Evangéliumi Hírnök, 2003 (95. évfolyam, 1-11. szám)
2003-02-01 / 2. szám
2003. február 7. oldal tapasztaltuk a Tőle áradó szeretet nagyságát. Az adventi időszak alatt tarthattuk meg az idősödő korosztály karácsonyi alkalmát is. Ebben az évben a lelkipásztor lakásnál gyűltünk össze, ahol közös éneklés és beszélgetés segített feleleveníteni az elmúlt évtizedek karácsonyi alkalmait. Mint ami már ilyenkor megszokott, most sem maradhatott el a közös étkezés. Karácsony igazi örömöt és békét hozott a szívünkbe, így ünnepelhettünk és emlékezhettünk arra, hogy Jézus érettünk vállalta a testet öltés csodáját, és az azt követő szenvedések útját is. Advent utolsó vasárnapját a fiatalok szolgálatai tették maradandóvá, karácsony fényét pedig a gyermekek szolgálatai emelték. Az énekkar tolmácsolásában újra rácsodálkozhattunk az adventi és karácsonyi üzenetek nagyszerűségére. Karácsony második napján a fiatalabb korosztály tagjai találkozhattunk Balogh István testvérék otthonában. Ezen az alkalmon kötetlen beszélgetések keretében eleveníthettük fel az elmúló év örömeit és harcait. Óév esti együttlétünk hagyományosan hosszúra sikeredett, hiszen az esti istentiszteletet követte a közös étkezés és az éjféli imaóra. Az újév első óráit pedig vidám játékokkal tettük emlékezetessé. Újból megtapasztalhattuk, hogy jó nekünk közösen hallgatni Isten üzenetét, de ha van rá módunk, akkor a vidám perceket is jó együtt eltölteni. Az elmúlt év egyik legnagyszerűbb újítása a családi imaórák bevezetése volt. Ez azt jelenti, hogy minden hónapban egy péntek estét együtt töltünk el valamelyik gyülekezethez tartozó család otthonában. Egy - egy ilyen alkalmon 40-50 fő is részt vett, és közösen magasztaltuk az Urat. Szeretnénk a jövőben is folytami ezeket az alkalmakat, hiszen nagyon sok áldás fakad belőle. Túl az ige tanulmányozásán az emberi kapcsolataink is sokkal köz- vetlenebbé lesznek ezek által. Az újévet szintén gyülekezeti közösségben kezdhettük el, és hisszük, hogy egész évben sok lehetőségünk lesz az Ur házában találkozni testvéri közösségben. Az első teljes hét minden estéjén összegyűltünk családi otthonokban imaközösségre. Bár az időjárás elég komor volt, mégsem akadályozhatott meg bennünket a találkozásban. A Galata 5:22 alapján a Lélek gyümölcsének kilenc megjelenési formáját vizsgálhattuk meg. Őszinte vágyunk az, hogy ne csak az elméleti felkészülésünk és ismereteink legyenek bővebbek hanem a gyakorlati gyümölcstermés területén is legyen előrelépésünk. Isten közelségében tölthettük tehát az óév utolsó hónapját és így kezdhettük el az újév első hónapját is. Az a vágyunk, hogy az Ő közelségében maradjunk egész év folyamán. Dán László Advent utolsó vasárnapján a fiatalok, karácsonykor a gyermeke szolgáltak, és természetesen az énekkar is. DETROIT Az IMAHÉT évek óta különleges eseménynek számít a gyülekezetünkben. És nem csak azért, mert ilyenkor találkozunk a többi magyar gyülekezet tagjaival, hallhatjuk lelkészeik szolgálatát. Sőt, leginkább azért, mert ilyenkor a hét minden estéjén (legtöbbször családi körben) együtt olvassuk az igét, beszélgetünk róla, énekelünk és van időnk arra is, hogy mindenki imádkozzon. Szeretjük az alkalmakat követő szeretetvendégséget is, melynek során tovább erősödhetnek testvéri kapcsolataink. Bár ökumenikus imahét a neve, elsősorban a saját gyülekezetünkkel kapcsolatos gyakorlati imatémáink vannak. De minden este imádkozunk népünkért, az óhazában élő testvéreinkért is. Az Úr bőségesen osztotta áldásait ezen az imahéten is és megújult erővel, élő reménységgel nézünk az esztendő elején a ránk következő 2003-as évre. A “Kincs a cserépedényben” (2Kor 4:5-18) nagyon alkalmas alapigének bizonyult. A záró, közös istentiszteleten, melyet az idén a mi imaházunkban rendeztünk, az Amerikai Magyar Református Egyház lelkipásztora, Nt. Varga Ferenc hirdette az igét, ugyancsak igei útmutatást hallottunk a Szent Kereszt Római Katolikus Egyház lelkészétől, Fr. Kiss G. Barnabás, OFM testvértől. A katolikus és a baptista kórus énekelt. Az imahét egyik estéjén a szolgálati lakásban, Herjeczkiéknél jöttünk össze.
