Evangéliumi Világszolgálat, 1950. augusztus-december (1. évfolyam, 1-5. szám)
1950-08-15 / 1. szám
EVANGÉLIUMI VILÁGSZOLGÁLAT 11. oldal lesz, azért elvárja azt, hogy a választott nép hűségesen kitartson mellette. Jó tudni, hogy ebben a szövetséges viszonyban az Ur Isten a kezdeményező, aki kegyelmét előlegezi, segítségét felkínálja. Erre a jóságra csak őszinte lélekből jövő, önkéntes elkötelezés lehet a felelet. Izráel a szolgaságból való menekülés alatt elfeledkezett erről a kötelességéről, pedig látta, hogy mit cselekedett Egyiptommal Isten. Azért hangzik feléje a biztosítékot követelő menynyei szó: “Ha megőrzitek szövetségemet”, más szóval, “ha hűségesen kitartotok mellettem”. Testvéreim, ez a kijelentés nem csak feltétel, hanem figyelmeztetés is Izráel felé. Prófétai beszéd arról, hogy reánk még kemény küzdelmek várnak. Körülöttünk nem egy, hanem száz ellenség ólálkodik, akik más istenek, a bálványok nevével és hatalmával in-' dúlnak ellenünk harcba. Isten azt akarja, hogy mind halálig kitartsunk mellette: a legkisebb megalkuvás, a legkisebb elhajlás akarata megcsúfolását, tervei elárulását, dicsősége káromlását jelentené. — Az őrizés nem könnyű feladat, nem valami kényelmes passzív magatarts; őrizés alatt az ember teljes aktivitásban él, összes fizikai és szellemi erői felhasználására van szükség. Hátha meggondoljuk, hogy örökkévaló javakról van szó, amelyek elvesztése ránknézve biztos pusztulást jelent. Isten ezekért az örökkévaló javakért és életbenmaradásért kívánja Izráel népétől szövetsége megőrzését. Nekünk, magyar református Testvéreim, akik a világ legkifosztottabb, sir szélén álló népe vagyunk, eszünkbe kell vennünk ezeket. Neked, Testvérem, meg kell értened, hogy életed biztositéka az Istennel való szövetség, a mellette való hűséges megmaradás. Drága örökség képpen igen-igen nagy értéket kaptál: A hitedet, melyet Isten a gályarabok szenvedésével és vérehullásával szentelt meg; egyházadat, melybe kegyes szivek verejtékeiket építették be üldöztetések alatt, imádkozás közben; szülőidet, akiknek imádsága véd; népedet, mely nyomorában is figyelmeztetőleg nevel; tiszta életet kínál és vár, amelynek megtartásáért szenvedett kereszthalált a Megváltó Jézus Krisztus. Kérdem, hűséggel őrködsz-e ezek fe-f lett az örökkévaló javak felett? vagy eladtad a szivedet a sátánnak? Isten szövetségének a megőrzése ezeknek a javaknak a megtartásától függ. “Ti lesztek nékem minden népek között az enyéim”. Isten a beszédére hallgatóknak és a szövetségét megtartóknak nem jólétet, vagyont, boldogságot ígér, hanem azt mondja: birtokommá, tulajdonommá teszlek. Az embert ezen a ponton éri az első “igazi“ meglepetés. Azért indult el az élet keresésére, hogy birtokló legyen, tulajdonává tegyen mindent, amit meglát, hatalmába kerítse a világot és egyszer csak szivén üti egy hang, amelyből megérti, hogy éppen olyan birtok ő is, mint akármelyik másik teremtmény a világon, akivel vagy amivel rendelkeznek, akinek parancsolnak, aki engedelmeskedni, szolgálni tartozik. Birtokos akart lenni és tulajdonná lett. Azzal a vággyal szállott küzdelembe, hogy uralkodni fog és a harcban belőle lett engedelmes eszköz. Tudatára ébredt annak a megmásíthatatlan igazságnak, hogy egy birtokos van csak, az Ur Isten, minden más, még a teremtés koronája, az ember is, az ő tulajdonát képezi. Az élet egyetemes törvénye szerint a birtok a birtokos szolgálatában áll. Az ember azáltal, hogy vállalja Isten szolgálatát, ezt a törvényt tölti be. S a szolgálat közben éri a második, boldogitóan megszégyenítő meglepetés, hogy "valamennyi nép között’’ ő az Isten tulajdona. Isten, amikor a magáévá tette, nem megalázta tehát, hanem kitüntette, papok birodalmává tette, szent néppé választotta, nagy méltóságot ruházott reá: a saját dicsősége szolgálatát. Ebben a szolgálatban egyszer csodálatosképpen maga is birtokossá lesz: a csalódások, a lemondás, a megpróbáltatások és a szenvedések birtokosává; de az engedelmesség, az alázat, a könyörület, a tisztaság, a hit és a reménység birtokosává; sőt láthatatlan erők, mennyei javak birtokosává. Lassan elveszít mindent, amivel Isten szolgálata közben megajándékozta: a szépséget, az erőt, szeretteit, ezt a világot, földi életét, hogy minden földiségtől menten, a mennyei seregek hallelujája közben végezze tovább akadálytalanul szolgálatát. A szolgálatot Isten az ő kegyelmével a szintről színre való látásban teszi teljessé. Kedves Testvérem, aki nem három hónappal, hanem 4, 5, 6 évvel ezelőtt indultál el a szülői házból, drága, boldog családi fészkedből, idegen földön halld meg még egyszer Isten neked szóló drága Igéjét. Öleld magadhoz alázattal és hálatelt szívvel, ezt feleld reá kemény elszántsággal és szent önátadással: Mennyei Atyám, legyen meg a te szent akaratod. Ámen. 8. Záró ima: Örök Isten, ki népeket emelsz fel, ha engedelmeskednek neked és aki a leghatalmasabb földi birodalmakat küldöd az enyészetbe, ha törvényeidtől eltérnek, — hisszük, hogy minket is hívogatsz és nevelsz arra, hogy népeddé legyünk. Köszönjük Atyánk, hogy a mi nemzetünkhöz is kegyelmesen elhoztad a Krisztus Igéjét és hogy évszázadokon át a mi népünk gyermekeiből is sokakat elhívtál a követésedre. Köszönjük, hogy miközénk is adtál hitvallókat, téritő királyokat, templomokat építő híveket, szeretetben élő keresztyéneket. Köszönjük, hogy oly sok jellel megbizonyitottad népünk és saját magunk viharos sorsában azt, hogy te ott vagy, jelen vagy mindig az emberek életében és hogy akik keresnek téged, meg is találhatnak és benned erőt nyerhetnek. — Kérünk, bocsásd meg mind a magunk, mind a népünk bűneit, melyekkel elzártuk sokszor kegyelmed beáradásának útjait. Tégy egészen a magadévá, hogy mind jó, mind balsorsban, mindig és mindenütt a tieid legyünk, akár szabadok, akár foglyok, akár gazdagok, akár szegények, akár hatalmasok, akár elnyomottak, akár egészségesek, akár betegek, akár társakkal bírók, akár egyedülállók vagyunk. Dicsőítsd meg szent nevedet a mi életünkben Krisztus által. Ámen. 9. MI ATYÁNK, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. Töjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, mint a mennyben, úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétettek. És ne vigy minket a kisértetbe, de szabadíts
