Evangéliumi Világszolgálat, 1952 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1952-01-01 / 1. szám

4. oldal UJ-KALEDóNIAI LEVÉLRÉSZLET Megkisérlek egyet-mást leírni az itteni életről. Uj Kaledónia: francia birtokban lévő sziget, Ausz­tráliától körülbelül 1200 kilométerre keletre; 400: kilométer hosszú, 50 széles. Magas hegyei kopárok, alig van rajtuk kevés fás rész. Viszont nagyon gazdagok ércben. Sok a nikkel, króm, de van bőven vas, réz és más érc is. Nikkeltermelésben Uj Kale­dónia második a világon, tulajdonképpen ebből van a sziget gazdagsága. Néhány folyójábán az esős évszakban annyi a viz, hogy kiöntenek és óriási károkat okoznak, egyes településeket hosszú időre teljesen elvágnak a külvilágtól. A szigeten jó asz­faltozott utak vannak, de ilyenkor ezek nagyrésze is viz alá kerül. A növényzet szép és dús, rengeteg a kókusz és. banánpálma, de van sok narancá, citrom s papájfa, is. A gyümölcsök szinte állandóan termésben van­nak ; alig érett meg az egyik termés, máris virág­­zik a másik. Azt lehet mondani, hogy minden gyümölcs kétszer, sőt két és félszer érik évenként. A sziget állatvilága is gazdag. 70.000 szarvas­­marha van, kevés juh, sertés és ló, de bőségesen szárnyas. A vadon élő állatok közül számottevő a szarvas és őz, de van egy egészen különös, 40-60 centiméter hosszúságú, óriásdenevér-fajta, amely a benszülötteknek kedvenc eledele. Rengeteg a különböző hal-fajta, tengeri rák, pók, kagyló, csiga. Mind élvezhető, sőt igen jó eledel, különösen a benszülöttek készítési módján. Viszont sok a, cápa is, úgyhogy a tengerben való fürdés élet­­veszélyes; nincs is strand-élet jóformán semmi. Ragadozó vagy más veszélyes állat nincs. Annál kellemetlenebbek azonban a szúnyogok, legyek és két más rovarfajta, a kafár és miipát. Ez utóbbi sem veszélyes éppen, de csípése, ha az ember nem intézkedik azonnal, megdagad és erős fájdalmat' okoz, néha hetekre. LEVÉL HAZULRÓL A húgom irt! A régen várt levél Csak szomorú, bus híreket hozott: “Házunk rombadőlt, jó anyánk halott.” S én gyermekemmel itt a Golgotán, Óh Istenem, mi vár még vajh reánk? A tél után jő-e még uj tavasz? Virágfakasztó, bűvös fuvallat — Vagy ránk borul örökös alkonyat? Molnár Ferencné. Az éghajlat jó, bár nekünk, európaiaknak ele­inte szokatlan. Később azután megszokjuk és igen jól érezzük magunkat az örökös tavaszban és nyá­­ban. A téli hónapokban (júniustól augusztusig) a hőmérséklet 15-25 fok C között, nyáron (decem­bertől februárig) 20-85 fok C között mozog. Nyá­ron sokat esik az eső és gyakoriak a szélviharok, a hírhedt ciklonok, amelyek elképzelhetetlen káro­kat okoznak. Nemcsak termést, veteményt, gyü­mölcsöt, állatot pusztítanak el, hanem kőházakat is szétrombolnak. Tropikus lázbetegség, malária, nincs a szigeten, viszont elég sok a leprás és a tüdőbeteg. A leprá­­sok részére egy közeli kis szigeten építettek ott­hont, a tüdőbetegeknek pedig a sziget belsejében magas, erdős helyen gyönyörű szanatóriumot. Utóbbit épp a múlt hónapban avatták fel. A tüdő­beteg érdekében a francia vöröskereszt tesz külö­nösen sokat. A lakosság kerek 63 ezer, amiből 32 a benn­szülött, 18 ezer a fehér, a többi munkára idehozott különböző szinü és fajú. A lakosság igen vegyes; él itt francia, angol, német, olasz, lengyel, jávai, kínai, indokinai, japán, néger s most már magyar is. Összesen 17 különböző nyelvet beszélnek a szi­geten, de franciául többé-kevésbbé mindenki tud. Magyarok összesen öten vagyunk. A magyarok közül egy már féléve francia állam­polgár. Megélhetésünk a kezdetben nagyon küz­delmes volt, de a magyar tehetség és sokoldalúság mindnyájunkat igen tűrhető viszonyok közé jut­tatott. Istenbe vetett bizodalommal dolgozva, tü­relemmel, szorgalommal, kitartással és élniakarás­­sal mindnyájan megtaláltuk helyünket s el lehet mondani, hogy most már mindannyian megbe­csült és tisztelt tagjai vagyunk ennek az igazán szép és vendégszerető kis országnak. Mikor két évvel ezelőtt ideérkeztünk — francia . nyelvtudás nélkül persze — eleinte annyira ki­látástalannak láttuk helyzetünket, hogy már-már azon voltunk: visszamegyünk Németoi’szágba, ahonnan elindultunk. De az Úristen megsegített minket. Megismerkedtünk, sőt barátságot kötöt­tünk a helyi református misszió lelkészével és családjával. Neve Marc Lächeret és fizetés nélkül végzi missziói munkáját; abból élnek és abból iskoláztatja hat gyermekét, amit a hívek adnak össze. Mindig van ideje és kedve mindenkin és mindenütt segíteni, ahol szükség van rá. Mikor látta helyzetünket, azonnal kezébe vette sorsunk irányítását. Először is ingyen lakásról gondosko­

Next

/
Thumbnails
Contents