Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)
2003-05-01 / 5. szám
6. oldal 2003. május A HOLT TENGERI TEKERCSEK Beszámoló a detroiti gyülekezet egy rendkívüli vasárnapjáról Bibliatanulmányozás, igeolvasás és imádkozás közben sokszor eszembe juttatja az én Atyám, hogy ne feledjek hálát adni a Bibliáért, mert nagy kincs az. Hogy mégis mekkora ajándék és kegyelem az Ige jelenléte a mai világban és talán ennél sokkal inkább Isten munkája az Igén keresztül a világ felé, az számomra ma méginkább megmutatkozott. Ez év márciusa óta hallottuk, hogy a Holt Tengeri Tekercsek címmel kiállítás nyílt Grand Rapids (Michigan) városi múzeumában. A detroiti magyar baptista gyülekezetben szó esett arról, hogy sokan megnéznék a kiállítást, de csak most április utolsó vasárnapjára sikerült belépőjegyeket szerezni a nagy érdeklődés miatt. Herjeczki Géza jó pásztorként bizony nem akarta a gyülekezetei istentisztelet nélkül hagyni, de azért belátta ő is, hogy ezt az alkalmat, ha így adta az Isten, hogy vasárnap legyen, meg is fogja áldani. Korán reggel keltünk és idejében, imádsággal indultunk el a két és fél órás autóútra. Négy autóval mentünk, szép sorban és „még négy autó jött más-más irányból. Összesen 36-an voltunk, főleg Detroitból de egy házaspár Kalamazooból is. Isten csodálatos idővel áldotta meg utunkat, igazi meleg tavaszi nap volt. Mindenkinek sikerült időben megérkezni és parkolni is. A múzeumba a belépés időponthoz volt kötve és nagyon kedves túravezetőnk is volt. A Grand Rapids-i múzeum hatalmas modem építmény, tele kisebb bemutatótermekkel, sőt planetáriummal. A Holt Tengeri Tekercsek kiállítás a múzeum legfölső emeletének egy részét foglalta el. A modem technika jóvoltából egyéni fülhallgató és adó-vevő segítségével nézhettük végig a kiállított darabokat. A legelső néhány kép a tekercsek két megtalálóját mutatta és az agyagbarlangokat, ahol a felfedezés történt. Számomra külön érdekesség volt a gipszből elkészített bejárat, egy igazi barlang bejáratához hasonló. A történet így számunkra is elkezdődött és lépésről lépésre megismerhettük nemcsak a kumráni közösség szigorú életét, de életkörülményeiket is és a szent szövegek állatbőrre történő másolásának nehéz feladatát. Kisebb-nagyobb agyagedények, használati tárgyak mellett a kumráni barlangokban talált több százezer tekercs darabkából ezen a kiállításon csak néhány jellegzetesét láthattunk. (12 eredeti leletet kapott kölcsön a Grand Rapids-i múzeum a Jeruzsálemi Shrine of the Book múzeumtól.) Külön leírásbemutatás készült a tekercsdarabok feltárásáról, „megfejtéséről”, a részek összeillesztéséről és megőrzéséről az utókor számára. A kiállítást még érdekesebbé tette a teremben itt-ott elhelyezett kis méretű képernyőkön folyamatosan futó ismeretterjesztő kisfilm, gyerekek számára is könnyen olvasható kumráni törvénykönyv és a tekercsekről egy kirakós puzzle játék. Az egyik feltűnő érdekesség az volt, hogy a kiállított tárgyak védelme érdekében a teremben nem volt erős világítás, sőt a kétezer éves, eredeti tárgyakra nem esett fény, hiszen ezáltal is még inkább károsodnának. A Holt Tengeri Tekercsek kiállítás után egyeseknek arra is jutott ideje, hogy a múzeum többi kiállító termébe is benézzenek. Azután újra összegyűltünk, ezúttal a planetáriumban, hogy mégegyszer végignézzük a tekercsek történetét, rövidfilm formájában. Mivel sok volt a csillagászati bemutatás, ami nem igazán kapcsolódott a témához, többen elálmosodtak és szunyókálni próbáltak. A planetárium után még egy bő félóra jutott, hogy sietve körbesétáljuk a múzeum kiállításait, igyunk egy jó kávét, csoportképet készítsünk és arról is szó essen, hogy hol érdemes megállni útban hazafelé egy áhítatra. 4Q386 - több mint 2000 éves ez a 4-es barlangban talált 10x24 cm-es kézirat Az áhítatot egy városi játszótéren tartottuk. IJj. Für Béla vezetésével jót énekeltünk az áhítat elején és azután Herjeczki Géza lelkipásztor összefoglalta a múzeumban látottak lényegét és jelentőségét, arra irányítva a figyelmet, hogy a teljes írás Istentől ihletett és hogy milyen nagy kincs, hogy két évezred után mi a kezünkben tarthatjuk azt a Biblia formájában. Arról is beszéltünk, hogy milyen jó lenne összegyűlni és összegyűjteni a gondolatainkat, megfigyeléseinket, élményeinket, hogy még inkább ki tudjuk szűrni a lényeget. Az áhítatot újabb éneklés és imádság követte, amiben hálát adtunk az Úrnak ezért a csodálatos napért és együttlétért és kértük Őt, hogy a hazafelé vezető úton is Ő legyen velünk. A húsvét előtti böjti időszakban arra igyekeztünk, hogy még nagyobb rendszerességgel és gyakrabban vegyük elő az Igét naponként. Azóta sokszor imádkoztam azért, hogy Isten adjon szivembe még nagyobb vágyat az Ige olvasására, tanulmányozására. Sokszor olyan fáradtan jövök haza a munkámból, hogy inkább alvásra fordítom az időmet, mint Biblia-tanulmányozásra. Pedig a kumráni közösségnek nagyon komoly testilelki fáradtságába került a szent szövegek -és közöttük az Ószövetség- könyveinek másolása. A csoportunkhoz egy román házaspár is tartozott és a kiállítás megtekintése közben hangosan gondolkozva azon merengett el a feleség, Geta, hogy: „ Olyan nagy kincs, hogy ma már a Bibliát nem darabjaiban, hanem teljességében, nem idegen nyelven, hanem anyanyelvűnkön olvashatjuk. Vajon ezt miért nem veszik észre az emberek, miért nem értékelik? ” Igaz is, vajon miért nem? Bárcsak elmondhatnánk mindannyian a Zsoltáríróval együtt: „ Gyönyörködöm a te beszédedben, mint aki nagy nyereséget talált.” (Zsolt 119,162) Bencze Krisztina
