Evangéliumi Világszolgálat, 1952 (3. évfolyam, 1-6. szám)

1952-01-01 / 1. szám

EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT Kiadja a Magyar Evangéliumi Világszolgálat az Evangéliumi és Református Egyház és a Magyar Evangéliumi Világszolgálat Barátai támogatásával 1. SZÁM 1952 JANUÁR III. ÉVFOLYAM ALAPVETŐ SZÜKSÉG Érdekes tarka képet kaphatna az érdeklődő, aki végig olvasná az Evangéliumi Világszolgálat­hoz érkező levelekben foglalt kívánságokat és ké­réseket. Megmutatják ezek, hogy mi mindent sze­retnének elvégeztetni az Evangéliumi Világszolgá­lattal a világba szétszóródott testvéreink. A kíván­ságok szinte kivétel nélkül mind komolyak és tisz­teletre métlók. S amikor kénytelenek vagyunk vá­laszként megírni például azt, hogy nincs lehetősé­günk valamely egyébként értékes könyv kiadá­sára, vagy az Egyesült Államokba bevándorolni szándékozó testvérünk ügyének legfelsőbb helyei ken elintézésére, vagy a Magyar Szépművészeti Muzeum külföldön eladásra kerülő képeinek meg­vásárlására, vagy egy igen szüséges gyermek­­otthon felállításához fedezet szerzésére, vagy egy­­egy otthon maradt rokon vagy barát számára or­vosságok küldésére és ezer más dolog elintézésére, akkor újból és újból érezzük, hogy mindeme fel­adatok legalább részbeni elvégzésére kellene lennie jól működő testvéri munkáljak. De a fentieket, az adott körülményeink mellett, nem tartjuk feladatunknak. Feladatként olyan dolgot látunk magunk előtt, melyről Jézus úgy beszélt, mint “az egy szükséges dqlog”-ról, ami mellett minden más eltörpül, illetve: ami ha hiány­zik és nem képezi minden egyébnek az alapját, akkor teljesen hiábavaló, ha az ember akár “az egész világot megnyeri is.” Ez a feladat az ige­hirdetés. Még pedig az elsődleges igehirdetés. Az az igehirdetés, melyet Jézus is végzett akkor, ami­kor Mária és Márta házában azt mondta, hogy az ő tanításainak, az Isten beszédének hallgatása “az egy szükséges dolog.” Az embereknek igazság­gal, bölcsességgel, tudással: Igével való megtölté­sét, újjászületését tartotta szükségesnek, mely aztán természet szerüleg hozza magával az összes gazdasági, politikai, gyógyászati, teknikai, neve­lési, bölcseleti és társadalmi kérések megoldását. Töredékesen, amennyire tudjuk, de ezt a jézusi célt követjük az Evangéliumi Világszolgálattal, írott Istentiszteleteink és Vasárnapi Iskoláink az egyetlen szükséges dolgot igyekeznek tolmácsolni a szétszórtságba került magyarokhoz. Boldogan tehetünk bizonyságot arról, hogy szerte a világon az igét magyarul vágyó emberek, testvérek gyűlnek össze családi, baráti, helységi EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT Bennünket megvetett a jelen És kitagadott a múlt . . . Fajtánk, hitünk, jövőnk, reményünk Letört kalász — mind vérbe hullt . . . Meleg szivünkből már fogy a vér S végsőt lobban az áldás. Az életünk bomlott sikoly, Végtelen, bus kiáltás. Ki hiv ... ki kérd ... ki hallja? Elvész, mint enger vad moraja, Hogy uj viharral újra keljen? Oh nem! Még van, ki félt, szeret . . . Nézd — nyugatnak nyújt kelet kezet És északnak izén a dél: Oh, Jézus jár újra á vizen S tengerek habján útra kél. Kovácsné Páll Rózsa.

Next

/
Thumbnails
Contents