Evangéliumi Világszolgálat, 1950. augusztus-december (1. évfolyam, 1-5. szám)
1950-08-15 / 1. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 9. oldal írott Istentisztelet (11. szám. Vasárnapra.) A VÁLASZTOTTSÁG FELTÉTELEI ÉS ÁLDÁSA. 1. Köszöntés: Kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ur Jézus Krisztustól. Ámen. 2. Énekkel dicsérjük Istent: (XXV. zsoltár) 1. Szivemet hozzád emelem És benned bízom Uram! Mert meg nem szégyenittetem, Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek: Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek. 2. Utaid, Uram, mutasd meg, Hogy el ne tévelyedjem. Te ösvényedre tanits meg, Miken intézd menésem: És vezérelj engemet — A te szent, igaz igédben, Oltalmazd életemet, Mert benned bizom, Ur Isten. 3. Aki az Ur Isaent féli És tiszteli szivében, Azt ő nagy híven vezérli Ő igaz ösvényében; Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik”. 3. Isten Igéjét hallgassuk meg Mózes második könyve 19-ik részének 1-8 verseiből: A harmadik hónapban azután hogy kijöttek vala Izráel fiai Egyiptom földjéről, azon a napon érkezének a Sinai pusztába. Refidimből elindulván, érkezének a Sinai pusztába és táborba szállónak a pusztában: a hegygyei átellenben szállá pedig ott táborba az Izráel. Mózes pedig felméne az Istenhez és szóla hozzá az Ur a hegyről, mondván: Ezt mondd a Jákob házanépének és ezt add tudtára az Izráel fiainak. Ti láttátok, amit Egyiptommal cselekedtem, hogy hordoztalak titeket sas szárnyakon és magamhoz bocsátottalak titeket. Mostan azért, ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim: mert enyim az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. Ezek azok az igék, melyeket el kell mondani Izráel fiainak. Elméne azért Mózes és egybehívó a nép véneit és eleikbe adá mind azokat a beszédeket, melyeket parancsolt vala néki az Ur. És az egész nép egy akarattal felele és monda: Valamit rendelt az Ur, mind megtesszük.”— A kegyelem Istene tegye áldottá az ő igéjét, hogy beszéde lakozzék bennetek gazdagon és sok gyümölcsöt teremjetek az ő dicsőségére. Imádkozzunk! 4. Ima: Népeknek Ura, örökkévaló Isten! Tiéd a föld és az ég, tiéd a végtelen nagymindenség. Akaratodból és jóságodból lett és lesz minden a végtelen időben. Tehozzád tér vissza hódolva minden. A te országodban foglal helyet az örökkévalóságban minden, aki neked engedelmeskedik és a te alkotásaid anyagává olvad vissza minden, akit bűnei a földhöz kötnek és porból vett engedetlen élete porrá válik megint. — Előtted hódolunk a neved imádására szánt eme órában. Fogadj el minket úgy, amint vagyunk: bűneinkkel, vétkeinkkel együtt. De cselekedő, hogy mikor színed elől mindennapi munkáinkba térünk vissza, akkor már legyünk szabadok vétkeinktől, bűneinktől és váljunk elhatározott híveiddé, megcselekedve mindazt, amit te parancsolsz nekünk. Igéd hirdetése legyen számunkia alkalom arra, hogy szent és jóságos akaratod életünk törvényévé magasztosuljon bennünk. Ámen. 5. Énekeljünk, az Isten igéje hallgatására készülve: “Itt van szivem, Neked adom Uram, Neked, ki alkotód! Rossz a világ, Énnekem add fiam: Szád ily parancsot ád. Itt van szerelmem áldozatja, Hűségem hü kezedbe adja: Itt van szivem, itt van szivem!” 6. Az alapige, melyről a mai igehirdetés szól, irva van Mózes második könyve l9.-ik részének 5-6 verseiben, honnan az Igét hallgassuk meg alázatos figyelemmel: ‘‘Mostan azért, ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép között az enyéim, mert enyém az egész föld: és lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép”. 7. Igehirdetés: Kedves Testvéreiml Isten ezzel a kijelentésével olyan világba vezet el, amely a maga egészében a mi gyarló földi életünk számára örökre megfoghatatlan marad. Ennyi követeléssel és ilyen kegyelemmel csak maga Isten léphet fel, akinek van hatalma arra, hogy egy szempillantásával világokat semmisítsen meg s egyetlen szavával uj világokat hozzon létre, megvetett népeket tegyen magáévá, elhiván őket dicsősége szolgálatára. Messze Egyiptomban, a Gósem földjén rátekint egy lelki-testi nyomorúságban tengődő népre. Szive megesik rajtuk. Elküldi hozzájuk a tragikus életű, diadalmas hittel és bizó reménységgel megáldott férfit: Mózest, aki dadogó ajakkal közli velük az élő Isten szabadulást adó szent akaratát. És azok a korbácsütésekhez szokott, kigunyolt és lenézett emberek a leigázó hatalom ellenére, mint az álmodok, gyanútlanul nekivágtak az ismeretlen útnak. Csak a harmadik hónapban, csomó nélkülözés és szenvedés után, amikor esküvel kell elkötelezni magukat a szabaditó hatalom szolgálatára, ott a kijelentés hegye alatt értik meg igazán, hogy mit akar velük Isten. Ott világosodik meg előttük, hogy az a kegyelem, mely számukra a szabadulásban lett valósággá, nem a könnyen szerezhető jóléthez és a még könynyebben eljátszható boldogsághoz, hanem a halálosan komolyan vett s kemény feltételekhez kötött élethez vezet. Ott ismerik meg azt az egyetemes igazságot, hogy a választottság nem a ‘‘jó sorssal” való megajándékozás, hanem megbízatás a legszentebb harc megharcolására, amelyné1 az embernek mindent el kell veszítenie, amit man'-énak vallott, vagy vall, hogy ő maga mindenestől Minős szivével és kételkedő leikével Isten tulajdona 1ehessen.
