Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)
2003-03-01 / 3. szám
Hallgatunk az Ur szavára! (Jeremiás 42) ‘‘Akár jó, akár rossz, hallgatni fogunk Istenünknek, az URnak a szavára, akihez küldünk téged. Bizony, hallgatunk Istenünknek, az URnak a szavára, hogy jó dolgunk legyen. ” (Jer 42:6) Isten soha nem hagyta magára az embert. Mindig gondoskodott arról, hogy tanácsát, útmutatását megérthessük, követhessük. A döntés sza-Mihail J. Lermontov: A PRÓFÉTA Az Ur rámtette egy napon a próféták mindentudását, s azóta szemből olvasom a gonoszság s a bűn vonását. Szóltam igazság s szeretet szent igéit az Ur nevében, és minden társam megvetett s megkövezett a nép dühében. Hamuval hintettem fejem, elhagytam várost és utált zajt, s a puszta lett lakóhelyem s Isten táplál, mint a madárrajt. A szent örök parancs szerint az állat szót fogad szelíden, rezgő csillag reám tekint s hallgat reám az égi íven. Ha néha kérges talpaim a város útján átsietnek, a vének azt mondják Kainmosollyal a kisgyermekeknek: “Látjátok: népét megveti, nem fért meg itt, nagy volt a gőgje, azt hitte, elhisszük neki, hogy Isten szája szólt belőle. Jól nézzétek meg, gyermekek, csontjai mily nagyon kiállnak, meztelen, ványadt és beteg, csúfsága az egész világnak! ” Ford: Aprili Lajos badságát azonban mindig meghagyta nekünk. Dönteni azonban, s főleg engedelmeskedni soha se könnyű. A feszültségek oka az emberi természetből fakadó kettősség: akarja is követni Isten tanácsát, hiszen tudja, hogy annál jobb nincsen számára, ugyanakkor a saját elképzelései, megoldási tervei olyan erővel törnek föl belőle, hogy a józan észt és az erkölcsi elkötelezettség érzését is képesek háttérbe szorítani. Számtalan olyan történetet őrzött meg számunkra Isten a Bibliában, amelyik nem csak az adott esemény dokumentálására szolgál, hanem a mindenkori olvasó tanulságára is. Jó ha tudjuk, hogy miért történtek így-és-úgy a dolgok - például a babiloni fogság évtizedeiben, Jeremiás próféta idejében -, de még annál is jobb és fontosabb, hogy fölismerjük az eseményeken, s az azokról beszámoló igéken keresztül, hogy miként szokott cselekedni népével az Ur. A régi igéken keresztül tanítani, vezetni tudja mai népét, megváltott gyermekeit. Persze igéi az ószövetségi választott népre és a világ minden népére is vonatkoznak. Jeremiás igéit vizsgálva saját élethelyzeteinkre találhatunk felülről jövő tanácsot, megoldásokat. Aki nem érzékeli, hogy a régi igéken keresztül ma is üzen az Űr, annak a számára a Biblia csak egy történelem könyv (s nem csoda, ha úgy érzi, hogy nehézkes, unalmas és fárasztó is az). A választott nép életének egyik legmélyebb pontjára érkezett. Nemcsak a külső erőszak (a babiloniak felégették Jeruzsálemet, fogságba vitték az utolsó királyt és a népet), hanem ami ennél is szomorúbb, belső feszültségek, politikai gyilkosságok között vergődik. A Gedaljá helytartó megölése után keletkezett zűrzavarban azonban reménységre okot adó dolog történik: a megmaradt nép és vezetői odamennek Jeremiás prófétához, Isten útmutatását keresve. Kevesen maradtunk! Helyzetünk tényleges fölismerése, feldolgozása sohasem megy könnyen. Sokszor azért nem nézünk szembe a helyzetünkkel, mert érezzük annak megoldhatatlanságát, reménytelenségét. Az erő, az erőszak, a hatalom által dominált világban fölismerni és bevallani, hogy kevesen vagyunk, kicsik vagyunk, erőtlenek vagyunk - hasonlít az öngyilkossághoz. Kivéve egy esetet: amennyiben az erőtlenségével az Úr elé megy a hívő ember, az O segítségét kérve és remélve. A minden élőnek Istene elé, aki pl. ezt mondta: “Van-e számomra lehetetlen? ” (Jer 32:27) Most éppen ez a nagyszerű dolog történik. Odamennek Jeremiáshoz, s ezt folytatás a 3. oldalon A TARTALOMBÓL English Section - page 8-9. Guard Your Hearth! Part 2. Szól az Úr - versek, cikkek Missziós körkép Magyarországról Gyülekezeti hírek: Torontó VFI: Billy Graham Ki tud segíteni? Valóban Lapozgassuk a Bibliát!
