Evangéliumi Hírnök, 2001 (93. évfolyam, 1-12. szám)
2001-01-01 / 1. szám
2001. január 11. oldal ilUISZWACiOK rovatvezető: Dan László A Január az ima hónapja, hiszen ekkor tartjuk a gyülekezeti imahetet, ekkor rendezzük meg az ökumenikus imaórát is, és személyesen is ekkor imádkozunk a legtöbbet az új esztendő áldásaiért. Rovatomban ebben a hónapban 12 kalászt szeretnék átadni minden kedves olvasónak. Ezek a kalászok Charles Haddon Spurgeon igehirdetéseiből valók, és az imával kapcsolatosak.- Amilyen igaz, hogy elektromos úton hírt adhatunk egyik kontinensről a másikra, amilyen igaz, hogy az égitesteket a vonzóerő törvénye uralja, olyan igaz az is, hogy az ima titokzatos, de valóságos erő.- Az imának olyan nagy az ereje, hogy képes azt a kart megmozdítani, mely a világmindenséget mozgásba hozta.- Az ima felövezi Isten vitézeinek derekát, hogy acélozott inakkal és bátor elszántsággal indulhassanak harcba.- Az ima a hívő gyermek gügyögése, a küzdő hithős diadalkiáltása és a haldokló szent hattyúdala.- Az ima kulcsával kinyílik a menny tornáca és bezárul a pokol kapuja. Az ima a hit lehelete.- Az ima hasonlít Mózes felemelt karjához, mely nagyobb kárt tett az ellenséges amálekitákban, mint Józsué kardja.- A vámszedő fohásza: "Istenem, légy irgalmas hozzám bűnöshöz” csodálatos ima. Valaki szent sürgönynek nevezte, és valóban, ez a könyörgés annyira szabatos, tömör és mentes a felesleges szótól, hogy bízvást annak mondhatjuk.- Az imának a súlya számít, nem a hossza. Némely ima olyan hosszú, hogy szinte megfullad a szavak takarója alatt. Az imánk elég hosszú, ha Isten trónjához felér; ha nem ér odáig, az sem használ, ha órákig tart.- Sokan azt mondják, hogy bármikor lehet imádkozni. Tudom, hogy lehet, de attól tartok, hogy az, aki nem imádkozik rendszeresen, nagyon ritkán imádkozik.- Nem lehet túl gyakran imádkozni. A hivő szívnek annyira természetévé válik az imádkozás, mint a mágnestűnek a tulajdonsága, hogy észak felé vonzódik.-Áfa nem hullatja gyümölcsét mindig az első rázásra. Rázd az isteni ígéretek fáját, míg a meghallgatás gyümölcse az öledbe nem hullik.- Aki másokért imádkozik, Krisztussal együtt ténykedik, mert O is esedezik másokért a mennyei Atyánál. Kedves testvérem, barátom. Kívánom, hogy e gondolatok segítsenek végignézni imaéletedet. Ha úgy látod, hogy szükséges rajta változtatnod ne késlekedj hanem azonnal tedd meg. Ha imaéleted Isten akarata szerint éled, akkor ez számodra áldások forrásává lesz. < 2000. február 4. FELMEGYÜNK JERUZSÁLEMBE Lukács 18:31-34; 19:1-10 Az Úr Jézus Krisztus földönjáriakor Izráel vágyódva várta a Messiás jövetelét, aki majd megszabadítja őket a rómaiak uralmától. Az Úr Jézus célja nem ez volt; ő az Atya akaratát hajtotta végre kereszthalála által. A tanítványok felkészítése (31-34) Maga mellé veszi a tizenkettőt utolsó, jeruzsálemi útjára; előkészíti őket a legborzalmasabbra. Az ő halála tragikus, szégyenteljes lesz. Ez nem a véletlen játéka, hanem Isten üdvtervének a beteljesedése, a próféták kijelentései szerint (Zsolt 22:1-31; Ézs 53:1-12; lPét 1:10-12). A pogányok kezébe adatik. Saját népe vezetői által. Megölik, de harmadnapon feltámad. Nem hagyja tanítványait reménység nélkül. A tanítványok “nem értették meg a mondottakat”. Nem lehetett meg az a rálátásuk, ami húsz évszázad után lehetséges. Vajon