Ez Van, 2004 (1. évfolyam, 1-9. szám)

2004-03-01 / 1. szám

MN3. oldal EZ VAN -1. évfolyam 1. szám, 2004. március peremén Olvastam egy könyvet. Szerzője anti­­szótárnak nevezi. Mások szótárregény­nek az effélét. Emlékezettöredékekből, kis magánéleti dokumentumokból áll. Ábécébe szedett fejezetei, epizódjai nem kötik időrendbe az egykorvolt ese­mények jegyzőjét, fölskiccelőjét, amné­­ziás kor- én nemzedéktársak közt nem nosztalgiázásra, csupán rögzítésre hasz­nálja a memóriát. Olyanok között, akik - Hofit idézve - 1988-89 óta "úgy tesz­nek, mintha akkor születtek volna, s mindjárt negyven-ötven évesen", el­mondja azt, ami mégiscsak volt, csak éppen elmúlt, eltűnt, kifújt. Olvastam egy könyvet. Hőse fúvó­csövezett az iskolában, kijárt a Palára, két ballábán csukát viselt. Sportot, Da­rut, Tervet, Kossuthot staubolt. Fé­­sűherflit fújt, volt úttörőnyakkendője, tantusza, Hapcin vagy Morgón keltát a Dunán, morgott vele a házmester, ha a wurlitzerezésből, csörgésből kapuzárás után érkezett haza. Dalolta a Partizán­indulót, meg a Csokko-csokko-cso kóládét (olykor az Ikkából még igazi csokoládéhoz is jutott), járta KISZ-be, a Napoletanába, szerette Beamter Bubit. Gyűjtött gyufacímkét, papírszalvétát, é megszokta, hogy kenyér nyista, karaj nyista. Ivott kannás tejet, hordott náj­­loninget, kék orkánt, utazott ötven fillé­rért villamoson. Látott még Óvóhely és Éljen az MKP! feliratot, volt kivá­­lódolgozó-plecsnije, megjutal­mazták A Szovjetunió ma című kötettel. Hallotta a jegeeest, a drótos tótot, az ószerest, látta a köszörűst, tűzkövest. Borotválkozott Barbon-habbal, mosa­kodott zöldalma szappannal. Volt SZOT- üdülőben, kultúrházban, csapatban bá­multa az első tévéadásokat. Futott a simléderes csősz elől, könnyített ma­gán a méregzöld utcai klotyóbán, meg­nézte Marina Vlady keblét a moziban, mert akkor még volt mozi. És persze ő is dúdolta, hogy Ó be pompás, jó itóka, traubiszóda, traubiszóda. Kis vidéki or­szágban élt, a Béketábor pere­mén. De azért Olcsó könyvtárt is ol­vasott, meg Világkönyvtárt; Shakespearet és Kosztolányit, Tolsztojt és Karinthyt, Kafkát és Garda Marquezt, Beauvoirt és Gombroviczot. Kiug­rott Cseszkóba, Ju­­góba, ha kért, három évenként hetven dollárt kapott. És persze, ha úgy adódott - mintha csak normá­lis világban élne csókolódzott. Ez volt a gyermekko ra, az ifjúsága, nem tudja, nem is akarja letagadni. A múlt leg­újabb átírását meghagyja azok­nak a húsz-, harminc-, negyven, ötven-, hatvan- stb. éveseknek, akik 1988-89-ben születtek. FELÉBREDT IDENTITÁS Egy hölgynek idős korára "felébredt" a magyarsághoz kötődő identitása, ezért ragaszkodik ahhoz, hogy legalább nyáron, amerikai segítsége szabadságá­nak ideje alatt magyar nyelvű társalkodónője legyen. Élete alkonyán reggeltő es­tig magyarul szeretne beszélni, mégha hibásan is. Nem magyar környezetben él, gyermekei és unokái sem beszélnek sokat magyarul, egyszóval nosztalgiázni szeretne. Ehhez még a magyar nyelv elfelejtése