Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)
2003-03-01 / 3. szám
(USPS 716-300) Sev Dr. VITÉZ FERENC 4P?RTHBSBOV.KI 0886! PERIODICAL POSTAGE PAID GOSPFl MFSSFNGFR POSTMASTER: Send Form 3579 to Gospel Messenger, Subscription Manager, 12409 DEVOE ST., SOUTHGATE, Ml 48195 USA b. az Ige, az ígéretek helye a szóbeli dicsőítésben, c. Krisztussal haladó istentisztelet, stb. 3. ÍTÉLETE ALÁ RENDELT KEGYESSÉGET (15-18) A kegyesség, a vallásosság is mérlegre kerül az uralmát várók, jelenlétét ünneplők közösségében. A “virágvasárnapi templomtakarításnak” nem abban áll a jelentősége, hogy az elvilágiasodott és hitetlen papság fölött ítéletet tart az Úr, hanem, hogy a méltón hódolókat és a feltétlen engedelmességgel szolgálókat Krisztus-király megajándékozza a megtisztított istentisztelet reménységével. Otthont ígér; e célból rendet teremt, ítéletet tart. A hozsannázó tömeg gondolni sem merte volna, mi történik majd a Templomban. Ok kegyességük diktátuma alatt zarándokoltak fel az “imádság házába,” ami Jézus mérlegén “rablók barlangja.” Jézus Király jelenléte garantálja, hogy közösségi életünk hiányosságai, bűneink felszínre kerülnek. Ettől nem kell félni; erre szükségünk van, ez a javunkra lesz. Mai ünneplésünk is e hárommal teljes: feltétlen engedelmességet, méltó hódolatot és ítélete alá rendelt kegyességet követel tőlünk a Király. Aranymondás: Márk 11:9 2003. április 20. A FELTÁMADÁS TANÚI lKor 15:1-8 “Megjelent nekem is” - így emlékezik meg Pál apostol a Krisztussal való személyes találkozásról. Urunk feltámadása a történelem legfontosabb eseménye. Az evangélisták elbeszélései Jézus életéről, majd az apostoli tanítás hitünk igazságairól, a Feltámadás történetét teszik a legelső helyre. Azóta is, minden megváltott életének legfontosabb eseménye az Élő Úrral való találkozás. Ezen a vasárnapi iskolai foglalkozáson hasonlítsuk össze a négy evangélista beszámolóját a Feltámadásról; figyeljünk a sajátosságokra! Márk 16:1-8 Márk beszámolója a legrövidebb. Mint a szenvedés-történetnél, a Feltámadás elmondásánál is a hangsúly az ígéret beteljesedésén van: „ott meglátjátok őt, amint megmondta nektek”. Márk itt is drámai módon érzékelteti az isteni jelenlétet a szükséghelyzetekben. Az asszonyok kérdését idézi: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt bejáratáról?” - aztán, mikor felnéznek, meglátják problémájuk megoldását. Máté 28:1-20 Az asszonyok elindulnak megnézni a sírt, és a feltámadás tanúi lesznek. Szemük láttára történik a csoda. A Gyülekezet létjogosultsága és hite ellen érveket agy aló zsidó vezetők reakcióját is beszövi a történetbe (11-15. w.), szembeállítva hazugságukat a tényekkel. Lukács 24:1-35 Lukács úgy mondja el a történetet, mint aki tudja, hogy olvasói között sokan hitetlenkedve fogadják majd a hírt, mint a tanítványok is. Tanácstalanok, rémültek, magukban csodálkozók, vitatkozók, szomorú emberek között találja magát az olvasó, akik mind hitre jutnak, amikor a Feltámadott Úrral találkoznak. Amit Lukács és János Jézus feltámadott testéről írtak, arra épül Pál apostol tanítása a mi feltámadásban nyert dicsőséges testünkről is (lKor 15). János 20-21 A „szeretett tanítvány” szívesen időzik ennél a történetnél. Terjedelmesebb, részletesebb a beszámolója, mint a szinoptikusoké, és ez már csak azért is érdekes, mert