír és olvas angolul, kiejtése azonban érthetetlen az európai ember számára. így az alkalmi kapcsolat résztvevői között nincs nyelvi kapcsolat. Csak a legelemibb kapcsolat, a nemi érintkezés. Ezzel töltik ki a kettőjük kö­zötti űrt. A vendég megkérheti a lányt, hogy zárás után kísérje el őt „egy italra”. Ez nem foglal magában szexet. Ám, ha a kliens akarja, a legtöbb lány hajlandó erre is. A japán férfi gáláns, ha már ki­rúg a hámból. A pluszszolgáltatáson felül a lány hazajutásáról is neki kell gondoskodnia. „Nem egyszer fordult elő, hogy lovagom csak a taxiköltségre 100 dollárt adott” - mondja Rávid. Kéz kezet mos A hátrányok mellett a gajdzsin ház előnye, hogy a lányok egymás­nak adják a címeket, ahol felvétel van. Óriási cselédszerző a gajdzsin ház, bár a benne lakó lányok nem éppen háztartási alkalmazottak. Ezen kívül a Tokióban megjelenő angol nyelvű lapok is közölnek állás- ■ hirdetéseket. A vendéglátó lányok an­gol neve: hostess. Ezt a szót keresik legelőször, miután fellapozzák az újsá­got. A lányok nyilvános toborzását má­sutt kerítésnek neveznék. Itt hatósági­lag engedélyezett, teljesen törvényes. Sokan kérdezik, mit keresnek az iz­raeli lányok egy távoli világváros mocs­kában? Nyilvánvaló, hogy a kereset nincs arányban a vállalt kellemetlen­séggel, kényelmetlenséggel, megaláz­tatással. Egy biztos: azok, akik hazake­verednek többhónapos Japán-járásuk­ból, erről nem beszélnek. Chava Schein filmje talán ép­pen ezért nem a szexről szól és nem is a lányok nyomorá­ról. Sokkal inkább a lelki motívumokról, amelyek e középosztálybeli lányokat idehozzák a távoli ismeret­lenbe, hogy kipróbálják ön­nön lelki és fizikai teherbírá­suk határait. A filmen megszó­laló lányok egyikét sem kény­szeríttették szexre, ám a kény­szerű mosoly, a kényszerű önfe­gyelem, az állandó feszültség, a hajszolt japáni munkatempó, a teljesen idegen környezet né­hány hónap után erősen megvi­seli a lányok idegeit. „Észre sem veszed, a férfiné­pet élettelen masszának látod. Minden nap találkozol velük. Tu­dod jól, hogy a veled szemben ülő pasas mire gondol, ha rád néz. A te célod viszont minél több pénzt kipréselni belőle. Ne­héz sokáig művelni. Cinikus pénzgyűjtő géppé válsz. Tokió­ban néhány hónap alatt rájössz, hogy mire vagy képes és mire nem. Hogy ki is vagy valójá­ban. Négyezer dollárt gyűjtöttem össze. Meg mindenféle ajándéko­kat, amit a férfiaktól kaptam: táskákat, ru­hákat, ékszereket. De miután hazajöttem a férfiakra hónapokig úgy néztem, mint a tárgyakra. Hosszú ideig tartott, amíg lelki­leg rendbe jöttem. Ma már tudom; soha nem leszek az, aki To­kió előtt voltam”- vall a filmben Róni Zákáj. HÁMORI KATI a BUDAPESTI majd a NEW YORKI HILTON szállodák MESTERFODRÁSZA szeretettel várja régi és új vendégeit az ILONA EUROPEAN BEAUTY CENTERBEN 129 East 56th Street New York, NY 10022 (A Park és Lexington Ave. között) Tel (212) 759-7822 SS 7. oldal EZ VAN -1. évfolyam 1. szám, 2004. március

Next

/
Thumbnails
Contents