Evangéliumi Világszolgálat, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)
1953-01-01 / 1-2. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 7 f ÍROTT istentisztelet (54. szám. Vasárnapra) é ISTENNEK SZOLGÁLÓ NÉP. 1. Köszöntés. Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól. Ámen. 2. Énekkel dicsérjük Istent: (XCI. zsoltár, saját dallam) 1. Aki a felséges Urnák Lakozik oltalmában; És e nagy hatalmasságnak Nyugoszik árnyékában; Az ilyen nyilván mondhatja: Isten az én kőváram, Ő életemnek oltalma. És csak Őbenne bízom. — 2. Ellenségidnek toriból Téged megment féltedben; A hamis nyelvek mérgétől Megoltalmaz kegyesen; Téged ő kedves szárnyával Takargat és béfedez, És az ő igazságával, Mint paizssal védelmez. 3. Isten Igéjét hallgassuk meg, amint megírva található Jeremiás próféta könyvének 3. részében a 21. verstől a 4. rész 4. verséig, ekképpen: “Szó hallatszik a magaslatokon, Izráel fiainak esdeklő sírása, mert elfordították utjokat, elfelejtkeztek az Úrtól, az ő Istenükről. Térjetek vissza, szófogadatlan fiák és meggyógyítom a ti elpártolástokat! íme, mi hozzád járulunk, mert te vagy az Ur, a mi Istenünk! Bizony hiábavaló a halmokról, a hegyekről való zajongás: bizony az Urban, a mi Istenünkben van Izráel megmaradása! És ez a gyalázatosság emésztette a mi atyáink szerzeményét gyermekségünk óta: juhaikat, szarvasmarháikat, fiaikat és leányaikat! Gyalázatunkban heverünk és elborít minket a mi szégyenünk; mert vétkeztünk az Ur ellen, a mi Istenünk ellen: mi és a mi atyáink gyermekségünk óta mind e mai napig és nem hallgattunk az Urnák, a mi Istenünknek szavára. Ha visszatérsz, Izráel, ezt mondja az Ur, hozzám térj vissza és ha eltávolítod a te utálatosságaidat előlem és nem ingadozol; és igy esküszöl: Él az Ur! hűségben, egyenességben és igazságban: akkor ő benne áldják majd magokat a nemzetek és benne dicsekszenek. Mert ezt mondja az Ur Juda és Jeruzsálem férfiainak: Szántsatok magatoknak uj ugart és ne vessetek tövisek közé! Metéljétek magatokat körül az Urnák és távolitsátok el szivetek előbőreit, Juda férfiai és Jeruzsálem lakosai, hogy fel ne gyuladjon az én haragom, mint a tűz és olthatatlanul ne égjen a ti cselekedeteitek gonoszsága miatt.” — Istennek áldása legyen az Ő Igéjének olvasásán, megértésén és megtartásán. Imádkozzunk! 4. Imádság. Mennyei Édesatyánk, Felséges Istenünk! Igéd üzenetét hallván bűn vallásra kell nyíljék ajkunk — mi és a mi atyáink, gyermekségünk óta mind a mai napig nem hallgattunk a Te szódra, hanem vétkeztünk ellened. Bármily keserves is megvallani, töredelmesen elismerjük, hogy e vétkek következményeképpen heverünk gyalázatban. Ezért ki-ki közülünk miféle nyomorúságban él, a földnek mely részén otthontalan száműzetésben, uj otthon ígéretében talán, de a régi soha ki nem törölhető képével szivében, vagy a régi hazában mondhatatlan szenvedések között — Hozzád szálló szavunk nem panasz, még kevésbbé zúgolódás, de könyörgés: bocsánatodért, szabaditásodért. És a könyörgés után esküvés: hogy él az Isten, élsz Te, élsz mindenekfelett; egyedül Neked fogadunk hűséget, Hozzád térünk! Térj hozzánk Te is, most Igéd által és minden időben Szentlelked tanító, óvó és vezérlő erejével. Az Ur Jézus nevében kérünk, hallgasd meg imádságunkat. Ámen. 5. Énekeljünk, Isten Igéjének hallgatására készülődve: (32. dicséret, saját dallam) Megáll az Istennek Igéje És nem állhat senki ellene; A nagy Isten vagyon mivelünk És szent Lelke lakozik bennünk. A nagy Isten vagyon mivelünk És szent Lelke lakozik bennünk. 6. Az alapige, melyről mai igehirdetésünk Isten segítségével bizonyságot tenni kíván Írva található Jeremiás könyve 3. részében a 12. versben ekképpen: “Menj el és kiáltsd e szókat észak felé és mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel, ezt mondja az Ur és nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, ezt mondja az Ur, nem haragszom mindörökké.” 7. Igehirdetés. Kedves Atyámfiái! Hatalmas történelmi időkben, olyankor, amikor országok sülyednek el és országok emelkednek fel, olyankor, amikor háború dúl, vérpatakok folynak, amikor tüztenger önti el a félvilágot és robbanások reszkettetik meg a levegőt, amikor az ember szenved, mert nyomorúság alá vettetett, mindenki ajkán felhangzik előbb-utóbb a miért, a kérdés, hogy mi vájjon mindennek az oka. Némelyek azt mondják, hogy szerencsének és történetnek dolga ez. Mások meg azt, hogy a világ úgy teremtetett, hogy egyik állapotból a másikba menjen, hogy egyszer az egyik ország legyen felyül, másszor a másik, az átmenetnek meg szükségképpen ilyen rettenetes körülmények között kell végbemennie. Vannak olyanok is, akik azt mondják, hogy azért van mindez, mert Isten nem törődik a világgal. Saját szórakozására megteremtette egyszer, eljátszott vele addig, amig érdekelte, de azután megunta és elhagyta: törődjék vele az, akit érdekel. Egyiknek sincs igaza, Atyámfiái! Az ilyen idők sokkal többet jelentenek, nem lehet csak ilyen hányiveti feleletekkel megmagyarázni. A magyarázat sokkal nagyobb, éppen ez:^ mindenek a nagy és hatalmas Istentől vannak. És az ilyen rettenetes időknek megvan a jóslata a próféta intő szavaiban: “Mert a nép és ország, mely
