Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)
2004-03-01 / 1. szám
MN3. oldal EZ VAN -1. évfolyam 1. szám, 2004. március peremén Olvastam egy könyvet. Szerzője antiszótárnak nevezi. Mások szótárregénynek az effélét. Emlékezettöredékekből, kis magánéleti dokumentumokból áll. Ábécébe szedett fejezetei, epizódjai nem kötik időrendbe az egykorvolt események jegyzőjét, fölskiccelőjét, amnéziás kor- én nemzedéktársak közt nem nosztalgiázásra, csupán rögzítésre használja a memóriát. Olyanok között, akik - Hofit idézve - 1988-89 óta "úgy tesznek, mintha akkor születtek volna, s mindjárt negyven-ötven évesen", elmondja azt, ami mégiscsak volt, csak éppen elmúlt, eltűnt, kifújt. Olvastam egy könyvet. Hőse fúvócsövezett az iskolában, kijárt a Palára, két ballábán csukát viselt. Sportot, Darut, Tervet, Kossuthot staubolt. Fésűherflit fújt, volt úttörőnyakkendője, tantusza, Hapcin vagy Morgón keltát a Dunán, morgott vele a házmester, ha a wurlitzerezésből, csörgésből kapuzárás után érkezett haza. Dalolta a Partizánindulót, meg a Csokko-csokko-cso kóládét (olykor az Ikkából még igazi csokoládéhoz is jutott), járta KISZ-be, a Napoletanába, szerette Beamter Bubit. Gyűjtött gyufacímkét, papírszalvétát, é megszokta, hogy kenyér nyista, karaj nyista. Ivott kannás tejet, hordott nájloninget, kék orkánt, utazott ötven fillérért villamoson. Látott még Óvóhely és Éljen az MKP! feliratot, volt kiválódolgozó-plecsnije, megjutalmazták A Szovjetunió ma című kötettel. Hallotta a jegeeest, a drótos tótot, az ószerest, látta a köszörűst, tűzkövest. Borotválkozott Barbon-habbal, mosakodott zöldalma szappannal. Volt SZOT- üdülőben, kultúrházban, csapatban bámulta az első tévéadásokat. Futott a simléderes csősz elől, könnyített magán a méregzöld utcai klotyóbán, megnézte Marina Vlady keblét a moziban, mert akkor még volt mozi. És persze ő is dúdolta, hogy Ó be pompás, jó itóka, traubiszóda, traubiszóda. Kis vidéki országban élt, a Béketábor peremén. De azért Olcsó könyvtárt is olvasott, meg Világkönyvtárt; Shakespearet és Kosztolányit, Tolsztojt és Karinthyt, Kafkát és Garda Marquezt, Beauvoirt és Gombroviczot. Kiugrott Cseszkóba, Jugóba, ha kért, három évenként hetven dollárt kapott. És persze, ha úgy adódott - mintha csak normális világban élne csókolódzott. Ez volt a gyermekko ra, az ifjúsága, nem tudja, nem is akarja letagadni. A múlt legújabb átírását meghagyja azoknak a húsz-, harminc-, negyven, ötven-, hatvan- stb. éveseknek, akik 1988-89-ben születtek. FELÉBREDT IDENTITÁS Egy hölgynek idős korára "felébredt" a magyarsághoz kötődő identitása, ezért ragaszkodik ahhoz, hogy legalább nyáron, amerikai segítsége szabadságának ideje alatt magyar nyelvű társalkodónője legyen. Élete alkonyán reggeltő estig magyarul szeretne beszélni, mégha hibásan is. Nem magyar környezetben él, gyermekei és unokái sem beszélnek sokat magyarul, egyszóval nosztalgiázni szeretne. Ehhez még a magyar nyelv elfelejtése miatt egy kis lelkiismeret furdalás is hozzájárul. A hölgy egyébként szellemileg rendkívül friss, míg nem volt ágyhoz kötve, idős korában is egyetemre járt, és előadásokat hallgatott - természetesen angolul. Most, hogy betegsége ágyhoz köti, nem utazhat Magyarországra, de annál többet gondol Budapestre. Állandóan tornáztatja az agyát, hogy mire tud visszaemlékezni, milyen emlékek maradtak meg benne. Magyar társalkodónőjével késhegyre menő vitái vannak, az általa ismert mozik felsorolásával kapcsolatban. Sorolja egymás után: Túrán, Tivoli, Teréz, Décsi, Skála, Vesta, Capitol, Barlang, majd amikor a társalkodónő e mozik földrajzi helyét hallja megszólal bizonytalanul, próbálja beazonosítani a jelenlegi névvel. De leginkább csak azt hajtogatja folyamatosan: igen ezek nagy része megszűnt, bezárt, beépítették, csak azért, hogy a hölgy kedvét ne szegje, hogy egész más néven üzemelnek ma is, hiszen annyi év tel el azóta, ahány éves a társalkodónő. Ezt eljátsszák a színházakkal is, például: Magyar, Belvárosi, Király, Kamara Varieté, Városi, Royal Rebű stb. A társalkodónő próbálja kijavítani, Nemzeti, Madách, Erkel, Katona József, végül azért" megegyeznek" nagy nehezen. Amikor az üzletek és áruházak kerülnek terítékre: Pók, Hangya, Molnár-Moser, Gelb Malvin, Párisi, Fenyves, Filléres Áruház, DEL-KA, Guttmann, Nagy és Eichner, már nem is tudja, hogy most megszólaljon-e egyáltalán, és mondja, hogy Vasedény, lllatszerbolt, Cipőbolt, Keravill stb. A legnagyobb "harc" és "véres vita" a kávéházak és szórakozóhelyek felsorolásánál volt tapasztalható. Az idős hölgy majd levegővétel nélkül sorolja: Weingruber, Ostende, Japán, Bucsinszky, Ritz, Miénk, Simplon, Arizona, llkovics, Parlament Kávéház (itt énekelt Kapitány Anni) Claridge (itt lépett fel Lantos Olivér) Pátria (itt énekelt a hölgy kedvence, Rácz Vali). A társalkodónő a teljes "vereségét" az utcanevek felsorolásánál tudta egy kicsit enyhíteni: ez pedig az Andrássy út elnevezésénél sikerült neki. Ugyanis amikor a hölgy eljött Amerikába, akkor is és most is ugyanaz a neve. Igen, az Andrássy út, az maradt mindig Andrássy út. Igaz ez az egész lapfelület megtelne, ha felsorolnám, mi minden volt már időközben ez a szegény sugárút: Sztálin út, Magyar Ifjúság útja, Népköztársaság útja, hogy csak az ismertebbeket soroljam. Az idős hölgynek kimondhatatlan örömet és boldogságot adnak az ilyen kedves emlékeket idéző játékok. Egy New Jerseyben lévő kisvárosban élő idős beteg embernek, aki maga is tudja, hogy mennyi minden változott szülőhazájában az elmúlt 50 évben, nagyon jól esnek az ilyen visszaemlékezések. Nem akarja megtanulni az új elnevezéseket, új utcaneveket, mozikat, színházakat, kávéházak neveit, amik már sajnos alig vannak, neki csak az a fontos, hogy minden úgy van, ahogy az emlékeiben él, mint az Andrássy út, melynek elnevezése "sohasem változott", ő legalábbis így tudja, és ez teszi őt boldoggá. A béketábor
