Evangéliumi Világszolgálat, 1956. január-március (7. évfolyam, 1-3. szám)
1956-01-01 / 1-3. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 9 csolódhatnak a hit láncához, ha mi nem tartottuk meg a magunkét. Eszményeknek, teljesítményeknek, hitnek megvan a magukban való értéke. Az alkotót kielégíti maga az alkotás, a magvető gyönyörködik az aratásban, az iró megirt müvében, az épitő az elkészült házban. De ezen túl van még valami, s ezért talán magában az alkotásban való kielégülés nem is teljes. A magvetőnek az aratásban azt is kell éreznie, hogy az uj maggal embereket táplál; az épitő a kész házba oda kell képzelje megelégedett lakóit; az iró számára pedig nem szabad, hogy közömbös legyen müvének hatása. Egy más szemszögből nézve: nem elég, ha azt érezzük, hogy képességeink és tehetségünk szerint elvégeztünk, alkottunk valamit. Nem elég, ha azt érezzük, hogy Istentől kapott talentumainkat rendeltetésszerűen használtuk. — Ereznünk kell azt is, hogy e talentumokkal valójában sáfárkodtunk, hogy nemcsak magunk, hanem mások számára is használtuk. Hogy azzal, amit alkottunk, dolgoztunk, életünket elválaszthatatlanul összekapcsoltuk mások életével. Úgy is mondhatjuk: fel kell ismernünk képességeink igazi rendeltetését. Nem elég a jól végzett munka, a sikerült alkotás önmagában való tudata. Azt kell tudnunk, hogy magunkért és másokért dolgoztunk, alkottunk. Vannak tehát képességeink, bizonyosfajta tehetségünk — kinek milyen — ami velünk születik. Ezt kell összekapcsolnunk azzal az örökséggel, amibe beleszületünk: környezet, ország, nép, történelem, egyház, az egész szellemi és fizikai világ. A kettőt úgy kapcsolhatjuk össze, hogy képességeinkkel, tehetségünkkel megtartjuk és továbbépítjük azt, amit kaptunk a megelőző nemzedékektől. Hogy a múlt teljesítményeit és értékeit megőrizve adjuk tovább azoknak, akik utánunk következnek. Minélkülünk elődeink élete nem teljes, minélkülünk utódaink élete nem teljes. így vagyunk láncszem mindkét irányban, hátra is, előre is. így van ez a hittel is. A hit képessége velünk születik. De az evangélium, amely által hitünk formát és tartalmat kap, hitben bennünket megelőző nemzedékektől jön hozzánk. Ezért, hit tekintetében is, láncszem vagyunk elődök és utódok között. Az elődöké nélkül a mi hitünk nem öltene formát és nem telnék meg tartalommal, a miénk nélkül az elődöké meddő maradna. Ha pedig előre tekintünk, cserélődik a szerep, amint mi válunk elődökké: a mi hitünk nélkül utódaink hite nem ölthet formát, nem telhetik meg tartalommal, viszont az utódok hite nélkül a miénk marad meddő. Isten csodálatos titka a hitnek ez a misztériuma: egyéni és mégis társas, örökkévaló és mégis meghalhat az egyes lélekben. A hit Isten ragyogó ajándéka és a Te felelősséged mindenki Nagy Sándor: A szántóföldben elrejtett kincs (München, 1950 julius 30.) Alapige: “Ismét hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet megtalálván az ember elrejté azt; és afelett való örömében elmegy és eladván mindenét, amije van, megveszi azt a szántóföldet.” (Máté 13:44. Bibliaolvasási rész: Máté 6:19-33.) Kedves Testvéreim! Jézus csak utalt egy mesére ebben a hasonlatában. Egészen kis gyermek voltam, amikor hat kisebb-nagyobb testvéremmel együtt körülvettük Ágnes nénit, aki messze Erdélyből jött hozzánk, apám nénje volt és arról volt nevezetes, hogy nagyon szép meséket tudott mondani a Bibliából. Tőle hallottam először a szegényember és a kincses láda meséjét. Úgy kezdte, hogy volt egyszer, hol nem volt egy nagyon szegény ember, akinek nem volt egyebe, mint egy kis viskója, kertje, két tehene, felesége és hat gyermeke. Még az apja és nagyapja is olyan szegény volt, mint ő. Nem örökölt tőlük földet, hanem csak felesben miveit annyi szántót, amennyit feleségével és két tehenével elbírt. iránt, akivel életed kapcsolódik. És mert láncszem vagy, ez a kapcsolat olyan végtelen, mint maga az örökkévalóság. Ámen. 10. Záró ima: Mennyei Édesatyánk, Erős Isten! Add, hogy megállhassunk abban a hitben, amit kegyelmed által kaptunk. Erős hitünk gyümölcse legyen diadalmas élet. És add, hogy hitünknek ne önző birtoklói, hanem örvendező sáfárai legyünk, megőrizve, amit örökségként kaptunk, növekedést adva a Te Lelked kegyelmi ajándékai erejével és továbbadva azoknak, akik hitben gyermekeink. Engedd meg, hogy hit által valóra váltsuk elődeink álmait, véghezvigyük terveiket, tökéletességre juttassuk életüket, hogy mi is tökéletességre juthassunk azokban, akik utánunk következnek. Álmélkodva szemléljük a hit láncolatában teremtésed csodáját és boldogan vesszük tudomásul, hogy minket egyenként e lánc láncszemeinek méltóztattál. Legyen életünk Tenéked való hálaadás, a Jézus Krisztus által Ígért Lélektől megszentelve. Ámen. 11. Mi Atyánk. 12. Énekkel dicsérjük Istent: 94. dicséret 2. és 4. verse: “Mit használ nekem a jó hit . . .” és “Segélj hát, Uram! éltemet Hogy tenéked szenteljem . . . .” (Dallama a XLII. zsoltáré.) 13. Adakozás. 14. Áldás. 15. Ének: “Isten, áldd meg a magyart.” 16. Csendes imádság.
