Evangéliumi Hírnök, 2001 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2001-01-01 / 1. szám
2001. január 9. oldal A SZOLGÁLAT FELTÉTELE ÉS JUTALMA János 12: 20-26. Mi valamennyien azt valljuk, hogy életprogramunk az, hogy az emberekkel megismertessük Jézust. Azt gondolom, hogy mindannyian egy véleményen vagyunk, hogy ez nem azt jelenti csak, hogy az embereknek beszélünk Jézusról. Az embereknek ugyanis nem arra van szükségük, hogy Jézusról tudjanak valamit, hanem hogy találkozzanak vele személyesen. A görögök, akik az ünnepre felmentek valószínű, hogy már hallottak Jézusról, de ők személyesen akartak vele találkozni. Miért mentek Fülöphöz? Nem tudhatjuk pontosan, de Fülöpnek görög neve volt és lehet, hogy ezért volt szimpatikus számukra. Egészen biztos, hogy itt az emigrációban a magyar származásúak azok, akik tőletek, magyar nemzetiségű, magyar tanítványoktól érdeklődnek Jézus felől. Nem tudom miért nem tudta Fülöp, hogy mit kell tennie, bizonytalan volt abban, hogy Jézus fogadja-e a görögöket? Andráshoz fordult tehát. András először saját testvérét vitte Jézushoz. Előbb bizonyságot tett neki, hogy ő már megtalálta a Messiást. Fülöp is miután Jézus tanítványa lett találkozott Nátánaellel és ő is bizonyságot tett arról, hogy megtalálta azt, akiről a próféták írnak, Jézust és elhívta Nátáaelt, hogy jöjjön el és lássa meg, találkozzon vele. Most azonban valami bizonytalanság van benne. Andrással együtt azonban bátran szóltak Jézusnak. Mi tanítványok egymásra vagyunk utalva. Együtt képesek vagyunk arra, amit egyedül nem tudunk elvégezni, együtt bátrabbak vagyunk. Nektek magyar tanítványoknak itt különösen értékelnetek és segítenetek kell egymást. Érdekes, talán kicsit nehézkesen érthető Jézus válasza, bemutatkozása. Jézus válasza az volt, hogy itt az óra, hogy meglássák Őt, mint megdicsőítettet és ez a megdicsőülés az ő halálát jelentette. Jézus így akar bemutatkozni elsősorban a világnak, mint a kereszten megdicsöültgyőztes, és oda a kereszthez akar mindenkit magához vonni. Az evangélium üzenete ez, Jézus így szeret, hogy meghalt értünk. Itt látjuk talán ebben az igében a legvilágosabban Jézus emberségét és Istenségét. Tudta isteni küldetését, de mint hús vér ember, fájdalmas és gyötrő vállalkozás volt ez számára is. Megrendült a lelke, szüksége volt a mennyei biztatásra. Hang hallatszott az égből, hogy a felemeltetése a keresztre megdicsőülés lesz. Még ezután is, azt olvassuk, hogy Jézus eltávozott és elrejtőzött az emberek elől. Mindig azért tette ezt, hogy az Atyával időt töltsön, hogy az Atya megerősítse őt. Kedves küldetést vállaló testvérem! Ha a Mester lelke megrendült és szüksége volt az Isten megerősítő hangjára, akkor mennyivel inkább szükséged van neked. Mert a küldetés olyan feladat elvégzésére is megbíz, amit emberi vállalkozásból, önként sohasem teljesítenél, de Isten parancsa és megbízása szerint vállalnod kell. Szükséged van arra is, hogy időt tölts az Atyával, hogy neki mond el minden szükségedet, hogy tőle kérj erőt, bátorságot és kitartást. Szükséged van arra, hogy az emberektől elrejtőzve a csendben beszélhessen hozzád. Hogyan láthatják meg ma az emberek Jézust? Úgy, hogy meglátják a mi életünkben. Négy evangélium van a Bibliában, amely Jézusról beszél, az ötödik pedig a lábon járó evangélium, amely minden Jézust követő keresztyén ember élete kell, hogy legyen. Úgy láthatják meg az éltünkben Jézust, ha mi őt követjük, úgy hogy