evangéliuma többi részénél következetesen a történetek mögé viszi olvasóit, azok jelentőségére irányítva figyelmünket. Most idézi a beszélgetéseket, belátunk még a gondolatokba is (21:12); a történet résztvevőjévé avatja az olvasót. Amint írja is leveleiben: „amit láttunk és hallottunk, arról teszünk bizonyságot” - és a történet magáért beszél. Négy festmény előtt állunk az evangéliumokat olvasva. Négyféle megközelítésben, négyféle stílusban, egyéni módon érzékelve és emlékezve, többféle olvasó-tábornak íródtak ezek a beszámolók. A Szentlélek úgy látta jónak, hogy mind a négyet megőrzi a Gyülekezet hasznára. Színes, valós képet nyerünk belőlük a valóságról, amit tovább gazdagít milliók élménye azóta is. Az Élő Krisztussal történt milliónyi találkozás jelentőségét az értette meg, aki a tanúvallomásokat hallva maga is kívánja ezt a személyes élményt, majd pedig a magáéval is tovább gazdagítja a tanúságtevők hatalmas táborát. Aranymondás: János 20:31 2003. április 27 HITÜNK ÉS FÉLELMEINK Márk 5:21-43 Kövessük nyomon Jairus félelmeit ebben a történetben! Keressünk választ arra a kérdésre, hogy mit tehet a hívő a félelmeivel? AMIKOR MEGIJEDÜNK (21-24) Ki ne félne, amikor a kislányát szenvedni látj a, hát még amikor maga is tudj a, hogy halálosan beteg a gyermeke? Ahogy az Úr előtt könyörgő apa-társon gondolkozom, két, egymással ellentétes képet látok: egy összetört, kétségbeesettségében szinte szétfolyó embert, aki ugyanakkor rendkívül összeszedett és céltudatos is. A terhét csak Jézusig bírta elcipelni; az Úrnál összerogyott. Amikor Jézussal beszél, “imájában” választékosán élő hitű. Tudja, hogy mi a baj, mit akar, és Istent dicsőíti a bizalmával. Amikor megijedünk, keressük az Urat! AMIKOR MAGUNKRA MARADUNK - JÉZUS MELLETT (25-34) Nincs nagyobb próbája a hívő életnek, mint amikor mások áldásai között járunk az Úrral, szegényen. Jézus elindult vele (24.v.), de mást gyógyít, nem az ő szemefényét. Milyen nehéz örülni a Gyógyítónak, míg másokat kezel! Isten kegyelmét és erejét csak a hit szemével láthatjuk hatékonynak az érintésnyi távolságokon túl is. Jairusnak kihivás a vérfolyásos asszony hite. Azt kérdezi tőle: Hiszed-e, hogy Jézus ruháját nem érintve is kapcsolatban van haldokló lányod az Élet Forrásával? AMIKOR A TÉNYEK BESZÉLNEK (35-36) A hazulról érkezők ezt mondják (“Meghalt a lányod!”), Jézus meg azt, hogy “Ne félj, csak higgy!”. Amikor Jézus elindul valakivel, ő arról gondoskodik is. Mielőtt Jairus végiggondolhatná a szomorú hírt, az Úr rászól. Kire hallgatunk, amikor a tények mást mondanak, mint amit O? Milyen jó, hogy az imént tanúja volt a csodának! A jól informáltságnál is jobb a Jónál informálódni. AMIKOR AZT SEM TUDJUK, HOVA LEGYÜNK (38-43) Ha ma történne ez a csoda, valószínű, hogy leányzónk búcsút mondhatna a leány életnek, szüleinek és mihaszna rokonságának örökre. Vinnék Hollywoodba, vagy New Yorkba; minden újság címlapján ő pózolna. Jézus az életre hozta vissza, tinédzsernek, akit nem isteníteni kell, hanem most azonnal megetetni, aztán még nevelni. Parancsával (“adjatok enni a leánykának”) visszazökkenti a családot az Isten által nekik szánt életbe - aminek középpontjában ezután O áll. Jó tudni a kötelességünket, amikor azt sem tudjuk, hova legyünk. Aranymondás: Márk 5:36 Novák József 12. oldal 2003. március
