Evangéliumi Hírnök, 2000 (92. évfolyam, 2-12. szám)
2000-10-01 / 10. szám
4. oldal 2000. október ÉLETÜNK A REFORMÁCIÓ JEGYÉBEN Folytatás az 1. oldalról szeresen látogassuk és azokon aktívak legyünk. Annyi áldást fog jelenteni a közösség és egy-egy alkalom, amennyit át tudunk venni, és amennyiért hittel tudunk imádkozni, illetve amiért áldozatot tudunk hozni. Bizonyságtétel Többektől hallottam már azt a szomorú megállapítást, hogy lassan megöregedtek, de még soha nem voltak olyan helyzetben, hogy nekik egy baptista ember bizonyságot tegyen. Valóban igaz, hogy sokféle közösség tagjai megszólítanak utcákon és tereken, bekopogank 1911-ben, Biharon, egy szerdai heti vásáron találkozott két fiatal: Józsa István és Fodor Rebeka. Megismerkedtek, megszerették egymást, és rövidesen össze is házasodtak. Megtérésük körülményeit meghatározták az I. Világháború viszontagságai, amikor a fiatal férjet, a két gyermekes édesapát is behívták katonának. Az édesanya magára maradt a gyermekekkel, és a megélhetés gondjai is az ő vállát nyomták. Mégsem volt egyedül! Isten csodálatos módon viselt gondot róluk, és úgy munkálkodott a házastársak életében, hogy a háborúból hazatérő férj és felesége a találkozás örömében, a kapu alatt térdre borultak és átadták életüket az Úr Jézusnak. Isten áldása gazdagította az életüket, testi és lelki értelemben. Tizenegy gyermekük született, akik közül az egyik leány kétévesen vakbélgyulladásban meghalt, de a többi mind elérte az idős kort. Előbb földművelésből és állattenyésztésből éltek, de később épített a család Baróton egy gyapjúfeldolgozó gyárat is. (Néhányan máig is ezzel foglalkoznak.) Az Úr szolgálatában sem voltak restek. Amíg nem volt imaházuk, a baróti hívők (Józsáék, Berszán György és Müller János a családjukkal) az ő otthonukban tartották összejöveteleiket. Nemsokára azonban a Zethureczky földbirtokos által 1782-ben épített református templom eladásra került, amit ez a három család 25,000 lejért megvásárolt. Máig is ez a baróti baptisták imaháza. Ez év augusztusában, a Nagyváradi Baptista Világtalálkozó utáni hétfő lakásunk ajtaján... de hol vannak a baptisták? Most azonban arra próbáljunk meg választ adni, hogy a mi bizony- ságtevő éltünk hol tart? Az Úr Jézus által elmondott misszióparancs milyen fontossággal van jelen az életünkben? Fáj-e nekünk, ha azt látjuk, hogy az emberek a kárhozat útján járnak? Azt minden hívő ember nagy örömmel hallgatja: “...veletek vagyok minden napon a világ végezetéig... ” De kik azok, akik ennek az árát is meg tudják fizetni, vagyis készek elmenni és tanítvánnyá tenni minden népeket? Bárcsak ma is átélnénk a reformáció valóságát úgy, hogy életünk megreformálva haladna tovább! estén, a Józsa család 40 tagja áhítatra gyülekezett ebbe az imaházba. Hálaadással emlékeztünk meg elődeinkről, lelkes énekléssel magasztaltuk az Urat. Demeter András buzdított imára, id. Józsa István II. szolgált az orgonánál. Ezt követte a hétvégi (aug. 18-20) Józsa Családi Találkozó Magyarországon, a kétegyházi Almási-kastélyban. A 90. zsoltár első versét választottuk mottóul: “Uram, Te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre. ” Miért is szervez egy család ilyen összejövetelt? Mi azért tartottuk fontosnak ezt a találkozást, hogy hálát adjunk Istennek, az emlékezésekben együtt örüljünk, megismerkedjünk családunk új tagjaival, és elmélyítsük a már létező kapcsolatokat. A 95 még élő családtagból nyolcvanan voltunk együtt erre a néhány napra, összesen 6 országból (Egyesült Államok, Kanada, Németország, Ausztria, Magyarország és Románia). Országonként és családonként előállva mindenkinek volt mondanivalója, megtűzdelve az emlékezést gyermekeink gyönyörű ének - és zeneszolgálataival. Énekeltek a felnőttek is, sőt, megalakítottuk néhány napra még a Józsák családi kórusát is. Vasárnap délelőtt a kétegyházi baptista gyülekezet istentiszteletén vettünk részt. Itt is a Józsa család szolgált igei buzdításokkal, szóló énekekkel, valamint hangszeres zenével. Ezúttal is énekelt az alkalmi családi kórus. A találkozó elérte célját, hiszen még egy 7 éves gyermek is észrevette a kívánatos légkört. A felnőttek után, azok sorába állva, mikrofonnal a kezében az első osztályos Sipos Jonathán így foglalta össze érzéseit a néhány napos találkozóról: “Én úgy látom, hogy itt mindenki szeret mindenkit. Én is szeretlek titeket. ” Három napba sűrítettük egy család 120 évnyi krónikáját. A vasárnapi ebéd után nagy kört alkotva, egymás kezét megfogva énekeltük: “Áldott legyen a frigy, mely minket összeköt... ’’Nem tudhatjuk, hogy lesz-e még ilyen alkalom a jövőben. Nem is ez már a fontos - bátorítgattuk egymást a búcsúzásnál - mert “Ha testben válni kell, ez mélyen fáj nekünk, De egyesít minket a hit, hogy menny felé megyünk! ” Szabó István A JÓZSA CSALÁD KÉTEGYHÁZI TALÁLKOZÓJÁRÓL A baróti Józsa család (István és Rebeka) leszármazottai
