Evangéliumi Hírnök, 2004 (96. évfolyam, 1-3. szám)
2004-01-01 / 1. szám
CÉLTUDATOS HÍVŐ ÉLET A GYÜLEKEZETBEN folytatás az 1■ oldalról kapcsolatokban mutatkozik meg, hogy mi van a szívedben, ott edződik, erősödik szereteted, hűséged, áldozatkészséged, türelmed. Mielőtt tovább haladnánk, arra kérlek - ha még csak látogató, érdeklődő vagy a gyülekezetekben - fogadd el személyes megváltódnak Jézus Krisztust; engedd, hogy életedet átformálja, célt és értelmet adva annak. E döntés meghozatala nélkül életed ezután is ugyanolyan üres lesz, mint volt eddig. Az Úr Jézussal együtt viszont életre szóló barátokat is, testvéreket is kapsz - a gyülekezetben. A gyülekezetben céltudatos hívó' élet folyik, ami többek között e három irányban bontakozik ki.. 1. A gyülekezet és annak élő tagjai arra törekszenek, hogy a testvériség békességben és szeretetben éljen; olyan lelki közegben, ahol segítséget kapnak a testvérek a terhek hordozására, lelki épülésre, hitbeli növekedésre. (Nemcsak a lelkipásztor és néhány vezető igazodik e felszólításhoz: Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra - Csel 20:28). Ennek a célnak a megvalósulása nélkül nincs értelme további célokról beszélni. 2. A gyülekezet élő tagjai azon munkálkodnak, hogy a gyermekek és a hozzátartozók, a már meglévő látogatók megtérhessenek, új életet nyerjenek és beépüljenek a gyülekezetbe. Imádkozni is a gyülekezetben lehet megtanulni. (Ezen a téren sajnos egyre kevesebb gyülekezetben kapnak segítséget, példamutatást a mai fiatalok.) 3. A gyülekezet élő tagjai mindent megtesznek azért, hogy az evangélium terjedjen, hogy “Krisztus prédikáltassék" (Fii 1:18). A mi feladatunk elsősorban a magyarok felé irányul. Miért? Mi azok vagyunk (akár tetszik ez nekünk, akár nem). Pálnak nem volt identitás zavara. Deisten kegyelme által vagyok, ami vagyok... (lKor 8-11). Ki vigye a jóhírt honfitársainknak, ha nem mi? Ha mi nem találjuk meg a módját, mások még kevésbé fogják megtalálni azt. Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek! (Mk 16:15) Evangéliumot minden magyarnak is! Túl 4. oldal_______________________________ VAlÓBAn 7 ...... . . .: Egy könyvet kritizálni mindig könnyebb, mint megírni. Különösen is így van ez, amikor egy a magyar baptisták közösségében még új műfajról van szó. Önéletrajzot nemigen írtak eleink. Talán a kegyességük, talán a helyzetük nem engedte. Tudomásom szerint, Kovács Géza könyve (Életutam) a második ilyen próbálkozás. Ezt a Menedék Alapítvány kiadásában (2002) megjelent könyvet én elolvastam. Döbbenettel olvastam. Azért írom ezt le, mert a „négy társadalmi rendszert” átívelő életpálya egy-egy pontján érintette az én életemet, az én élményeimet is. Kisfiú voltam, emlékszem, a vasasi énekkarban még szopránt énekeltem, amikor Géza bácsit először láttam és hallottam. Józsué elhívásáról prédikált. Többen is elkísérték Budafokról. Nem gondoltam volna, hogy a könyvében ecsetelt kálváriák vannak a lelkesen prédikáló, mifelénk nagyon tisztelt lelkipásztor mögött. Az írásában felsorolt gonoszságok a mi látókörünkön kívül estek volna? Vagy, Isten gyógyító kegyelme olyan csodát művelt a szolgáján, hogy a sérelmek, csalódások és bántalmak nyomát sem látták azok, akik Igére vártak? Akik között én felnőttem a mi kis gyülekezetünkben (közöttünk is volt egy Ferenc Jóska katonája!) ezek a rendszerek-hozta feszültségek ott csengtek le, ahol minden betegségre van orvosság. Kívánom hát, hogy közösségünk történetét inkább adná tovább az ezernyi hívő, akik gyógyult fájdalmaikkal tanúskodnak a kegyelemről, nagy feladat? Nagy. De ezt a célt nem mi tűztük ki magunknak. Mi csak fölismerjük és magunkévá tehetjük. És tudatosan, céltudatosan dolgozhatunk a megvalósításán. (... célegyenest igyekszem... Fii 3:13-15) A gyülekezeteinkben tehát -» munkáljuk tudatosan a békességet;-* tegyünk meg mindent azért, hogy megtérjenek, akik már ott vannak;-* hirdessük a megtérés evangéliumát, a mi nyelvünkön is, a még kívül valók felé. A New York-i ifjúságin elhangzott igehirdetés rövid változata Herjeczki Géza mint a történész „tárgyilagosságát” ígérő lelkipásztor. Másodjára olvasva a könyvet, listát készítettem arról is, hogy mennyire félre ismertem az embereket. Ha valakit a tudásáért is tisztelnék, arról meg kellett tudnom, hogy legalább egy lényegbevágó kérdésben melléfogott; így, a szerző dr. Kiss Ferenc orvosprofesszorral történt „testvéri pengeváltását” tekintsük közös győzelmünknek, hiszen mostmár miénk a Kornya-örökség. Tessék megtudni, hogy közösségünk vezetői, akik között áldott emlékű tanártestvérek és máig is példásan szolgáló lelkipásztorok neveit is leírja („Lesznek olyanok, akiknek kellemetlen lesz olvasni, mert nem hallgatja el a valóságot csupán tapintatból” - olvassuk az Előszóban és a borítón; milyen kár, hogy a valóság elmondása és a tapintatlanság így összeragadtak!), tessék megtudni, tisztelt utókor, hogy ezek az egyszermásszor testvérek és kollégák (szolgatársak) az Egyházügyi Hivatal bábújai voltak. Ha valakit netán példásan becsületesnek ismertem volna (már megint rosszul ítéltem), azt egy ez áldozatának írt személyes levelét publikálva rántja a sárba, amiben előző beszélgetésük terhelő részét sem mulasztja idézni. Mi, olvasók, akik - szerencsénkre nem voltunk ott - valóban nem tudjuk az igazságot. A valóság-tudat szubjektivitását azonban a legtöbbünk tapintatosságával is tiszteli - nem úgy e könyv... Persze, erre figyelmeztetett... A könyvespolcomon őrizgetek egy elsárgult füzetecskét. A címe: „Baptista múlt. Az előbaptisták, az anabaptisták és a jelenkori magyar baptisták történelmének rövid vázlata.” 10. oldaláról idézem: „A forradalmi változások sora szocialista átalakulást eredményezett hazánkban. Szemeinkkel láttuk megoldani a társadalmi igazságtalanságokat. Egészében véve jótékony hatású tisztulást hozott közösségünkben az utóbbi évtized átalakulása. Ez a tisztulás és a második világháború nagy vérvesztesége létszámban a húszas években elért 14.000-es tömeget alig tarthatta meg”. Töredező lapjait ennek a más korban írt történelemnek ezután úgy védem, hogy szerzője új könyvébe helyezem, amiből - hogy, hogynem - ez éppen kimaradt. __________________________2004, január Novák József í
