Evangéliumi Világszolgálat, 1953 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1953-01-01 / 1-2. szám

12 EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT MAGYAR TÖRTÉNET LACKAWANNÁRÓL A Buffalo déli városrészéhez csatlakozó Lackawanna Első Magyar Presbyteriánus Egyházának templomában hallgatjuk Nagytiszteletü Molnár Jenő dr. prédiká­cióját. A mindenütt jelenlévő Isten dicsőségét hirdeti a lelkipásztor és mi kis magyar gyülekezet ebben a csendes órában kikapcsolódunk a rohanó amerikai élet zajából s még mi, a nagy világégés menekültjei is érez­zük, hogy ezen a világon semmi sem történik céltalanul. A lelkész záróimájába belefoglalja azt a magyar fér­fiút is, kit az amerikai nép százezres tömegének bi­zalma arra hivott el, hogy a százhatvanmilliós nép egyik képviselőjeként — ötszázhuszonkilenced-magával a kongresszusban intézze az Amerikai Egyesült Államok, de nyugodtan hozzátehetjük, a világ ügyeit. — A Dohnányi és Bartók tanítvány Nagytiszteletü Asszony szakavatott ujjai alatt felzug az orgona s a gyülekezet óhazai zamatossággal énekli a záróéneket. — Vége az istentiszteletnek. Kifelé mentünkben a szokásos bucsuz­­kodás, amikor a lelkésznek még mindenkihez van egy pár kedves szava. — És éppen ennek a kijárati beszél­getésnek volt ezúttal egy kedves epizódja. — “Hallo! Frank!” szólal meg egy hang a kifelé igyekvő csoport­ban. — Kedves és bizony egy kicsit megható is, mert a hang gazdája Pillion R. János, az uj képviselő s akit szólít, Oláh Feri bácsi, az egyházfi, az egykori horto­bágyi bojtárgyerek, aki a végtelen magyar rónáról ke­rült Amerika egyik legnagyobb gyárvárosába, de aki ősei erős hitével itt a kis magyar templom és parókia körül teremtett magának egy külön kis világot, mely­ben a magyar számadó hűségével viseli gondját azok­nak a magyar értékeknek, amiket reábiztak. Pillion R. János úgy érezte, hogy nagy választási győzelme után első útja az Isten házába kell, hogy vezessen s mi, kis magyar gyülekezet boldog örvende­zéssel állapítottuk meg, hogy ez az Istenhez vezető ut éppen a kis magyar gyülekezet templomába hozta. — Az amerikai kongresszus első magyar képviselője már itt született az Ohio állambeli Conneaut városkában 1904. augusztus 10.-én. Buffolo South Park-i High School-jában graduált, egyetemi tanulmányait a Cornell egyetemen végezte; ott nyerte el 1927-ben a “Bachelor of Laws” fokozatot. — Vakációit kemény munkában töltötte s igy ügyvédi gyakorlatának megkezdésekor már tisztában volt azokkal a társadalmi problémákkal, melyek megoldásán már az elmúlt huszonnégy év alatt is sokat fáradozott. Harcos egyéniség, kinek nevéhez már eddig is sok társadalompolitikai siker fűződik. Ko­rábban mint városi törvényszéki biró és szakszervezeti ügyész, utóbb mint Erie megye 6-os számú kerületének képviselője a New York állam törvényhozó gyűlésében folytatott kiváló társadalompolitikai tevékenységet. Ne­véhez fűződik az állami háztartás kiadásainak csökken­tése, de mindenek előtt a szervezett munkásság érdeké­ben kifejtett munkásságával jegyezte be magát az amerikai szociális mozgalmak történetébe. Minden igaz ügy szószólójaként ismeretes Pillion R. János atyánk­fia, ki Lackawanna és Buffalo rohamos fejlődésében éppen olyan jelentős szerepet játszott, mint a farmerek jogos igényeinek a kielégítésében. De Pillion R. János most érkezett el igazán oda, ahova rátermettsége és tehetsége predesztinálta. Bizo­nyára aktiv tagja lesz a kongresszusnak s hogy ez igy lesz, azt már az a megnyilatkozása is jelzi, amit épen lelkipásztora előtt tett: “A Világ békéjének egyetlen biztositéka a mi er­kölcsi erőnk, a mi gazdaságunk egészsége és a mi katonai felkészültségünk.” A tartós béke hive Pillion R. János, de ennek — úgy­mond — elengedhetetlen előfeltétele a “Soviet Trust” megfékezése és visszaszorítása azok közé a keretek közé, melyek megilletik, — feltéve, hogy majd akad nép a világon, amelyik a szabadság és demokrácia el­veinek tiszteletben tartása mellett megnyilatkozó aka­­ratelhatározással épenséggel ebben a rendszerben óhajt élni. Pillion R. János máris beledobta a közvéleménybe a “Soviet Trust” elnevezést. A szabadságot és békét hazudozó szovjet propagandáról le kell rántani az ál­arcot, hogy azután hamisítatlan valóságában ott álljon a világ itélőszéke előtt a rabszolgatartó emberhajcsár, nemcsak a termelésnek, de az életnek és halálnak ura is ott, ahol ideig-óráig megvetheti lábát. Pillion R. János fenti üzenetében hatalmas feszitő erő van. A nemzetközi tárgyalások vonalán uj utat jelent az ő meglátása s az a tény, hogy a Szovjet kép­viselőit nem népképviselőknek, hanem a mindenható Szovjet Truszt szócsöveinek tekinti. Ez az ut az IGAZI BÉKE útja, mely egyben tartós is lesz. Ezen az utón járó politikusok megértik az Amerikai Egyesült Álla­mok népének igazi érdekét, de megértik azt a nagy­szerű feladatot is, amelyet hatalma birtokában a leigá­­zottak érdekében Isten éppen az amerikai népre bízott. Büszkeséggel tekintünk Pillion R. Jánosra, erre a szivembe adtál... Persze, hogy én is tudtam azt, hogy Krisztus vigyázza lépteim, meg a te lépteidet... Hogyne tudtam volna! Reggel is, amikor iskolába in­dultál, az ablakból lestelek, vájjon megcsúszik-e lábad a síkos téli úton, de akkor is azt mondtam magamban, hogy téged vigyáznak ... felülről... De tudod, Kicsim, mi nagyok úgy elfoglaljuk magunkat, hogy sokszor éppen arra nincs időnk, amire kellene és pont arra nem gondolunk, ami a legnagyobb békességet, nyugal­mat adná a mi zaklatott, ideges napjainkban... Milyen félelemben él a világ! Te, meg én. Időnk van fegyverkezésre, propaganda könyvek Írására, nyo­mására, építeni védőhelyeket... S mindezek meg fog­nak tartani bennünket? ... Ki fog megtartani bennünket? Ő, aki sohasem alszik. Vigyáz reánk. Haranginé Juhász Antónia

Next

/
Thumbnails
Contents