vállaljuk azt amit Jézus mond, mint gabonamag,ami csak úgy teremhet sok termést, ha önmaga meghal. Ilyen ára lenne annak, hogy alkalmasak legyünk Jézus bemutatására, hogy magunkat kell hagyni elveszni, megsemmisülni? Nem a beszéd és nem a bizonyságtevés a nehéz Jézus bemutatásában, hanem önmagunk legyőzése. A harc önmagunkkal, az énünk megtagadása, a legnehezebb, a régi önző énünk ugyanis nem alkalmas Jézus bemutatására. Ez folyamatos harc még akkor is, ha volt elhívásod, ha tudod, hogy küldetésben vagy és tudod mi a szolgálatod, a feladatod. Sok és értékes gyümölcs, csak az új teremtés által teremhet. Mi a szolgálat? Mi, akik megvallottuk a hitünket a bemerítés vizében, nyilvánosan azt is fogadtuk, hogy életünk végéig hűségesen szolgálni fogunk az Úrnak. De mit jelent szolgálni? Jézus szavai szerint őt követni ebben is. Vagyis a keresztyén szolgálat azt jelenti, hogy Jézus példája és akarata szerint, magunkat, saját vágyunkat érdekünket félretéve emberek szükségét betölteni, másoknak embertársainknak segíteni. Jézus ebben tökéletes példa előttünk. Állandó kérdésünk, hogy vajon alkalmasak vagyunk-e mi erre, nem haladja meg a képességünket a felkészültségünket ez a szolgálat? Paganini a nagy hegedűművész egy koncertjén, amikor az egyik zenedarab csúcspontjához ért, elszakadt a hegedűjén egy húr. Tovább folytatta 3 húron. Senki sem vette észre. Amikor egy másik csúcsponthoz ért, elszakadt egy következő húr. Mintha mi sem történt volna a nagy művész folytatta két húron, és befejezte a darabot anélkül, hogy a közönség észrevette volna. A hallgatóság felállt és úgy ünnepelte a nagy művészt. Nem is vették észre, hogy csak két húr maradt a hegedűn. A kérdés nem az, hogy te magadtól mire vagy képes, vagy hogy milyennek látod magad, hanem az, hogy a Mester használhat-e amint akar? Eszköz vagy-e az Ő kezében. Ez a szolgálat eredményességének feltétele. Mi lesz a jutalom? Ebben a eredmény centrikus világban különösen foglalkoztat bennünket ez. Mi lesz a szolgálatunk jutalma? Aki Jézusnak szolgál az Őt kövesse. Vállaljon minden szolgálatot, még a lealacsonyító szolgálatokat is. Ne az emberektől várja az elismerést és a megbecsülést. Ha az emberi elismerés a motivációja, akkor Jézus szavai szerint elveszi jutalmát itt, de ne várjon még Istentől is jutalmat. Aki Jézusnak szolgál, az tőle tanulja a szolgálatot és ha úgy szolgál mint Ő, annak a jutalma pedig az Atya megbecsülése lesz. Azt olvassuk a Korintusi levélben, hogy mindenki munkáját tűz fogja kipróbálni... Nem tudom, hogy milyen formában valósul meg ez, csak elképzelem, hogy amikor Isten színe előtt megjelenünk, akkor Jézus, aki a nagy fehér trónon ül és azt mondja, hogy tedd az oltárra a munkádat mert tűzben próbáltatik meg minden. Amint egyesek odahelyezik a munkájukat az oltárról tűz lobban föl és az oltár alatt, kifolyik az arany, ezüst, vagy drágakő. Ebből készül ajutalom, a dicső korona. Vagy akinek munkája csak, mint fa széna vagy pozdorja elég és csak füst száll föl. Én nem szeretném, hogy csak füst szálljon fel majd amikor szolgálatomat, munkámat az oltárra kell tegyem. Milyen lesz az Atya megbecsülése? Biztos meghaladja az elképzelésed. Szebb, több, dicsőbb lesz annál, mint amit el tudsz magadnak gondolni. Szolgálj úgy, ahogy Jézustól tanultad önzetlenül, mások javát keresve az Isten dicsősségére. Eszes Zoltán igehirdetése Chicagóban, Kulcsár Sándor diakónussá avatásán, 2000. szeptember 10-én.
