Evangéliumi Világszolgálat, 1951 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1951-01-15 / 1. szám
4. oldal EVANGÉLIUMI VILAGSZOLGALAT EGYHÁZI BÜNTETŐTÖRVÉNYCIKKEK. A Cseh Barátok Egyháza közölte az egyházi vonatkozású büntetőtörvénycikkeket, amelyeket a cseh állam a múlt év augusztusában hirdetett ki. A törvénycikkek tartalmazzák mindazokat az államellenes cselekményeket, melyeket egyházi tevékenységgel kapcsolatban lehet elkövetni. Néhányat itt közlünk mutatóba: 3 hónaptól 3 évig terjedhető szabadságvesztéssel büntetendő az, aki egyházi állásával visszaélve azt a népi demokrácia szempontjából káros politikai befolyás gyakorlására használja- fel. 1-től 5 évig terjedhető szabadságvesztéssel büntettetik az, aki valamely vallásos funkció elvégzését, melyhez mint lelkészt hívják, megtagadja. 3 évig terjedhető szabadságvesztéssel büntettetik az, aki egyházban vagy más vallásos társulatban az állam beleegyezése nélkül lelkészi funkciót végez. Ugyanígy büntettetik az, aki lelkészi funkcióf>végez valamely egyházban vagy vallásos társulatban más helységben, mint amelybe az állam beleegyezésével helyeztetett. Aki viszont valakit valamely egyházba vagy vallásos társulatba lelkészi funkció végzésére az állam beleegyezése nélkül nevez ki, 1-5 évig terjedhető szabadságvesztéssel büntettetik. 1-5 évig terjedhető szabadságvesztéssel büntettetik az, aki valamely egyház vagy vallásos társulat fölé rendelt állami felügyelőt feladatának végzésében szándékosan akadályozza vagy abba beleavatkozik. ....Egyébként, természetesen, Csehországban teljes a vallásszabadság.... “CIVITAS DIABOLI” cimü, októberi számunkban közölt cikkünkbe két súlyos sajtóhiba került be: A 6-ik oldal 2-ik bekezdése utolsó sorában “szimpátiája” van írva “szimptomája” helyett és a S-ik oldal második hasábjában a harmadik bekezdés harmadik sorában “szemszögéből” helyett “szemüvegéből” került. — Többek érdeklődésére közöljük, hogy a cikkíró Erdélyi Zsolt már hosszabb idő óta az Egyesült Államokban van. itt Nyaslandban pedig a különböző római katolikus és protestáns missziók végeznek nagyeredményü munkát. A mi birtokunkon is van iskola és egyben templom, ahol, az itteni szokás szerint természetesen nekünk tisztelet hely jár, s nagyon rossz vért szülne, ha arról bármelyik családtag egyszer is elmaradna, s igy mi katolikusok és reformátusok egyaránt, szívesen vagyunk ott, úgy és ott tiszteljük a jó Istent, ahogy és ahol lehetséges. Munkánk és reménységeink közepette tapasztaljuk, hogy a boldog és megelégedett élethez nagyon kevés is elegendő, csak az a fontos, hogy hit, remény és szeretet lakozzék szivünkben. Nyasaland, Afrika, Njuli Estaten. Dr. Gunde László. ÉRDEMESNEK, SZÜKSÉGESNEK tartja-e, hogy a “Világszolgálat”-ot folytassuk? írja meg! Gyermekeink* Mikor a kommunista uralom alatt lévő országok vallásszabadságára gondolunk, mindig az üldözések jelen állapota és pillanatnyi következményei ötlenek eszünkbe. Hogy most, ma mi a sorsa egyházaknak, igehirdetésnek, egyházi intézményeknek, a híveknek és a hűeknek. Egy otthonról kapott levél és egy otthonról való hir arra kényszerit, hogy a jelennél még inkább a jövőre gondoljunk. A levél szerint — tanárember irta, egyházi intézményünk volt tanára, aki ma alig találja helyét az uj szellemű iskolában saját régi osztályában, régi tanári szobájában — a mai rezsim valláspolitikáját legtalálóbban igy lehet összefoglalni: a vallás szabad, de meg kell halnia, így van ez a vallástanitással: teljesen szabad, de meg kell halnia; vagyis indirekte mindent el kell követni, hogy a vallástanitás teljesen megszűnjék. A hir, amire fentebb hivatkoztunk, már erre az indirekt módszerre mutat: a tanítónő apró elemistákkal elmondatja a Miatyánkot, hangsúlyozottan elimádkoztatja azt a részt, hogy “Add meg a mi mindennapi kenyerünket ma”, azután megkérdi: Nos, gyerekek, nézzetek körül itt az osztályban, keressétek meg, hol a kenyér, amit Isten ad? Azután lehajtott fejjel Sztálinhoz imádkoztatja a gyerekeket s mialatt az apró ártatlan magyar gyermekek Sztálin “apánk” nevét ismétlik, az ajtón az iskolaszolga-elvtárs halkan hatalmas tálca kenyeret nyújt be. A tanulságot a gyermeki lélek és ész igy kell, hogy levonja a tanítónő segítségével: Istenhez imádkoztak kenyérért, nem adott, tehát nincs Isten: Sztálinhoz fordultak kéréssel, íme, itt a kenyér, tehát Sztálin a gyermekek igazi atyja, a legjobb ember és főleg nagyobb, erősebb és jobb az Istennél. Egy pillanatra se feledkezzünk meg arról, hogy hitvalló egyházak, hitvalló felnőttek mit szenvednek manapság. Jelentőségében azonban ez az üldözés mindig kisebb lesz, mint az a hadjárat, amit a kommunizmus a gyermekek ellen visel. A hívőket meg lehet félemliteni, gyengíteni lehet és el lehet hallgattatni, még azt is el lehet érni, hogy nyíltan megtagadják hitüket, de a belsőjüket megváltoztatni nem lehet; lesznek mártírok és lesznek megalkuvók meg renegátok is, — de a hit ott marad a szivük mélyén, szunnyadóan vagy égőn, lángolón vagy perzselőn. De a gyermekek? Megfelelő kommunista iskola és nevelés, amelyben vallásellenesség és vallástalanság ördögi ügyességgel van összekapcsolva, egy felnövő iskolai generációval többet tud elérni, mint tízszer annyi véres üldözéssel. Tiz év alatt idegenné, csúfsággá, botránkozássá, ellenséggé lehet tenni Isten és Krisztus nevét. Jól ügyeljen tehát a világon szétszórt magyarság. Nem tudjuk, meddig tart a jelenlegi állapot és azt sem tudjuk, hogy a vasfüggöny mögötti borzalmas kémvilágban, ahol a gyermeket önnön szülője árulójává nevelik, a szülők hogyan tudják gyermekeik leikébe mégis belecsepegtetni a Megváltóról szóló örömhirt. A világon szétszórt magyarságnak, amely szabad hitében és szabad gyermekei oktatásában, úgy kell viselkednie, úgy kell ügyelnie gyermekei Isten tudományában való növekedésére, mintha ő lenne egyedül az örökség őrzője.
