Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-05-01 / 5. szám

EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 3 FÉK, VAGY MOTOR? A hitet erős próbákra teszi az élet, de igen nagy tévedés volna azt hinni, miszerint a próba abból áll: ki tud hihetetlenebbet elhinni? Egy spiritiszta egyszer azt részletezte egyik utitársának, miképen sikerült legutóbbi szeán­szukon egy kutyát a falon átjuttatni. Tanúja voltam a beszélgetésnek s elámultam, miként szá­molt be az esetről egy egyetemet végzett idősebb férfi, előadva, hogy a kutyát előbb “demateriali­­zálták”, szellemi lényegét a fal másik oldalára vitték át s ott újra materializálták, ami erős hit­tel és akarattal sikerült is. Kevéssel ezután Ra­vasz Lászlóval beszélgetve, szóvátettem az ese­tet s jól emlékszem válaszára, amit mosolyogva adott: “Az ember hinni akar valamiben ... ha másban nem, hát a falon átvarázsolható kutyá­ban.” Igen, az ember hinni akar valamiben s ha végig gondoljuk, mi mindenben hittek az em­berek a korok folyamán, mi mindenre alapítot­tak vallásokat, ki mindenért vállalták a háborúk élet-halál kockázatát, akkor bámulnunk kell azt az erőt, amely az ember hitét ilyen csodálatos teljesítményekre tette képessé. A hit erőpróbá­inak vizsgálatánál tanuljuk meg a szükségszerű külömbségtételt a hit és a hiedelem között, a meggyőződés és a hiszékenység között, megálla­pítva, hogy végre is nem annak van erősebb hi­te, aki mázsásabb badarságot képes elhinni, ha­nem a mély és erős hit mindig eleven kapcsolat­ban van mély és erős meggyőződéssel. Kolumbus Kristóf hitt abban, hogy el kell jutnia egy “isme­retlen” szárazföldig, mert a korában még élő ha­gyományok és a már felszínre jutott földrajzi és csillagászati ismeretek adták meg alapját hité­nek. Darwin is hitte és megjósolta, hogy a ku­tatás egyszer el kell, hogy jusson az ember és az állat közötti fejlődéstani lelethez, mert ennek a láncszemnek az általa felismert evolúció rend­szerében nem lehet hiányoznia s fellelése csak idő kérdése. Századunk korai atomfizikusai is hittek abban, előre meg is mondták, hogy bizo­nyos elemeknek létezniük kell s megismerések szükségszerűen be fog következni, úgy amint be is következett. Amerika, a Neander-völgyi ko­ponya, vagy az elemsorozat hiányzó tagjainak felfedezése arra tanít, hogy az igazi hitet az igaz­ság meglátása emeli szárnyaira s a hitet ebben a szárnyalásában semmi meg nem akadályozhatja. Az igazság meglátásának hiányában csak hiedel­mek keletkezhetnek, amelyek szintén hallatlan erőkifejtésre képesek, lezuhanásuk azonban elke­rülhetetlen. Az emberi hit szárnyain magasba szállva, ledőlt bálványok romhalmazaira tekint­hetünk vissza. A jelenkor egyik sokat emlegetett problémá­ja a modern ember hite és tudása közötti szaka­dék áthidalása volna. Hogyan, keletkezett ez a szakadék? Egyszerűen úgy, hogy az évezredek folyamán sok olyasmit kezdett hinni az ember, ami tudásának gyarapodásával egyszerűen ab-Pünkösdi könyörgés ATYÁM! Küldj ed le a Földre ismét szent Fiad! És segítsd oda, hol nem volt még soha! Ahol a bűnös Pénz, a vak Hatalom És az öntelt Ész, zárt ajtók mögött, ítéleteket mond a népek fölött. Legyen Ő, a Szív, ott: főtanácsadó! Legyen az Embernek: új út mutató! Küldj ed a romokhoz, a magyar rabokhoz, A kiátkozottakhoz, a hazátlanokhoz! Óh, Atyám! hogy várják, ... hogy várják már Őt A Benned hívők, a némán szenvedők! Minden földönfutó szegény magyar árva, Az egész világon, mind, mind csak Őt várja. Hajoljon hozzájuk! Emelje fel őket! Ölelje magához a bús csüggedőket! — És szóljon hozzájuk! Mondja meg nekik: Semmi el nem veszhet, amíg él a Hit! Töltse be lelkűket Szent Lelked tüzével, Örök Magyarország megszentelt hitével! Adja vissza nekik a magyar Hazát, S legyen velük egy* új ezredéven át! Ács Ernő szurdummá zsugorodott. Abszurdumokban hin­ni: túlságos erőfeszítést igényel. Vannak, akik megszokásból, vagy hibásan értelmezett hagyo­mánytiszteletből ezt is megteszik, vannak, akik ezt nem hajlandók megtenni. Az utóbbiak egy csoportja az abszurdumok megtagadása helyett a hit jogosultságát tagadja meg. Egy másik cso­port elhajítja az abszurdumokat s a hit horgo­nyát a megismert távolabbi határokig veti előre, abban a meggyőződésben, hogy ha Isten élet és igazság, akkor semmi sem vihet távolabb­ra Istentől, ami az igazsághoz közelebb visz. El­távolodhatunk egy emberi intézménytől, egy rí­tustól, ám ha ezektől távolodva az igazsághoz si­kerül közelednünk, akkor a “legyetek tökélete­sek...” parancsnak engedelmeskedtünk, amely nem a megállást, hanem a haladást írja elő örök ér­vénnyel. A hit és tudás közötti ellentét zűrzava­ros korok szüleménye. Az ember történelmének napfényes, tiszta korszakaiban a tudomány és val­lás ellentétbe nem kerülhetett, kettőjük harmó­niája volt éppen a napfény, amely felé ma is só­várogva tekint a megtévelyedett ember. Krisz­tus idejében sem lehetett szó ilyen ellentétről. “Ti azt hiszitek, amit nem tudtok. Mi abban hiszünk, amit tudunk” — mondta a Mester egyízben, alig jellemezve jobban azt a hatalmas külömbséget, ami a farizeusok hite és az utat, az igazságot, az életet felismert, “újjászületett” ember hite között fennáll. Sokszor megírták, hogy napjainkban a temp­lomok újra megtelnek. A vallásos megújulás je­lei mutatkoznak. Ezek a jelek az egyházat s an-

Next

/
Thumbnails
Contents