Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)
2003-03-01 / 3. szám
4. oldal 2003. március valoBan 1 Amikor - véleménye szerint — túl borúlátón ecsetelte Hágából írt levelében egy barátja a francia forradalom eseményeit, a felkelők ügyét támogató Thomas Jefferson így válaszolt neki (1793. januárjában): ,,Az egész világ szabadsága függ ez összecsapás kimenetelétől...kívánnám, hogy inkább vesszen a világ fele, mintsem hogy ez a mi ügyünk elbukjon. Ha csak egy-egy Adám és Éva maradna is minden földrészen, de szabadságban, az is jobb lenne, mint a jelen állapot. ”1 A híresen puhány, nélkülözést és nehézségeket kerülő honatya a világ másik végén tette le ilyen határozottsággal a voksot a szabadság ügye mellett. Kétségbe nem vonható érdemeire, intellektuális nagyságára azért nem vet nagyobb árnyékot ez a kijelentése, mert szigorúan bizalmas levelét egy más korban írta. Korunk vívmányai több vigyázatosságra intik a szabadság ügyének mai védelmezőit. A tömegpusztító fegyverek és a legújabb technika hozzáférhetősége, mindezek szélsőséges gondolkodású emberek kezében, tragikusan nagy veszélyek felé sodorják a világot. Ha már jó szándékú emberek (és társadalmak), jó célért folyó harca is ilyen végzetes kimenetelű lehet, mennyivel inkább azoké, akik embertársaik, sőt gyakran önmaguk életét is elveik oltárára szánják. Közel ötven éve, Sámuel Huntington figyelmeztetett a kultúrák összecsapására, ami több áldozatot követelhet, mint az addigi területszerző háborúk. Vallási, világnézetbeli különbözőségek mentén, sarkalatos „igazságok” ütköztetéséről írt, melyben nem a gondolat, hanem a fegyver ereje hoz döntést. Vitatható, természetesen, hogy ilyen konfliktushoz érkezett-e a világ mára; érv és ellenérv lehet magának a nyugati civilizációnak a megosztottsága is e kérdésben. Ha a feszültségek igazi okát nem látjuk is, annak veszélyeivel az egész emberiségnek kell számolnia. Egyik módja lehet a „védekezésnek” az utóbbi hónapokban gyakran emlegetett, un. „megelőző csapás”, tudva, hogy ha még most nem is, de egyre inkább a tragédia választását jelenti ez is, hiszen a fegyverek pusztító hatása többé nem tisztel célt és szándékot. Mit tehet a hívő? Van-e helyes és egyértelmű válasz a háború ősi kérdésére, keresztyén érvelés, ami korunk valóságát is számításba veszi? Egyesek szerint, éppen az említettekből adódik, hogy szinte felesleges a tegnap még szükségesszerű vitát folytatni „igazságos háborúról”, vagy jogos önvédelemről; a veszély és a siker esélyét mérlegelve kell dönteni. Mások, a kereszténység két évezrednyi vívódásának gyümölcseit hozzák az asztalhoz, morális, logikus és az evangéliumból merített érveket háború, vagy béke dolgában. Szembetűnő a megosztottságunk. Az amerikai egyházak állásfoglalásai eszkatológiai nézeteik mentén követhetők. Azok a közösségek, melyekben a premillennista nézetek gyökeret vertek, az Egyesült Államok háborús készülődéseit támogatják. A millenniumot tagadók (a történelmi egyházak többsége) a dialógus folytatását szorgalmazzák - tán maguk sem tudják, kivel. A baptista hívőnek megint csak segítségére jön közösségünk biblikus hagyománya. A baptisták komolyan veszik az apostoli intést, miszerint a keresztyén közösség nem a politikai hatalom részeként vélekedik akár így, akár úgy, hanem a kiválasztásból adódóan, kívülről, imádsággal és az állampolgártól megkövetelt felelősséggel támogatva vezetőit a helyes döntés meghozatalában. Mi imádkozunk az országok, népek vezetőiért, hogy kardjukat markolva érezzék és értsék annak teljes súlyát. Mert mennyivel lenne jobb újrakezdeni