mi megértjük a Mestert? Módszere: megmenti, ami elveszett (19:1-10) Zákeus állapota: fővámszedő, gazdag, népe által megvetett, templomból kitagadva. Zákeus érdeklődése. Jézust akarja látni. Kíváncsisága leleményessé teszi; felmászik a fára. Találkozás Jézussal. Jézus meglátja a megvetett, templomból kiűzött Zákeust, akit népe útált. Jézus szóba állt vele, mert ő az elveszettekért jött. Lehívja a fáról, a házához megy, mert be akarja fejezni, amit a Szentlélek Zákeusban elkezdett. Zákeus örömmel fogadja Jézus szavait. 0, akit mindenki elhagyott, most Jézussal megy haza. Mindegy, hogy mit mondanak a zúgolódók, előáll, és anélkül, hogy Jézus parancsolta volna kijelenti, hogy mit tesz vagyonával, amihez nem egyenes úton jutott. Eddig jogtalanul elvett dolgokat, most viszont adni akar. Jézussal találkozva a kapzsiból adakozó lesz. Isten szeretete az elveszettek iránt érthetetlen, de Jézus Krisztus által valósággá lett számunkra. Aranymondás: Lukács 19:10 *** 2000. február 11. MINT AKI SZOLGÁL Lukács 22:14-27 Az Utolsó Vacsora (14-20)- Az Egyiptomból való szabadulás emlékére elrendelt áldozati (páska) bárány elfogyasztására ül le az Úr Jézus tanítványaival. Ez az alkalom egyben az utolsó vacsora az ő megáldoztatása előtt, nem csak visszatekintés, hanem előrenézés is. _- Az Úr Jézus tudta, hogy ő az utolsó áldozati bárány, "Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit. ” Másnak már nem kell véres áldozatot bemutatni (Zsid 9:11-15). “Tulajdon vérével ment be egyszer és mindenkorra a szentélybe, és örök váltságot szerzett. ” Véres áldozatok bemutatására már nem szükséges a jeruzsálemi templom felépitése.- A hagyományos páska-vacsora alkalmával négyszer vették a poharat és ittak a "szölőtö terméséből. "Egyes rabbik ezt a 2Móz 6:6-7 versekben talál- ható négy szóval magyarázzák: megszabadítalak, megmentelek, megváltalak, fogadlak (új fordítás). Kétszer a poharat a főfogás előtt itták ki. A harmadik pohár a 17. versben az egyiptomi fogságból való megváltásra utal. A negyedik a 20. versben az Újszövetségre utal (népemmé fogadlak). Ä jegyek magunkhoz vételében nincs semmi mágikus, vagy misztikus, hanem nagyon nyomatékos emlékeztetés az Úr Jézus áldozatára.- Júdás, az ámló. A Mester tudta, hogy ki árulja majd el, de ez nem kifogás Júdás számára. A tanítványok megdöbbentek a Mester kijelentésén. Nem gondolták, hogy valaki is képes erre közülük. Á tanítványok vitája (24-27)- A tanítványok annak ellenére, hogy a keresztrefeszítés ideje közel volt, még mindig politikai sikerre számítottak. A Mester miután megszüntette a rómaiak uralmát, király lesz, és majd hatalmi állásokba helyezik őket, ahol az emberek majd szolgálnak, hódolnak nekik.- Összehasonlítás a pogány uralkodókkal, akik kényszerrel hajtják hatalmuk alá az embereket, és azt gondolják, hogy így a nép javát szolgálják.- A világ nagysághoz vezető útját a Mester elutasítja. Kikre emlékezünk a legjobban? A szerető, áldozatot hozó édesanyákra, a gyógyulást elősegítő orvosra, egy-egy bennünket kitartóan tanító nevelőre, lelkipásztorra, akik szolgá- latukkal segítettek. Ők lettek naggyá előttünk.- Az Úr Jézus előtt nem az a nagy aki kiszolgáltatja magát, hanem az, aki szolgál. Mi szolgálatot várunk a közösségtől, vagy készek vagyunk szolgálatot végezni? Aranymondás: Lukács 22:26
