Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1954-01-01 / 1. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 5 JUGOSZLÁVIÁBAN ÉLŐ TESTVÉREINK Pár hét óta postánk újabb örömet jelent: A jugoszláviai magyar református egyház megküldi havi “Körleveleit”, melyekből ezután időnként híreket közölhetünk Jugoszláviában élő testvéreinkről. Jelen számunkban már megkezdtük e hírek közlését. Az alábbiakban pedig közöljük azt a jelentést, melyet Ágoston Sándor jugoszláviai magyar református püspök tollából Szabó Zoltán esperes felolvasott az Egyházak Világtanácsa 1953. október 5-8.-ikán Genfben tartott tanácskozásán. Amikor a jelentés “református egyházról” beszél, ez alatt mindig a jugoszláviai magyar református egyház ártandó. íme a jelentés, mely sok vonatkozásban igen érdekes helyzetképet nyújt: Atyák és Testvérek! Engedjék meg, hogy felolvassam önök előtt a jugoszláviai protestáns egyházak (denominációk) ökumenikus bizottsága elnökének és egyben a Jugoszláviai Református Keresztyén Egyház püspökének jelentését az ökumenikus gondolat megnyilvánulásairól Jugoszláviában. 1. — Jugoszláviában az ökumenikus bizottságban nyolc denomináció van képviselve: a szlovák lutheránus püspökség, a vend, a horvát és a magyar-német lutheránus esperességek, melyek a szlovák lutheránus püspökségtől is és egymástól is teljesen függetlenek. A négy lutheránus denomináció mellett ott vannak a református, a methodista, a baptista egyházak és a szabad testvérek közösségének képviselői. Ez a nyolc denomináció ötféle hitvallás szerint és öt különböző nyelven hirdeti az Igét. 2. Egy közös bizottságunk van, mely évente egyszer tart ülést. a. ) Legutóbbi ülésén üdvözölte Broz Josip Tito köztársasági elnököt elnökké választása alkalmával s egyben abból az alkalomból, hogy megjelent az uj törvény a vallásfelekezetek jogi helyzetéről, mely biztosítja a vallásszabadságot Jugoszláviában s a törvény megszegését s a vallás szabad gyakorlásának akadályozását kihágásnak minősiti, mely 10.000 dinár pénzbüntetéssel vagy 15 napi elzárással sújtandó. b. ) Foglalkozott, továbbá a közös Ökumenikus bizottság a protestáns denominációk közös lapjának és egy közösen felállítandó prédikátor-képző bibliai-iskolának, végül az összes protestáns denominációk lelkészei közös szövetségének tervével. c. ) Megállapította, hogy a jugoszláviai protestáns denominációk részére az Egyházak Világtanácsa utján a Church World Service New Yorkból 1948-1952 években, tehát 5 év alatt circa 150,000 dollár értékű élelmiszert és használt ruhát küldött. Ezek a küldemények 1953- ban megszűntek. így is azonban igen nagy hálával tartozunk elsősorban az Urnák, hogy tengerentúli testvéreink szivét adakozásra indította, másodsorban az Egyházak Világtanácsának (WCC), hogy az adakozók figyelmét és érdeklődését felénk fordította. d. ) Végül az ökumenikus bizottság elhatározta, hogy csak azok a denominációk tartozhatnak kötelékébe, melyek egymás híveinek elhódítására nem törekszenek. 3. — Kimagasló esemény volt Ökumenikus bizottságunk életében az Egyházak Világtanácsa igazgatójának, Rev. Robert C. Mackie D. D. urnák, továbbá két titkárának, Rev. Robert Tóbiás urnák és Rev. Ray Maxwell urnák látogatása, akik május 2-án a református zsinat alkalmával bizottságunk tagjaival is találkoztak és a külföldi küldemények tárgyában eszmecserét folytattak. Ez alkalommal elbúcsúztunk Rev. Robert Tóbiás úrtól, akit öt év alatt igen megszerettünk s aki most visszatért A- merikába ottani egyháza szolgálatára és üdvözöltük Rév. Ray Maxwel urat, akinek első megjelenése is bizalmat és rokonszenvet keltett szivünkben. 