Evangéliumi Hírnök, 2001 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2001-12-01 / 12. szám
6. oldal 2001. december IFJÚSÁGI CHICAGÓBAN Minden gyülekezetnek nagy kihívást jelent olyan programot szervezni a fiatalok részére, egy-egy ünnepély alkalmával, hogy az egyszerre építő, hasznos és játékos legyen. A chicagói gyülekezetnek ez sikerült, példamutató módon olyan programmal várták a fiatalokat, ami minden igényt kielégített. Hadd ismertessem röviden a programot és annak sokoldalúságát. Szombaton reggel találkozott az odaérkezett fiatalság a Moody Bible Institute-ban, ahol énekkel és imával kezdtük meg a napot. Majd mindenki kapott egy bibliai nevet, ami alapján kisebb csoportokba elindultunk a városba néhány borítékkal és egy térképpel a kezünkben. A városi séta ideje alatt meg kellett ismerni a csoport tagjainak a kedvenc bibliai versét, a példaképét (az Úr Jézuson kívül), a kedvenc színét, milyen ételt szeret stb. Ugyanakkor a kapott bibliai nevek alapján meg kellett keresni a történetet, ami segít egy konkrét üzenet megértésében. Útközben elértük az első célpontot, egy élelmiszer üzletet. Az ott felnyitott borítékban a következő feladat volt: "Egy hajléktalan vagy és van 6 dollárod. Ebből vásárolj legalább egy hétre való élelmiszert. " Egyszerűnek hanzik ugyan, de nem kis feladat. Mindenkinek volt ötlete, hogy mit is vegyünk. A “csoda” az volt, hogy öt zacskó élelmiszerrel és egy megmaradt centtel a zsebünkben jöttünk ki az üzletből. A következő borítékban ez állt: “Keress egy hajléktalant, add át neki a megvásárolt dolgokat, beszélj neki Jézusról és imádkozz érte. ” Nem vagyunk egyformák. Az egyiknek meg kell tanulni felismerni egy hajléktalant, a másiknak tanulni kell egyáltalán beszélni vele, imádkozni érte és mindezt azzal az alázattal tenni, hogy szolgálok. Akár egy rászorulónak a hideg aluljáróban, vagy a gyülekezet falain belül a testvéreknek szólok, tulajdonképpen Istennek szolgálok. NEW YORK Úgy gondolom, ez a rohanó világ kissé lelassult, magába szállt az elmúlt hónapok megrázó eseményei után. Alig nyugodtunk bele a szeptember 11-i katasztrófába, egy újabb következett november 12-én, amikor egy repülő zuhant le, ugyancsak városunkban. Elgondolkoztatok ezek az események... Bár igyekszünk visszatérni mindennapi teendőinkhez, feledhetetlen marad számunkra a két óriási torony, amit szinte naponta láthattunk. S ha arra gondolunk, hogy a két hónap alatt mennyi ember veszítette el ártatlanul életét... nagy figyelmeztetés számunkra. Még egy kegyelmi lehetőség, alkalom a vigyázásra, felkészülésre, odafigyelésre. Hiszen, ahogy Veress Barnabás nyilatkozta egyszer a sajtónak: "Csak annyi a halál, hogy becsukom a szemem. ” Nincs is más vágyam, mint az, hogy a hazahívó fontos tudnivalókat a templom múltjáról és jelenéről. A városnézéssel egybekötött “miszsziós” utunkról visszatérve, a pizza ebéd után vetélkedő formájában beszámoltunk a tanulságokról és azokról az ismereteinkről, amikkel gazdagabbak lettünk utunk során. Gyülekezeteinkbe egy olyan generáció nőtt fel, amelyiknek nem jelent nehézséget az angol nyelv használata. Hála az Urnák, ha megtalálják helyüket a gyülekezeti szolgálatban, de Isten népének só és világosságként kell forgolódnia a társadalomba is. Az Űr adjon bátorságot és leleményességet a hitben érett testvéreknek, hogy átadhassák ilyen irányú tapasztalataikat a fiatalabb nemzedéknek; hiszen vannak még hiányosságaink és tanulnivalónk az Úr útján. “Hálát adok Istennek...amikor megemlékezem rólatok” chicagói testvérek, hogy új irányt és példát adtatok az ifjúsági program szervezésében, magasra állítva ezáltal a mércét. Pap Enikő szó készen találjon nem csak engem, hanem szeretteimet, testvéreimet s mindazokat, akikre Isten még türelmesen vár. Október 15-24 között vendégünk volt Veress Annuska testvémő. Ez idő alatt meghívásunknak eleget téve néhányunk otthonába is ellátogatott. Áldott és kellemes volt együtt elbeszélgetni családjáról, Barnabásról és együtt imádkozni egy olyan testvémővel, aki családjával együtt sok próbán győztesen ment keresztül. Az Úr csodálatosan megáldotta őket a fájdalmak, nehézségek között is. Megragadtuk az alkalmat s vasárnap (21-én) délután családias légkörben tartottuk meg férfi és nőikörünket (ezúttal összevonva), hallgatva Annuska néni bizonyságtevését, beszámolóját. Jó volt érezni, hogy rajta keresztül is az Úr szól hozzánk, megelevenít és megértet dolgokat, amit talán valamikor már hallottunk, de nem is figyeltünk igazán oda rájuk. Például, mi emberek sokszor szeretünk látványos dolgokat tenni, de amit nem látnak mások, talán az az igazi érték. Az életünkben van olyan időszak, amikor Isten arra akar felhasználni, hogy visszavonuljunk s valakire időt szánjunk, törődjünk. Annuska néni is, megértve Isten akaratát hosszú éveken át kitartóan ápolta, gondozta Barnabást, emellett férjével, családjával végezték a gyülekezet plántálást. Jó volt együtt imádkozni s felfigyelni az utolsó, sokat mondó idézetre is: “minden dolgotok szeretetheti menjen véghez!” Hadd váljon ez valóra gyülekezetünkben, otthonunkban s környezetünkben is! Október 27-én Novák Józsefné lányával és fiával voltak vendégeink, hozva az Alhambrai gyülekezet köszöntését. Testvérnőnk egy énekkel is szolgált közöttünk. Vendégeink által Isten áldott alkalmakkal ajándékozott meg. Tanuljuk meg értékelni ezeket s most, amikor közeledünk az ünnepekhez hadd indítson bennünket is a jóra, a szépre; tenni másokért is valamit, odafigyelni egymásra, együtt örülni és sírni, ha kell. Erdei Gabriella Az egyik csoport a Moody templom előtt A hajléktalantól az utunk a 4000 embert befogadó híres Moody templomba vezetett, ahol a portás nagy lelkesedéssel ismertette meg velünk a Összevont nó'i és férfi kör, vendégünk: Veress Annuska.