egy Ádámmal és Évával? Novák József 'David McCullough, John Adams. (New York: Touchstone, 2001) 438. o. m ^ F Világot Formáló Igeversek ’ Billy Graham (1918-) “Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szereteted, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. ” Róm 5:8 Észak-Karolina, Charlotte városában a 16 éves Billy Frank általában a nagy templom leghátsó padjában ült. Egyszer a szomszédja hívta, hogy menjen vele előbbre, de Frank visszautasította. Majd a szomszéd azt ígérte, hogy ha vele előbbre ül, vezetheti a kocsiját. A 16 éves fiú végül is elfogadta a kecsegtető ajánlatot. Az alkalom alatt Billy Frank Grahamnek - a ma jól ismert evangélistának - olyan gondolatai támadtak, amilyenek soha azelőtt. Graham így emlékszik vissza: “Az evangélista megrázó erővel beszélt a bűnről és az elkövetkező ítéletről.” Az alkalom végén Billy úgy érezte, hogy a következő néhány este is el kell mennie. Másik nap az első padban ült a szószékkel szemben, és azt gondolta, Mordecai Ham evangélista egyenesen hozzá beszél. A prédikáció a Róm 5:8-ból volt. Az igehirdető amikor csak idézte ezt a verset az Úr szeretetéről, a fiatal Billy azt gondolta, hogy az evangélista őt nézi. A prédikáció végén, a hívogatás után a kórus énekelt. Billy sokáig küszködött magával, majd felállt és jelezte döntését Krisztus mellett. Akkor este csodálatosan érezte magát, de mielőtt otthon lefeküdt volna, attól félt, hogy elhatározását nem tudja sokáig megtartani. Négy évvel később a bibliaiskolában Billy azon gondolkodott, mit is kezdjen az életével. Arra gondolt, kevés iskolája van és ezért csak egy világvégi kis faluban prédikálhatna. De sokan biztatták, hogy prédikáljon. 1938. egy_ márciusi estéjén letette ezt a gondját az Úr kezébe: “Istenem, ha te azt akarod, hogy prédikáljak, megteszem.” Hét évvel később teljes idejű evangélistája lett a Youth for Christ (Fiatalok Krisztusért) missziós társaságnak. Kilenc éven belül a Northwestern egyetem elnöke lett Minneaplisban. Tizenegy év elteltével a Los Angeles-i hét hetes evangélizáló kampánnyal nemzetközi elismerést ért el. A Billy Graham Evangélizáló Társaság megalakulása után elkezdődtek az evangélizáló rádiós igehirdetések. Graham annyira sikeres lett, hogy az Egyesült Államok elnökeinek a bizalmasává vált. A “Time” magazin ezt írta róla: “Ebben az évszázadban nem élt senki más, aki meghitt beszélgetéseket folytatott volna olyan híres és vezető beosztásban levő emberekkel, mint: Mikhail Gorbachev, Erzsébet brit királynő, II. János Pál pápa stb.” Munkássága során igét hirdetet a világ szinte minden országában. Mindez azzal kezdődött, hogy a szomszédja megengedte, vezesse a kocsiját, és egy evangélista miközben rá mutatott ezt mondta: “Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk. ’’ (PENY) Levelet kaptunk Vadász János tv-től ... Mint a Szövetség utazó misszionáriusa ez évben egy nagy útra készültem. Ausztráliába, Melbourne-be. Előtte azonban még Chicagóban volt szolgálatom az imahéten. Már Chicagóba utazásom előtt fájdalmat éreztem a hátgerincemben, de az Úr segítségével még a chichágói szolgálataimat elvégezhettem. Hazafelé jövet a repülőtérről a kórházba mentem, ahol két hét után, február harmadikán hátgerinc sérvvel megműtötték. A műtét az Úr kegyelméből eredményes volt és a fájdalmak megszűntek. Jelenleg itthon várom a teljes felgyógyulást. Itt szeretném megköszöni az üdvözlő lapokat és a közbenjáró imákat, minden kedves testvéremnek. Újra élővé vált számomra ez az ige “Elég néked az én kegyelmem ’’ (2 Korintus 12:9) Hunter Vadász János
