Evangéliumi Hírnök, 2001 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2001-04-01 / 4. szám
4. oldal 2001. április Ha befogadod Öt szívednek trónjára, nem hallgatsz már többé a sátán szavára, boldogság, békesség tölti meg szívedet, Rábízhatod akkor egész életedet! Jézus hív szelíden minden bűnös lelket, jer hát te is Hozzá, megbocsátja vétked! Siess hát dönteni az Úr Jézus mellett, hogy bizton elnyerjed az ingyen kegyelmet! Pálinkás Magdolna (Szlovákia) "Az Ó sebei árán gyógyultunk meg." (Ét S3: S) Eszetekbe juttatom az evangéliumot lKorinthus 15:1-11 Vajon miért kellett a korinthusi hívők eszébe juttatni az evangéliumot? Azért, mert némelyek megkérdőjelezték egy fontos mozzanatát, a feltámadást (15: 12). Miért tették ezt? Ennek több oka is lehet. 1. A görög világban elterjedt a lélek halhatatlanságának platóni képzete, mely szerint a halál kiszabadítja a test börtönéből a fogoly lelket. 2. Egyesek talán Jézus feltámadását is hihetetlennek tartották - az athéni nép is ennél a pontnál akadt meg (ApCsel 17:32). 3. Mások pedig egyfajta sikerteológiát hirdettek, szerintük a hivő már a bemerítés pillanatában eljut a teljességre, győz bűn, betegség, halál fölött, “a feltámadás már megtörtént” (2Tim 2:19). A 3-4. vers tömör hitvallása után Pál történelmi bizonyítékokat hoz, felsorolja Jézus feltámadásának tanúit. Akik nem hisznek a feltámadásban, nem számolnak ezekkel a tanúkkal. “Világhódító képzelgők nem léteztek. Jézus föltámadásának csodáját tagadni annyi, mint egy másik csodát teremteni: a keresztyénség alapítását képzelgők által” (Pater Didón). A félénk tanítványok bátor hitvallókká való alakulását csupán az magyarázhatja meg, hogy a valóságról tettek bizonyságot, Krisztus valóban “meghalt, eltemették, feltámadt és megjelent” nekik, és Szentlelke által bennünket is bátorít, hogy adjuk tovább ezt az evangéliumot. (Nemeshegyi Anna, Áhítat, 2000) HAJNALI SZÓ Tegnap még zokogott a kert, a sírbolt a mindennek végét jelentő hír volt, de a sír üres! Kő nem zárja már: örökre legyőzetett a halál! S ámulva hall a hajnal új beszélőt: “Ne keressétek holtak közt az Élőt!” Lukátsi Vilma Nézd a Mester nincs ott! GONE by Eldrige Fox Mária a kertbe siet reggel, A kő a sírtól messze-messze már. Az angyal szólt: “O nincs itt már a Mester, ” Feltámadt, a sírbolt nyitva áll. Kar: Nézd, a Mester nincs ott, Nézd, üres a sírbolt. Vár mennyben Atyám oldalán. Nézd a bűn legyőzve, Hely vár készen mennyben. El s örökké élni fog. Jöjj velem, hisz Megváltód ma vár rád. Halál fölött ma is győzhet O. Csendet int, lecsöndesíti szíved, Legyőzve bűn, elhengerül a kő. Kar: Nézd, a Mester nincs ott. Nézd, üres a sírbolt. Vár mennyben Atyám oldalán. Nézd a bűn legyőzve, Hely vár készen mennyben, Él s örökké élni fog. El s örökké élni fog, Élni fog. Magyar szöveg: Für Béla Állandóan megújul Kolossé 3:5-11 Ha, miután feltámadunk a Krisztussal, automatikusan következne az, hogy azokat keressük, amik odafent vannak, gyökerestül eltűnne tagjainkból az, ami csak erre a földre irányul, valamint egyszerűen megszűnnének a régi élet tettei, akkor Pál apostol nem hívná fel figyelmünket ilyen már-már kisiskolásnak tűnő módon mindezek megcselekvésére. Ha mindezek jelentkezését, visszatérését életünkbe csupán a sátán félrevezetésének tartaná (ahogy némelyek tanítják), akkor pedig úgy fogalmazna. Nem kerülhetők el ezek a megtérés utáni “gyilkos” (“öljétek meg!”) harcok, melyek ráadásul fájdalmasak is. Azért fájdalmasak, mert hozzánk tartoznak, bennünk vannak, beépültek gondolkozásunkba, reflexeinkbe. Nem vagyunk ártatlan áldozatok ezen a téren, amit jelez is az apostol: azért kell megölni mindazt, ami csak erre a földre irányul, mert ezek miatt haragszik Isten. Ezzel összefüggésben állandóan megújul ugyancsak bennünk az új ember. Nem mi hoztuk ill. hozzuk létre őt, hanem Isten a teremtője. Amikor azonban nem hazudunk egymásnak, elvetjük a haragot, a dühös indulatot, a gonoszságot, a gyalázatos beszédet, akkor új emberünk friss levegőhöz jut, életteret kap, fellélegezik, megújul. (Egri Béla, Áhítat, 2000) ÜRES SZÍV nincs itt mondták az angyalok a sír üres itt sincs dobogja meglepett szégyenkező szívünk itt sincs bár itt lehetne jöjj Föltámadott szívünket újra töltse be lényed értelmetlen Nélküled az élet Herjeczki Géza (1980)
