Evangéliumi Világszolgálat, 1950. augusztus-december (1. évfolyam, 1-5. szám)
1950-08-15 / 1. szám
6. oldal EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT ami természetesen a mai politikai, társadalmi, nemzeti és nemzetközi helyzetünkben is keserű gyümölcsöket terem. A kötelességeink ma is azok, amik eddig voltak, csak most már világviszonylatban is kiszélesedtek. Ugyanazok a kötelességek otthon és a szétszórtságban. Az otthoni református és általában protestáns egyházban komoly és mély lelki ébredés történik, mely kihat nem csak a környező népekre, hanem amelyre a külföldi, nyugati egyházak is testvéri érdeklődéssel figyelnek. A kötelesség azonban velünk, szétszórtságba kerültekkel is eljött. Nekünk ma módunkban áll a magyar szivén át dobogó, a magyar életekben kivirágzó keresztyénséget megmutatni azok előtt, akik közé kerültünk. Figyelnek is reánk. És sokat várnak tőlünk. Gyakran több evangéliumot várnak tőlünk, mint amit ők maguk hisznek és élnek. És nekünk valóban lehetőségünk volna ezt adni, mert őseinktől a tiszta evangélium követésére való figyelmeztetést kaptuk, az elmúlt években pedig keresztül mentünk, sőt még ma is keresztül megyünk olyan megpróbáltatásokon, melyek mint gyógyitó, tisztitó csapások Istenhez akarnak vezetni és egészen az Ö szolgálatába állítani. A magyar protestáns múlt elmulasztott kötelességeinek csapásait érezzük. Súlyosabb lesz azonban a csapás reánk azokért a kötelességekért, melyeket személy szerint mi mulasztanánk el. Lehet-e jóvátenni a mulasztásokat és lehet-e elkerülni azokat a magunk életében? Biztosak vagyunk benne, hogy igen: Mindenikünk a saját helyzetében felismerheti, hogy mi a tennivalója, mint magyar református, protestáns, keresztyén embernek. FELÜLÖK TRAKTOROMRA. (küzdelem a végeken. Szerk.) Na, már traktor is kell neki, — mondják a rosszmájuak, ha elolvassák a címet, hát nem elég természetellenes, hogy az életnek és a munka elvégzésének igen fontos eszközéhez ragaszkodik? No, megnyugtatok mindenkit, hogy nem ilyesmire gondolok. Arra gondolok, hogy valaki sajnálkozását fejezi ki felettem, hogy engem mennyi támadás ér, hogy beszélnek rólam.... (Sokszor azok, — tette hozzá — akik szemben nagyon kedvesek tudnak lenni.) Ez bizonyára igy is van ,de nem is lehet máskép. Hiszen az természetes, hogy a Gonosznak, a Sátánnak sehogysem tetszik, ha valahol az Isten országa ebben a világban kezdi felütni a fejét és terjeszkedni kezd. Nosza minden erejével igyekszik megakadályozni ezt. — Hol is kezdje rontó munkáját, ha nem azokon, akik Isten országának munkásai? Ezért veszi célba elsősorban az igehirdetőt. Először is azt igyekszik bizonyítani, hogy amit az igehirdető hirdet, azt csak azért teszi, mert hát ő abból él, tehát “muszáj” neki. Aztán célbaveszi emberi mivoltából folyó szükségeit: azt, hogy valahol laknia is kell, azt, hogy családja is van, azt, hogy munkája elvégzéséhez munkaeszközökre van szüksége, stb. stb. — Aztán folytatja a támadást azokon, akik ébredezni kezdenek, akik Isten országához csatlakoznak. Azzal gúnyolja őket, hogy “azért járnak templomba”, mert “tisztségre vágynak”, uton-utfélen ujjal mutogatnak rájuk: “pap-pártiak”, “pápisták” (ez a legújabb kifejezés ebben a vonatkozásban), általában folyton a “pap” szót sütik rájuk, mint elrettentő bélyeget. Akár az igehirdetőről, akár a hívőkről legyen szó, ez nem újság. Jézus előre megmondta: “Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet bocsássák a földre”. ■— És ebben sincs semmi ellentmondás Jézus Krisztus békeprogramjával szemben, az egyetlen igazi békeprogrammal szemben. Mert az a békétlenség, amit Jézus megjelenése egy családban, egy városban, egy nemzetben támaszt, ugyanaz, amit az orvosság, vagy a test egészséges vérsejtjei végeznek, mikor a gyilkos kórokozók, bacillusok, baktériumok behatolnak a szervezetbe s a szervezet nem engedi magát, a vérsejtek feláldozzák magukat a védelemben: lázban ég a test. A délalbertai magyarság teste is lázban ég. Nem én miattam, hanem az Ige miatt, a Krisztus miatt, akit hirdetek, akit szolgálok s aki ellen a Sátán tiltakozik. Meg aztán. Kérdezem, — azok, akik a Sátán szolgáivá szegődve támadnak — egymást nem támadják, egymást nem marják? Sokszor a közvetlen szomszédok leplezett vagy leplezetlen irigységgel figyelik egymás mozdulatait. Mit csinál? Mit vásárol, ami neki még nincs? És mi lenne a világgal, az éhező milliókkal, hogyha a föld munkásai, hogyha a farmerek törődnének azokkal a beszédekkel? Bizony nem törődnek ők, hanem felülnek a traktorra és attól a pillanattól kezdve csak előre tekintenek, előre, a termés, a kenyér, a jövő felé. Miért ne kövessem én az én népem példáját? Bizony én is felülök a traktoromra és szántom a legáldottabb földet, a magyar nép szivét, — hogy előkészítsem az isteni mag befogadására. Aki az ekeszarvára veti a kezét és hátra tekint, nem méltó az Isten országára". Délalberta, Kanada. Orth Győző. “Evangélizálni annyit jelent, mint a szélhámosból becsületest, a kéjencből erkölcsöst, a könnyelműből megfontoltat, a fösvényből adakozót, a gyanakvóból jóakarót, az iszákosból józant, az ármánykodóból őszintét, a ridegből szeretetreméltót és a gyülölködőből emberbarátot faragni. Másszóval evangélizálni annyit jelent, mint valakit rábírni arra, hogy teljesítse Krisztusnak ama parancsát: ‘Szeresd Istent mindenek felett és felebarátodat, mint önmagadat’.” Spurgeon. “Annál inkább kivillan valakinek a magasabbrendüsége, minél mélyebb útját tudja megjárni az alázatosságnak, mert enélkül nincsen igazi emberi nagyság.” Mátyás Ernő. “Az elégedetlenség azzal szemben, amit már elértünk, — olyan erő, mely tovább sodor a tökéletesedés felé.” Spurgeon. “Az előítélet teljesen megvakitja az embert.” Spurgeon.
