Evangéliumi Világszolgálat, 1954 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1954-01-01 / 1. szám

Kiadja a Magyar Evangéliumi Világszolgálat 1. Szám____________________________ 1954. JANUÁR V. Évfolyam KERESZTYÉN REMÉNYSÉG A legnagyobbnak és legfontosabbnak terve­zett egyházi esemény az Ur 1954.-ik esztende­jében az Egyházak Világtanácsának (World Council of Churches) augusztus 15—31-én az Amerikai Egyesült Államok Illinois állama Evanston nevű városában lefolytatandó köz­gyűlése. 1948 augusztusában a hollandiai Am­sterdamban volt az Egyházak Világtanácsának első, alakuló közgyűlése. A mostani, második közgyűlésre 160 protestáns és görög keleti (or­thodox) egyház képviselői jönnek össze, akik a föld majd minden faját és nemzetét képviselni fogják. Ebben a nagymérvű egyházi összefogás­ban nem vesznek részt egyes kisebb protestáns csoportok és a római katolikus egyház. A ma­gyarországi református és evangélikus egyház, valamint az Egyesült Államok-beli és a kanadai magyar reformátusság nagy része egyháztestei révén beletartozik az Egyházak Világtanácsába. A Világtanács célja nem az, hogy szuper­egyház legyen, hanem hogy a keresztyén egy­házak erőit összefogja az egész világ minden nemzetének az Ur odaadó, tudatos, célszerű szolgálatára. Keresi és előmozdítja az egész emberiséget érintő alapvető kérdéseknek Isten szerint való megoldását. így adódott, hogy mikor 1950 júliusában az Egyházak Világtaná­csának központi bizottsága a kanadai Torontó­ban a második közgyűlés központi tételét akarta leszögezni, ezt a határozatot hozta: “Elérkezett az ideje annak, hogy az Egyházak Világtanácsa komoly lépést tegyen arra, hogy a modern vi­lággal kapcsolatosan kifejezésre juttassa azt a hitet és reménységet, melyről alapelveiben bi­zonyságot tett és mely által az egyházak élnek. A világ tele van hamis reménységekkel, féle­lemmel és kétségbeeséssel. A vallási közöm­bösség nagymérvű. Az egyházakban nem nyi­latkozik meg világosan a lelki erő és a győze­delmes reménység. Ezért úgy gondoljuk, hogy a közgyűlés fő témájának annak a vonalnak leszögezésében kell lennie, hogy Jézus Krisztus, mint Ur, az egyedüli reménysége mind az egy­háznak, mind a világnak.” így lett a második közgyűlés vezérgondolata ez: “Krisztus a világ reménysége.” A tizennyolc tárgy között, mely­ből ezt a vezérgondolatot kiválasztották, ott volt többek között az ember szabadságának, a há­ború és a keresztyén evangélium viszonyának, a gazdasági bizonytalanságnak és egyebeknek a fontos kérdése, de félelmekkel és hamis re­ménységekkel tele világunk legsürgősebben tisz­tázandó kérdését a keresztyén reménység té­májában ismerte fel a központi bizottság. Hamis reménységek Rendkívül zavaros és halálos robbanások veszedelmével tele világunkban sokféle remény­ség után nyújtják ki kezüket a tömegek és sokféle eszme emberei és szervezetei kínálják feléjük a hamis, a megoldást nem hozó vagy egyenesen pusztító kimenetelű reménységeket. A magát leginkább és leghatékonyabban kellető a kommunista reménység. Hogy ez a hamis reménység milyen hódításokat végez ma­gyarok között is, arra nemrégiben “Szemben egy szovjet pionírral . . .” címen igen érdeke­sen utalt, egy-két vonatkozásában, Milotay Ist­ván cikke. Ez a kommunista reménység kisér­tette meg Erdély magyarságát is, melyet a sovén román hordák által való lemészároltatás­­tól az orosz kommunistákkal való megegyezés mentett meg. Ez a végeredményében megsem­misítő reménység adott magyarnyelvű iskolákat a moldvai magyar-csángóknak, akiket a 18.-ik század eleje óta rendszeresen elnyomtak számító egyházi és ébredő román nácionálista törek­vések. Ez a hamis reménység vitte Kina száz­millióit a vörös szférába, ez menetelteti India nagyvárosainak utcáin tízezres számokban a kommunista tömegeket, akik “Éljen a forrada­lom! Meg fogjuk ölni őket!” kiáltásokkal jelzik reménységük lényegét. De abban a reménység­ben ott látják a kasztok közötti különbségek eltörlését, a vagyoni egyenlőtlenség, a nyomo­rúság megszüntetését is. Ázsiában, Afrikában, Amerikában, Ausztráliában, Európában, a kom­világszolgálat EVANGÉLIUMI

Next

/
Thumbnails
Contents