Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)
2004-06-01 / 4. szám
A siker titka © Bállá Éva A siker titka (1) Sokan hajlamosak vagyunk a sikerre úgy tekinteni, mint ami titokzatos úton jön, olyan előnyök folytán, amelyekkel mi nem rendelkezünk. Talán - mert rendelkezünk ezekkel az előnyökkel -, éppen ezért nem látjuk őket. Andrew Carnegie megfigyelése szerint minden eredmény, minden gazdagság kiindulópontja egy gondolat, egy ötlet! Azokat a gondolatokat változtathatjuk át fizikai valósággá, amelyeket táplálunk. A szegénység gondolatait ugyanolyan gyorsan változtathatjuk valósággá, minta gazdagság gondolatait. Beállítottságunk formálja jövőnket. A siker elengedhetetlen kelléke a pozitív lelki beállítottság! És ebben az a legcsodálatosabb, hogy meg is tanulható, sőt fejleszthető. Marcus Aurelius ezernyolcszáz évvel ezelőtt írta le gondolatait, amelyek ma is éppen olyan igazak: életünk olyan, amilyenné gondolataink teszik. Az ember baja nem abból származik ami történt, hanem hogy mi a véleménye róla.” Tehát gondolataidat irányítsd azokra a dolgokra, amelyeket akarsz, és tartsd távol azoktól a dolgoktól, amelyeket nem akarsz. A siker titka (2) Hogy valóban mennyire fontos céljaink eléréséhez a pozitív gondolkodás, azt a következő kis anekdota is szépen tükrözi. Egyszer egy nagy cipőgyár elküldte Dél-Afrikába a legtapasztaltabb üzletkötőjét azzal a céllal, hogy cipőket próbáljon eladni. Az üzletkötő el is utazott, de hamarosan táviratot küldött a gyárnak, hogy „ne küldjétek ide semmit, fordulok vissza, itt senki nem visel cipőt!” Ezután nem sokkal a gyár újból megpróbált ugyanezen a helyen üzletet kötni, most viszont egy kezdő, tapasztalatlanabb üzletkötőjét küldte oda. Nemsokára érkezett is a lelkes távirat: „küldjétek ide az összes árut, itt senki nem hord cipőt!” A Tokaji Ma már sokan el sem tudják képzelni, hogy mit ittak az emberek, mielőttfeltalálták a kólát Nos, erre azt mondhatom, hogy itták a vizet amit sajnos ma már nem igen fogyasztanak, és itták a bort A magyar borkultúrának nagy hagyományai vannak. De a legmeglepőbb az volt a számomra, hogy külföldön is már a középkorban elterjedt volta magyar borok irántvaló érdeklődés. A magyar Tokaji bejáratos volt a nemes és a tehetősebb családok otthonaiba. A Tokaji bor híre annyira ismeretes volt, hogy még a nyugati kultúrába és művészetbe is beépült Goethe Faustja ezt issza a pincejelenetben. Schubert dalba öntötte a Tokaj nedvének dicséretét Voltaire, a filozófus is véleményt alkotott róla, ésglédákba szedve ismertette nézeteit, mi szerint, "serkenti az agysejteket". A magyar bor osztatlan sikert aratott a nyugati kultúrában. De nem csak a műértők és művészek körében tört a népszerűség élére, hanem a külföldi feljegyzések alapján, az 1500-as években már minden európai király asztalán és pincéjében ott volt a "királyok bora, a borok királya". (Tóth T.) Monó: „A gyanúkeltés hatásos fegyver, MÉG HA UTÓBB ALAPTALANNAK IS BIZONYULNAK A VÁDAK, A BIZALMATLANSÁG MARADANDÓ.” A közeli napokban egy édesanya hívott telefonon sírós hangon. Miben segíthetünk, kérdeztem, hiszen általában Rájátszás vagy munkát, vagy lakást, vagy mindkettőt keresnek a telefonálók. Tévedtem, ugyanis egyiket sem kérte, inkább tanácsot, vagy talán a legjobban akkor fejezem ki magam, ha azt mondom, hogy egy kis meghallgatást kért. Elmondta, miután férje meghalt három éve jött ki Amerikába. Rokoni kapcsolatai révén a nyugati partvidék egyik legszebb kisvárosában kapott házvezetőnői állást. A munkaadó család két hasonlókorú gyereke az ő két gyerekével együtt járt iskolába, ő vigyázott rájuk, tanult velük, egyszóval befogadták őket. Még az ideiglenes munkavállalási engedélyt