4. — A Bibliák, theológiai szakkönyvek és szaklapok behozatala, — theológusok képzése még mindig igen sok akadályba ütközik. Az akadályok ellenére mégis sikerült már 106 theológiai könyvet angol és német nyelven összegyűjteni s ezekből egy kis theológiai vándor-könyvtárat összeállítani, melyből a lelkészek havonta, egy-egy kötetet kölcsön vehetnek és tanulmányozhatnak. 5. — Vannak templomok, melyek az 1944-ik ostrom alatt erősen megrongálódtak és még mindig nincsenek helyre-állítva. A múlt évben a HEKS-től három református egyházközség ezeknek renoválására jelentékeny segélyeket kapott, — sőt, reménységünk van arra nézve, hogy ezeket a templomokat Tito köztársasági elnök rendeletére állami mérnökök és munkások az állami építészet anyagából ingyen fogják renoválni. 6. — Külmissziói tevékenység Jugoszláviában csak a református egyházban folyik. Erre a célra 42,772 dinárt gyűjtöttek és ezen a pénzen népművészeti tárgyakat vásároltak, melyeket kikültek Amerikába s ott azok dollárezresekké változtak át. Ezekből Kamerunban az ottani Christian Collegében egy jugoszláv szobát építettek és rendeztek be. A lebanoni Jibrailban pedig 619 dollárért 3 db. kiváló nemesvérü tehenet vásároltak, melyek az ottani misszió állomást ellátják tejjel és az egész környék jószágállományát feljavítják. 7. — A diasporákban a protestáns hívek, ha ebben őket magukra hagyják — összetartanak — egymás istentiszteleteit látogatják, sok helyen együtt is vesznek úrvacsorát. Több helyen átengedik egymásnak istentisztelet tartására templomaikat és imaházaikat. Pl. Zentán a reformátusok és lutheránusok már évtizedek óta közös egyházközségben élnek. A háború utáni időktől kezdve minden vasárnap a methodista templomban vannak együtt a három felekezet hívei. Havonként egy-egy alkalommal meglátogatja őket a methodista lelkész Novi- Sádról és a református lelkész Szuboticáról. A közbeeső többi vasárnapokon pelig a református egyház gondnoka tart olvasott istentiszteletet. Ezenkívül Zentán a három felekezet minden évben közös evangélizációt tart, melyen a lutheránus lelkész is szolgál. Az úrvacsorát a három felekezet hívei együtt szokták felvenni. 8. — A pravoszláv egyház és a protestáns denominációk között hivatalos összeköttetés nincsen, de a gyakorlatban a lelkészek jó barátságban vannak egymással. Egy nagy községben pl. ahol a református magyarok és a pravoszláv szerbek közel 200 éve élnek együtt, az a szokás, hogy a pravoszlávok nagypéntekjén a református lelkész a pravoszláv templomban szerbül, a reformátusok nagypéntekjén pedig a pravoszláv lelkész a református templomban magyarul hirdeti az Igét. Egyik szórvány vidékünkön, ha történetesen a reformátusoknak nincsen lelkészük, akkor a keresztelések, esketések, temetések alkalmával a szerb-pravoszláv lelkész szolgálatát szokták igénybe-venni. Ezek még sohasem kísérelték meg, hogy az ilyen alkalmat lélekhalászatra használták volna fel. 9. — A római egyházzal azonban semmi kapcsolatunk nincsen, ha csak meg nem említjük azt az eléggé szokatlan kapcsolatot, hogy egyik városi egyházközségünkben a nagy lakáshiány miatt az illetékes hatóság kénytelen volt a római katolikus apácákat a református papiakon elhelyezni. A református lelkésznek meghagytak