miatt egy kis lelkiismeret furda­­lás is hozzájárul. A hölgy egyébként szellemileg rendkívül friss, míg nem volt ágy­hoz kötve, idős korában is egyetemre járt, és előadásokat hallgatott - természe­tesen angolul. Most, hogy betegsége ágyhoz köti, nem utazhat Magyarországra, de an­nál többet gondol Budapestre. Állandóan tornáztatja az agyát, hogy mire tud visszaemlékezni, milyen emlékek maradtak meg benne. Magyar társal­kodónőjével késhegyre menő vitái vannak, az általa ismert mozik felso­rolásával kapcsolatban. Sorolja egymás után: Túrán, Tivoli, Teréz, Décsi, Skála, Vesta, Capitol, Barlang, majd amikor a társalkodónő e mozik földrajzi helyét hallja megszólal bizonytalanul, próbálja beazono­sítani a jelenlegi névvel. De leginkább csak azt hajtogatja folyamatosan: igen ezek nagy része megszűnt, bezárt, beépítették, csak azért, hogy a hölgy kedvét ne szegje, hogy egész más néven üzemelnek ma is, hiszen annyi év tel el azóta, ahány éves a társalkodónő. Ezt eljátsszák a színházakkal is, például: Magyar, Belvárosi, Király, Kamara Varieté, Városi, Royal Rebű stb. A tár­salkodónő próbálja kijavítani, Nemzeti, Madách, Erkel, Katona József, végül azért" megegyeznek" nagy nehezen. Amikor az üzletek és áruházak kerülnek te­rítékre: Pók, Hangya, Molnár-Moser, Gelb Malvin, Párisi, Fenyves, Filléres Áru­ház, DEL-KA, Guttmann, Nagy és Eichner, már nem is tudja, hogy most megszó­­laljon-e egyáltalán, és mondja, hogy Vasedény, lllatszerbolt, Cipőbolt, Keravill stb. A legnagyobb "harc" és "véres vita" a kávéházak és szórakozóhelyek fel­sorolásánál volt tapasztalható. Az idős hölgy majd levegővétel nélkül sorolja: Weingruber, Ostende, Japán, Bucsinszky, Ritz, Miénk, Simplon, Arizona, llkovics, Parlament Kávéház (itt énekelt Kapitány Anni) Claridge (itt lépett fel Lantos Oli­vér) Pátria (itt énekelt a hölgy kedvence, Rácz Vali). A társalkodónő a teljes "vereségét" az utcanevek felsorolásánál tudta egy ki­csit enyhíteni: ez pedig az Andrássy út elnevezésénél sikerült neki. Ugyanis ami­kor a hölgy eljött Amerikába, akkor is és most is ugyanaz a neve. Igen, az Andrássy út, az maradt mindig Andrássy út. Igaz ez az egész lapfelület megtelne, ha felsorolnám, mi minden volt már időközben ez a szegény sugárút: Sztálin út, Magyar Ifjúság útja, Népköztársaság útja, hogy csak az ismertebbeket soroljam. Az idős hölgynek kimondhatatlan örömet és boldogságot adnak az ilyen ked­ves emlékeket idéző játékok. Egy New Jerseyben lévő kisvárosban élő idős be­teg embernek, aki maga is tudja, hogy mennyi minden változott szülőhazájában az elmúlt 50 évben, nagyon jól esnek az ilyen visszaemlékezések. Nem akarja megtanulni az új elnevezéseket, új utcaneveket, mozikat, színházakat, kávéhá­zak neveit, amik már sajnos alig vannak, neki csak az a fontos, hogy minden úgy van, ahogy az emlékeiben él, mint az Andrássy út, melynek elnevezése "soha­sem változott", ő legalábbis így tudja, és ez teszi őt boldoggá. A béketábor

Next

/
Thumbnails
Contents