is elintézték neki, csak egyetlen kérésük az volt, hogy a vasárnapi szabadnapokon kívül soha ne hagyja el a házat, ugyanis ők rengeteget utaznak, orvosi kongresszusokra járnak, előadásokat tartanak, a gyerekeikkel majdhogynem csak vasárnap vannak együtt. A hölgy azt is elmondta, hogy amikor kiérkezett olthatatlan vágyat érzett, hogy egy kis magyar szót hallhasson. Hova is mehetett, mint a város egyik templomába, ahol vasárnap a 11 órakor kezdődő angol nyelvű istentisztelet előtt magyar nyelven is tartanak istentiszteletet. A két imádkozás után kávé és sütemény mellett elbeszélgethetett az ott élő magyarokkal. Egész héten várta a vasárnapot, hogy ha szerénynek is mondható, de azért mégis egy kis társadalmi életet élhessen, gyerekei gyakorolhassák a magyar nyelvet. Ez így ment majd három évig, amikor becsapott a villám, ahogy ő mondta, a ménkű, mert az egész boldogsága egy pillanat alatt szertefoszlott. Egyik vasárnap, amikor még ott is ebédeltek a templomban, három „kedves” idős néni közölte vele, hogy azt mondják, hogy ő minden nap hajnalig éjszakai bárokban részegen „tevékenykedik”. Na és, mondtam én tettetett vicces hangnemben. A „mondták" az kicsoda? - kérdeztem. Egyébként a mondták egy kis elhallással montágnak érthető, az pedig hétfőt jelent német nyelven. Ilyen olcsó poénnal próbáltam jókedvre deríteni a hölgyet, de nem sok sikerrel. Sírva kérte, hogy higgyem el hazugság az egész, amit a három „kedves” néni súgott „jóindulatúan” a fülébe. Miért bántja ez az igaztalan hír enynyire, hiszen a nap ugyanúgy kel fel itt keleten és nyugszik ott nyugaton, mint eddig? - kérdeztem. Válasza már az én poénkodásomat is abbahagyatta vélem, ugyanis azt mondta, hogy eljutott a híre kenyéradó gazdáihoz is, akik ugyanabba a templomba járnak vasárnaponként, ahova ő és gyermekei, csak az angol nyelvű istentiszteletre. A három „kedves” idős néni jóindulatú közlése hozzájuk is eljutott, és bár őket egyáltalán nem érdekelte és hidegen hagyta, hiszen tudták, hogy házvezetőnőjük gyermekeik pótmamája soha, de soha nem hagyta el éjszaka házukat. Bár sok értelmét nem láttam, de megpróbáltam jobb kedvre deríteni a hölgyet. Megkértem, hogy az alábbi kérdését tegye fel a három „kedves” jóakarójának, vagyis i ugyan már honnan tetsze-GYAZZ, x nek tudni’ h0®f a k®r' GONDOKlx d®ses barban konzum' álok, csak nem maguk is ott „tevékenykednek” éjszakánként? Vagy játsszon rá ezekre az aljas rágalmakra, tegyen rá egy lapáttal, ugyanis az eredmény „be szokott jönni”, valahogy imigyen: Igen kedveskéim, valóban abban a bárban „dolgozom” minden éjjel, konzumnő vagyok és még lehetőségem sincs, hogy letagadjam, mivel az önök kedves férjei is igen gyakran megfordulnak ott, sőt mitöbb, még az ügyfeleim is voltak. Még adtam egy ötletet, amitől azonnal sárgaságot kaphatnak a hír terjesztői, ami így hangzott: Igen, valóban ott konzumálok a bárban, mert gyermekeim tandíját, ruházkodását a házvezetőnői bérből fedezem, de tudják mi többre vágyunk, és egy szép házat akarunk venni ugyancsak ebben a kisvárosban. Most csak egy floridai condónk van, amit kiadunk, de ha nagyobb a ház, amit a bárban kapott jövedelmemből most rövidesen megvásárolunk, azt sokkal drágábban tudjuk bérbe adni. Ne, kérem, ne folytassa, - mondta a hölgy, hiszen képtelen vagyok a rájátszásokra. Valószínűleg mégsem lehetett képtelen, ugyanis a napokban telefonált és közölte velem, hogy rájátszásai, amelyet tanácsoltam neki eredménnyel jártak. A idős jóindulatú hölgyemények elhallgattak, és ami a legfontosabb magkapta a várva-várt zöldkártyáját is. (-amor-) I* 5. oldal EZ VAN -1. évfolyam 4. szám, 2004. június I “Minden gazdagság kiindulópontja egy gondolat, egy ötlet”
